Isten létét csupán nagyon is emberi külsőségek miatt tartják hihetőbb dolognak, mint a Télapó, a Húsvéti Nyuszi, a Fogtündér és a Zsákos Ember létét?
Rengeteg gyerek van, aki kis korában hisz a Télapóban, a Húsvéti Nyusziban, a Fogtündérben és a Zsákos Emberben.
A félelem attól, hogy a Télapó nem hoz ajándékot, hogy a Húsvéti Nyuszit véletlenül megriasztják és nem toj csokitojást, hogy a Fogtündér nem hoz pénzt a párna alá, és hogy a Zsákos Ember elviszi őket, megegyezik a vallásos felnőttek pokolfélelmével, csak light-osabb kiadásban.
Mivel a gyereknek 8-9 éves kora körül elmondják, a szülei vagy az osztálytársai, hogy ezek a képzeletbeli lények nem léteznek, és jót röhögnek a dolgon, természetesnek veszi utána a gyerek, hogy ezek nem léteznek.
Ha viszont a gyerek azt látja, hogy Istenről csak nagy tiszteletben beszélnek, hatalmas szép templomokat építenek neki, rászólnak, hogyha Isten nevét rossz szövegkörnyezetben ejti ki, és a papbácsi mekkora felhajtást csap az egészből mise alatt, ezek miatt azt hiszi, hogy Isten létezik, mivel ha nem létezne, minek ez a hajcihő körülötte, amit ráadásul még a felnőttek is elhisznek?
A gond csak ott van, hogy ezek mind emberi külsőségek. A szép templomok, a nagy tiszteletadás, a papbácsi nagy felhajtást csapó rituáléi, az istenség nevének rossz környezetben kiejtésért való bűntetés, az istenség komoly helyzetekben való emlegetése nem többek, mint emberi külsőségek.
Hogyha az "Isten" szót kicserélnénk "Darth Vader"-re "Sztálin"-ra, "Voldemort"-ra, "Szent Kenyérpirító"-ra, "Kula Bácsi"-ra, "A Főboszorkány"-ra "A Gonosz Manó"-ra, és ezen képzeletbeli lények kedvéért csapnánk ekkora rituálékat, amit még a felnőttek is csinálnak, akkor a gyerekben az rögzülne felnőtt korára is, hogy ezek a lények léteznek.
"Szóval azt tartod, hogy a lelked csak kémiai reakció, a szerelem hormonműködés, a barátság ösztön, a személyiséged csak kölcsönhatások sorozata, halálod után pedig lebomlasz.
De boldog vagy?"
Attól, hogy valami "csak" kémiai reakció és nem valami világontúli dolog ereje csinálja, attól még számunkra, akik megéljük az érzést nem ugyanannyira valóságos?
Attól, hogy a barátságot, a szerelem érzelmeit, és az öntudatomat kémiai reakciók és kölcsönhatások gerjesztik, attól még nem igaz dolgok? Attól még számukra, emberek számára nem valóságos dolog a barátság, a szerelem és az öntudat? Mert szerintem igen.
Attól, hogy a halálom után lebomlok meg nem is tudok elképzelni jobb haláli utáni dolgot. Hiszen, ha meghalok akkor olyan lesz, mint mielőtt megszülettem. Semmilyen. És azt a semmit nem úgy kell elképzelni, hogy az örökkévalóságig fogok lebegni a feketeségben, hanem egyszerűen nem fogok létezni, nem fogok érzékelni.
Emlékszel rá milyen volt, mielőtt megszülettél? Nem, mert akkor még nem léteztél. Szerintem a halál után pont ugyanez lesz.
Azt kérdezed boldog vagyok-e így? Igen, én pont így vagyok boldog, hogy nem egy istenség elvárásainak kell megfelelni, hanem magam alakíthatom az életemet, a világnézetemet, a morális döntéseimet.
válasza:Olvasnivaló:
[link] - Az ész tanúsága az Isten mellett
És egy hossabb:
Istenhit és istentagadás II. rész
* 1. rész: [link]
* 2. rész: [link]
* 3. rész: [link]
* 4. rész: [link]
* 5. rész: [link]
* 6. rész: [link]
Bizonyos-e, hogy van Isten?
Ha egyáltalán van logika a földön, ha van józan és értelmes gondolkozás, ha nem csak minden, amit észnek, gondolkozási törvénynek, jogos következtetésnek nevezünk, akkor Isten van, sőt akkor az ő léte bizonyosabb, mint bármi más bizonyosság a világon.
Természetesebb dolog, hogy Isten van, mint az, hogy vannak véges, teremtett lények, mert Istennek lényege a létezés, a nélkül el sem gondolható; míg a véges lényekről a nemlétezés éppúgy elgondolható, mint a létezés. Isten szükségképp létezik, a többi dolgoknál talány, hogy léteznek és miért léteznek.
Honnan Tudom, hogy van Isten?
Tudom mindenekelőtt abból, hogy van világ és ez a világ nem lehet önmagától való. Mert ez a világ valaha nem volt; másképp már régen befejeződött volna benne minden mozgás és minden élet (így szól az entrópia törvénye, a modern fizika egyik sarkalatos tana) és nem lenne többé semmi más, mint holt és hideg anyag a világűrben. Ha tehát a világ ma van, akkor alkotta valaki, s olyannak alkotta, amilyen.
A világ kialakulása, éppúgy mint a léte maga, alkotó és rendező Végső Okot követel éppúgy, mint ahogy egy szépen bekerített s megművelt kertről senki sem mondhatja, hogy kertész és elrendező nélkül jött létre és rendezkedett be ilyen szépen. Ha egy zsebóra nem jöhet létre órás nélkül, egy finom ebéd szakács nélkül s egy könyv nyomtató nélkül, ha a Zalán futása nem születhetett meg Vörösmarty költői lángelméje nélkül: hogyan jött volna létre ez a végtelenül sokszerű, szép és egymásba vágó világ, ez a sokezer millió robogó, vágtató, ragyogó égitest, ezek a tejutak és csillagködök, ez a fény és melegség, erő és nagyság, célszerűség és milliárdos rend egy közös Rendező, Kitervező, Felépítő s Összhangbahozó, egyszóval: teremtő Isten nélkül?
Be lehet-e bizonyítani az Isten létét a puszta észből is? Szentírás és kinyilatkoztatás nélkül?
Természetesen! Csak logikusan és következetesen kell alkalmaznunk az elégséges alap és okság elvét a világegyetem s az élet legnagyobb tényeire. Igaz, az itt következő ú. n. bölcseleti érvek csak bölcseletileg képzett elméknek valók; másokat inkább a fizikai világból vett érvek ragadnak meg (l. 48 k. l.).
1. Az Isten létét bizonyítja mindenekelőtt a létezés ténye maga. A létezés egész hatalmas birodalma Isten létét harsogja. Az, hogy vannak dolgok, van egy egész világ, amelynek a léte esetleges, amelynek a lényleges létezés egyáltalán nem tartozik a fogalmi tartalmához. Amely tehát esetleg sohasem is létezhetett volna. Lehetett volna úgy, hogy sohasem létezik.
Semmi sem okolja meg, hogy ennek vagy annak a paránynak, ennek vagy annak a fűszálnak vagy falevélnek, homokszemnek vagy akár embernek is okvetlenül léteznie kelljen; hogy megrendülnének a lét és gondolkozás törvényei, ha ez a szúnyog sohasem jött volna a világra, vagy akár ez a mi naprendszerünk sohasem alakult volna ki. Apróságokon múlik s lehetne millió szúnyoggal több vagy kevesebb is a világon.
Hogyan van az, hogy mégis vannak, léteznek ezek a nem lényegüknél fogva létező dolgok? Milliárd és milliárdnyi számban? Dolgok, amelyeknek létezése nem logikai szükségesség? Amelyek éppúgy lehetnének nem létező semmiségek is? Itt valaki, valami fensőbbséges erő döntött a felett, hogy ezek a dolgok egyáltalán létezzenek-e vagy ne, hogy a világ létrejöjjön és kialakuljon-e vagy ne! Ez logikai szükségesség. Mert semmi sem lehet a nélkül, hogy elégséges alapja ne legyen; itt pedig a létezés maga olyan, hogy önmagában nincsen elégséges alapja!
Ezt a mélyen filozófiai érvet talán nem mindenki érti meg egyszerre. Mert teljes mértékű felfogásához bizonyos gondolkozásbeli mélység és fegyelmezettség kell. De aki belehatol ebbe a gondolatfűzésbe, az ebben az egy érvben az Isten létének legkivédhetetlenebb bizonyítékát találja meg.
2. Az Isten létét bizonyítja továbbá a dolgok belső lényegi tökéletlensége. Az, hogy az egyik dolog "ilyen", a másik "olyan" az egyik a létnek ezt, a másik azt a fokát, fajtáját, árnyalatát képviseli. De egyik sem képviseli az egész létteljességet, a léttökéletességet. Egyik sem mondhatja magáról: én vagyok maga a lét; én azért vagyok, mert minden irányban oly teljesen tökéletes lény vagyok, hogy a tökéletességemből maga a valóságos és szükségszerű lét sem hiányozhatik. Nem, az egyik dolog a létnek csak ezt, a másik csak azt a kicsinyke töredékét testesíti meg. Mármost: ha valaki vagy valami nem a maga létteljességénél fogva bír ezekkel vagy azokkal a tulajdonságokkal, akkor hát ki szabta meg neki, hogy mit és mennyit kapjon s képviseljen a léttökéletességből? Hogy az egyik ilyen legyen, a másik olyan? Az egyik legyen szellem, a másik legyen anyag; s ha anyag, akkor élő vagy élettelen legyen-e? S ha élő: növény-e, állat-e, ember-e? S ha pl. állat: egysejtű-e, vagy rovar, vagy hüllő, vagy madár, vagy emlős állat? Ha növény: hogy fű-e, gabona-e, bokor-e, fa-e? És milyen fa
Mindegyik olyan, aminő a közvetlen őse, a törzs volt, amelyből sarjadt; ez igaz; de ez a kérdést nem oldja meg, csak hátrább vetíti. Ki tette, hogy a létnek egyáltalán ennyi foka, fajtája, ily széles skálája legyen a világon? Ha azt mondod: a véletlen, akkor már letértél a logikus gondolkodás útjáról, mert véletlen nincs. A lét fokának meghatározója, a lét roppant tárházának kiosztogatója csak egy bölcs és hatalmas Végtelen Lény lehet: az Alkotó.
3. Még ez sem minden. Ezen a világon a dolgok folytonos, rendszeres változásoknak, alakulásoknak vannak alávetve. Egyik tökéletességi állapotból a másikba mennek át; az egyik lét formáját felveszik, a másikét elvesztik. Minden mozgás, minden növekvés, minden fejlődés, minden cselekedet, minden szó és gondolat: változás. Ha azonban e világon minden dolog változó, akkor szükségkép véges és teremtett dolog is valamennyi. Miért? Mert a teremtetlen, a végtelen lény nem változhatik soha, semmiben: hiszen mindig mindene megvan, egyenlően, végtelenül és tökéletesen. Másképp nem volna végtelen lény. Ami önmagától való, az szükségképp és mindig olyan, amilyen: öröktől egyforma és egyformán végtelenül tökéletes.
Ha a természet önmagától volna, akkor a természet rendje is önmagától való s változhatatlan lenne, mert hiszen a dolgok lényegéhez tartoznék. Pedig hát nem változhatatlan, mert bár kicsiben, de az ember is ezerszeresen változtathat rajta. Tehát ez a világ nem önmagától való, hanem egy Fölötte álló végtelen Lényre utal.
4, Az Isten létét bizonyítja továbbá a dolgok sokfélesége. Ami önmagától való lény, az nem lehet sok, hanem csak egy, de ebben az egységben abszolút nagy és tökéletes. A véges lények épp azért sokfélék, mert mindegyik véges, egyik sem meríti ki a lét teljességét. Ha a világ azonos volna az Istennel, akkor csak egyetlenegy atomból állhatna, illetve helyesebben: nem atomból, mert az atom már maga is anyagot, tehát összetettséget és térhezkötöttséget s így beszűkítést, tökéletlenséget mond, hanem egyetlenegy isteni lényből.
Ki mondhatja ezt, ha körülnéz s látja maga körül a létezők pazar sokféleségét, a sokmillió égitestet, mindegyiken a sokmillió élő vagy élettelen lényt s egyetlen porszemben az atomok végtelen sokaságát, sőt még ugyanazon atomon belül is az elektronok, protonok és neutronok milliárdnyi számát?
A pantheizmus épp azért a legnagyobb képtelenség: mert egynek veszi, ami nyilvánvalóan sok, ami nemhogy nem egy, hanem megszámlálhatatlan, áttekinthetetlen, őrjítően sokszerű tarkaság.
Ezek mind filozófiai érvek. De vajon természettudományi alapon is bizonyítható-e az Isten léte?
Igen s ismét többféleképen.
Már fentebb utaltunk a világ bámulatos rendjére. Honnan ez a rend? Már az sem lehet puszta véletlen, ha két-három hidrogénmolekula pontosan ugyanazokat a fizikai és vegytani törvényeket követi. Még kevésbé lehet puszta véletlen, hogy ahány hidrogénmolekula csak van a világon és a világmindenségben, - kimondhatatlan, elképzelhetetlen mennyiségű - az mind, kivétel nélkül, pontosan ugyanazon törvényeknek hódol! A Napban és Sziriuszban, a csepp vízben és az egész tejút-világban, mindenütt! Egyik sem vonja ki magát a szabály alól, egy felsőbb, reálisan ható, kivédhetetlen parancs és törvény rendelkezése alól!
Ki tette azt, hogy a világban természeti törvény van, sőt természeti törvények egész végeláthatatlan láncolata? Ki tette azt, hogy minden létező, akár élő, akár élettelen, akár földi, akár csillagvilági, ezt a rendet követni és ezeknek a természeti törvényeknek engedelmeskedni legyen kénytelen?
Magától alakult ki ez a rend? Ez a feltevés az emberi ész legnagyobb keresztre feszítése, megcsúfolása, végleges sutbavetése volna! Magától: annyi lenne, mint: véletlenül. Véletlenül, vagyis semmis alapon! Véletlenül még tíz kavics sem igazodik egy sorba, nemhogy sokezer milliárdszor sokezer milliárd kavics és hegy és Nap és atom és molekula! Ahol ily óriási méretű elrendezettség mutatkozik, ott az elrendező értelmet tagadni annyi, mint: az észt magát arculütni, a gondolkodásról végleg lemondani. Hogy erre a lemondásra: a véletlennek trónra emelésére, mindenféle nyakatekert, ravasz, elburkoló elmefuttatásokkal való elfödésére még tudós emberek is vállalkozhatnak, az az emberi értelem megtévelyedésének egyik elszomorító tünete. De lehetetlent bizonyítani, a dolgok nyilvánvalóságát felforgatni, a gondolkozás egyszeregyét megváltoztatni semmiféle ravaszkodással nem lehet.
válasza:Kedves Kérdező!
Egy hívő szülő a Teremtő és az emberek szeretetére és tiszteletére neveli gyermekét. Az pedig régen rossz, ha akár a felnőttben, akár a gyermekben az alapján alakul ki Istenkép, amiket Te is felsoroltál, az emberi külsőségek. Aki valóban hisz Teremtőjében, ezek nem érdeklik. Egy hívőnek nem is kell világi bizonyíték Isten létezésére, megtapasztalja az életében nap, mint nap. Ez a gyermekre is igaz. Nekik is vannak imatapasztalataik például. Vagy más egyéb, a Teremtővel kapcsolatos tapasztalatok.
"Azt kérdezed boldog vagyok-e így? Igen, én pont így vagyok boldog, hogy nem egy istenség elvárásainak kell megfelelni, hanem magam alakíthatom az életemet, a világnézetemet, a morális döntéseimet."
Örülök, ha Te így boldog vagy. Tiszteletben tartom a döntésed. És nem is feltétlenül rossz. A probléma ott kezdődik ezzel a gondolkodásmóddal, hogy ugyanezt gondolja a tolvaj, az erőszakoló, a gyilkos. Ők is csak azt cselekedték meg, amit a lelkiismeretük elbírt. Ja! Hogy az Neked már fáj? Ez őt nem érdekli. Neki belefér a morális döntéseibe.
Ha az emberek betartanák a Teremtő törvényeit, nem lenne szükség emberire.
manju
"A probléma ott kezdődik ezzel a gondolkodásmóddal, hogy ugyanezt gondolja a tolvaj, az erőszakoló, a gyilkos. Ők is csak azt cselekedték meg, amit a lelkiismeretük elbírt. Ja! Hogy az Neked már fáj? Ez őt nem érdekli. Neki belefér a morális döntéseibe."
Engem nem érdekel, hogy vannak tolvajok, erőszakolók és gyilkosok. Ők ilyen beállítottságúak, ők így tudnak érvényesülni a világban. Mivel jogállamban élünk, nempedig az őskorban, ezért a bűnmegelőzési szervek előbbutóbb lekapcsolják őket és börtönbűntetéssel fizetnek a tetteikért. Ha meg egy személyesen veszélyzetne engem, vagy a barátaimat, családomat, akkor meg megvédeném magunkat.
Nem lehet naív hippizmusba menekülni, szembe kell néznünk vele, hogy mi is állatok vagyok és öljük egymást, csupán magasabb az intelligenciánk ezért ezt géppuskákkal is véghez tudjuk vinni.
Azonban társas lények is vagyunk, ezért a túlélés szempontjából a legtöbb esetben megéri együttműködni. Az oroszlánok is simán tudnák ölni egymást, mégis inkább arra használják erejüket és intelligenciájukat, hogy csoportosan vadásszanak, mert az magasabb túlélési rátát is biztosít.
Az embernél is ugyanez van, ez azonban sohasem biztosított és nem is fog biztosítani tökéletes, erőszakmentes társadalmat, ahol mindenki egyenlő és összefog. Mindig lesznek olyanok, akik egyedül, a többieket kihasználva akarnak szerencsét próbálni. Ezek vagy sikeresek lesznek, vagy nem, az evolúció majd eldönti, és mégha sikeresek is lesznek, akkor sem történik semmi különös. Létrejön egy új alfaja az emberiségnek, aki másfajta, kalóz-szerű társadalomban él.
Az univerzum hatalmas hely, aminek mi csak egy kis porszeme vagyunk. Hogyha még mindig őskori szinten állnánk és egymást ütnénk bunkóval, vagy ha atomháborúval az egész emberiség kiirtaná magát, akkor sem történne semmi. A Hold továbbra is ott keringene a Föld körül, a Göncölszekér és a Sziriusz ugyanott ragyogna az égen tovább, öt millárd fényévvel odébb a Tnikarix galaxisban ugyanúgy szenet bányásznának tovább a Glaglax bolygón a Dikvatománok.
Egyszerűen a kutya sem várja el tőlünk, hogy békésen éljünk egymás mellett, morális társadalomban, ahogy azt sem várják el, hogy törjön ki a harmadik világháború, és azt sem, hogy építsünk kanál alakú jégszobrokat az Antarktiszon.
Azt tesszük ami a túléléshez kell. Ha a túlélésnek az az előnyös, hogy társas életet éljünk akkor békés állapotok uralkodnak, ha az az előnyös, hogy egyedül próbáljunk szerencsét, akkor Mad Max-féle állapotok uralkodnak. Ha egy társadalmi forma megbukik, akkor felesleges mesterségesen fenntartani, mert bizonyította működésképtelenségét. Ezért butaság ma nácinak, kommunistának, vagy XIX. századi császárság-pártinak lenni.
válasza:Kedves Kérdező!
"Az oroszlánok is simán tudnák ölni egymást, mégis inkább arra használják erejüket és intelligenciájukat, hogy csoportosan vadásszanak, mert az magasabb túlélési rátát is biztosít.
Az embernél is ugyanez van, ez azonban sohasem biztosított és nem is fog biztosítani tökéletes, erőszakmentes társadalmat, ahol mindenki egyenlő és összefog."
Nem, az embernél nem ugyanez van. Az oroszlán azért vadászik, mert éhes. Nem fogja az egész antilop csordát kiirtani, csak annyit, amennyi az éhe csillapításához szükséges. És nem azért, mert kedve szottyant és belefér a morális döntéseibe.
"Engem nem érdekel, hogy vannak tolvajok, erőszakolók és gyilkosok. Ők ilyen beállítottságúak, ők így tudnak érvényesülni a világban. Mivel jogállamban élünk, nempedig az őskorban, ezért a bűnmegelőzési szervek előbbutóbb lekapcsolják őket és börtönbűntetéssel fizetnek a tetteikért. Ha meg egy személyesen veszélyzetne engem, vagy a barátaimat, családomat, akkor meg megvédeném magunkat."
Miért nem bízod rá az általad említett szervekre, a jogállamra, ha kiraboltak? Megerőszakoltak engem, feleségem, lányom? Megölték valamelyik hozzátartozóm? Nem gond, majd leüli, ha elkapják. Ha nem, hát az se baj. Ő így érvényesült.
Valóban így a helyes, a normális? Ismétlem: ha az emberek betartanák a Teremő törvényeit, nem lenne szükség az emberire.
manju
"ha az emberek betartanák a Teremő törvényeit, nem lenne szükség az emberire. "
És mivel érnéd el, hogy az emberek betartsák "a teremtő törvényeit"? Tömeghipnózissal? Hacsak nem tudod a világ összes emberének kontrollálni az agyát, az egész vágyad csak ábránd marad.
válasza:Kedves Kérdező!
"És mivel érnéd el, hogy az emberek betartsák "a teremtő törvényeit"? Tömeghipnózissal? Hacsak nem tudod a világ összes emberének kontrollálni az agyát, az egész vágyad csak ábránd marad."
Ezért van evangelizáció. De sajnos valóban utópisztikus, hogy minden ember betartsa. Mindig volt és lesz, aki úgy gondolja, hogy felülírhatja ezeket a törvényeket. Sokan gondolják úgy, hogy nincs szükségük az életben Istenre. Aztán, ha valami gond van, számon kérik, hol voltál, miért nem segítettél?
manju
válasza:Az isteni mérce betarthatatlan. Éppen ezért erősíti meg a hitet, és segít Istennek tulajdonítani a dicsőséget, amikor sikerül valamennyire betartani, mert tudhatjuk, hogy nem magunktól sikerül.
Az előző válaszokra reagálva: Attól, hogy egy materialista világkép szépen felépül a természetfeletti nélkül, attól még nem biztos, hogy nincs is természetfölötti. Sőt.
válasza:Lehetne itt sok mindenrol irni,en most csak ebbe a mondatba kotok bele:
"Akik bizonyítani akarnak dolgokat, azok kicsit máshogy gondolkodnak, mint te."
Ezt fontos lenne meglatnod,Kedves Kerdezo:az, amit Te bizonyitasnak nevezel,egy bizonyos szamu ember altal kitalalt es elfogadott konszenzusos rendszer,amit nehanyan hajlamosak "tudomanyossagnak" hivni,es e koze ill. a "valosag" koze egyenlosegjelet rakni.Pedig attol meg ugyanugy szubjektiv rendszer marad,akarhany nagy elme is vallja a magaenak, es attol meg ugyanugy hiten alapul,mint az istenhit.Ha ezt meglatod,tovabblephetunk.Ha nem,nincs mirol vitatkozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!