Ahány ember, annyi igazság?

Nincs "igazság" ebben a témában. Olyan van, hogy tolerancia. Én nem vagyok vallásos,nem érdekel a dolog,de nem zavar,ha egy katolikus szentül meg van győződve arról, hogy Isten létezik,s csodákat tesz. Elfogadom, higgye, ha neki így jó. Nem zavar a muzulmán sem, ő meg hadd higgyen Allah-ban. Persze, azt már nem tolerálom,ha rá akarja valaki a hitét erőszakolni másokra.

Kérdező, itt meg kell mondjam, hogy beletört a bicskám a kérdésed meg válaszolásába. Talán erre nem is lehet egy értelmű választ adni, mert ahányan vagyunk,annyiféle képen gondoljuk...

Ezek a kérdések arról tanúskodnak, hogy a kérdező nem igazán érti, mi az igazi, bibliai hit? Amíg nem definiáljuk pontosan, hogy milyen hitre gondolunk, addig a kérdések sem lehetnek jók.

A bibliai hit nem hiszékenység. Miért nem? Azért, mert a bibliából és természetből olyan bizonyítékok állnak a rendelkezésünkre, melyek alapos okot adnak arra, hogy elhiggyük Isten létezését. Ráadásul ez a két terület tökéletesen összevág egymással. A tervezés és a teremtettség nyomai feltétlen egy Értelmes Tervezőt sejtettnek a háttérben.

A rossz definíció és a hittel rendelkező emberek indokolatlan leszűkítése a vallásosakra, azt okozzák hogy ilyen kérdéseket tegyél fel:

"Végezetül,mire jó ha valaki hisz?

Megosztani az embereket,ellentéteket szítani."

Rendkívül helytelen és a való életnek meg nem felelő álláspont, ha a "hit" birtokosait csak olyan emberek csoportjára értelmezed, akik a hagyományos értelemben Istenhívők! Nem beszélve arról, hogy ezek között is nagyon sok (a többség!) csak hiszékeny. Mindenki, így vagy úgy, de minden ember vallásos valamilyen értelemben. Akár az Orbán Viktorban, akár az UFO-ban, akár az anarchiában hiszel, mindenképpen vallásos vagy. Hihetsz tőlem a materializmus ideáljában is, akkor sem mentesülsz attól, hogy ne légy "vallásos" valahogy.

A hiszékenység rákfenéje pedig kivétel nélkül érint mindenkit, nem csak az Istenben hívőket, hanem mindenkit!!!

Persze az különböző, hogy ki milyen mértékben tudja igazolni (ki, mennyire hiszékeny) azt az álláspontot, amiben hisz - lehet, hogy a materialista evolucionisták azt hiszik, hogy remekül megtudják magyarázni az egész fantáziavilágukat, de az őszintébbek közülük azért mindig is elismerték, hogy ez mennyire nem igaz!

Lehet, hogy egyes, valóságtól elrugaszkodott eszméket nem nehéz megcáfolni (sajnos sokan vannak a hiszékeny emberek), de egy percig se hidd, hogy a tudományos világ (jelenleg) hivatalos ideológiái, ma már mind bizonyított tények. Csak azért, mert "tényként" vannak tálalva, bizony még korántsem biztos, hogy igazak.

Sajnos ez nem így van. Hogy mennyire nincs így, azt csak az látja jól, aki alaposan utánajár és időt, energiát nem kímélve kutat, és kutat!

A tények és bizonyítékok egyfelé mutatnak, de ezt az irányt csak az láthatja jól, csak az nem téved el a megtévesztés és üres csalás útvesztőjében, aki alaposan kutat és nem engedi, hogy elvakítsa az ideológiai előítélete.

Az én szerény véleményem az, hogy ilyenekből van a legkevesebb...

En az elsovel ertek egyet, mert eppen abbol kovetkezik, hogy mindenkinek meg van a sajat igazsaga, hogy gondolkodo lenyek vagyunk, a sajat elettapasztalatunkat beepitjuk mindenbe es mindent mindenki mashogy lat. Persze minden nem lehet igaz, nem minden allaspont allja meg a helyet minden helyzetben, de nem feltetlen csak 1 ut van.

"Végezetül,mire jó ha valaki hisz?

Megosztani az embereket,ellentéteket szítani."

Ezzel nem ertek egyet, mert ez a megosztas, ellentet szitas azoknal jon ki, akik a vallast a sajat celjaikra hasznaljak fel. A hit meg a vallas sem teljesen egymast lefedo fogalmak.

Erre csak azt tudom mondani, hogy nem lehettél elég alapos a keresésben. Azazhogy a módszerben is lehet hiba, hiszen nagy kérdés, hogy mit várok el attól a "végső" igazságtól, attól a nyugvóponttól, ahova szándékozom megérkezni egyszer.

Ha csak egy (valamilyen) "igazságot" akarok, amit azért fogadok el, mert kellemes a fülemnek és mert 'olyan szimpatikus és szép', akkor nem vagyok korrekt magammal és végső soron magamat csapom be. Sokan abba a hibába esnek, hogy a spiritualitást egyfajta "szellemi svédasztalról" akarják összecsipegetni, amit a saját értékítéletük alapján állítanak össze, azt tartják meg, ami nekik tetszik, az innen-onnan összegereblyézett filozófiákból.

Ez így nagyon népszerű, de ezzel együtt válik hiszékennyé és szélsőséges esetben, áldozattá a nép! Nem ez az igazságkeresés helyes és sikeres útja.

Milyen furcsa, hogy ma, amikor már tényleg megtehetnék az emberek, hogy szabadon keressék az üdvözítő igazságot, NEM AZT KERESIK, eszük ágában sincs ezzel foglalkozni, inkább kábítják magukat ezerféle áltudománnyal - tényleg úgy van, ahogy a Biblia írja, hogy lesz idő, amikor az emberek jószerével csak ezekre figyelnek, vagyis az olyan ismeretre, mely "csiklandozza a fülüket", vagyis elsősorban csak szimpatikus. "A mesékhez odafordítják a füleiket, de az igazság nem érdekli őket".

Milyen furcsa!

"Persze minden nem lehet igaz, nem minden allaspont allja meg a helyet minden helyzetben, de nem feltetlen csak 1 ut van."

Egyazon témában akkor szerinted két igazság is lehet egyszerre igaz? Lehet tervezés és teremtés és lehet kifejlődés is egyúttal?

Az ne zavarjon senkit az igazságkeresésben, hogy az emberek millióféleképpen hisznek dolgokat, az igazság egy adott témában akkor is egy!

Persze, minden állásponthoz kell hit, de az az oldal, ahol az igaz válaszok vannak, sokkal tisztább és minden tekintetben sokkal őszintébb emberek alkotják - még akkor is, ha van köztük, aki nem való oda. Az úgyis távozni fog, aki nem odavaló.

Attól függ, hogy a "kérdéseinkre" kapunk-e hiteles választ, hogy a kérdésünk a megválaszolható kategóriába tartozik-e. Nem tudom milyen kérdés volt az, aminek a megválaszolatlansága téged zavart?

"Már nem keresem a válaszokat, mert rég megértettem, hogy hit nélkül egyik út sem járható."

Na, ez egy alapvető félreértésed szerintem. Ugyanis az ember alaptermészetét tekintve olyan lény, akinek a hit a lételeme. A társadalom erre épül! Senki a földön nem tud kibújni ez alól, mondván "én a racionális tudás híve vagyok és hiszek abban, hogy az igazságokat pusztán materialista alapon meg lehet érteni, ezért nincs szükségem hitre". Ez mellébeszélés és önbecsapás!

Ezek az emberek kb. ezt mondják, amit fent írtam is: "hiszek abban, hogy nincs szükségem hitre" - milyen hülyeség ez?

De van szükségünk hitre, ez természetes. Ámde nem mindegy, hogy a hited alapja a valóságra épül, vagy inkább fantáziára, légvárra. Ettől függ, hogy hiszékeny-e a hited, vagy igazolható.

Az igaz hit bizonyítékokra épül és nem a légüres térre támaszkodik.

Persze, egy pont után empirikusan nem tudhatsz meg többet a világról. Ha van Isten, Őt sohasem láthatod fizikai szemeiddel, mert Ő szellem. Ettől még a létezését hitelesen bizonyítani lehet!

Ha olyan helyzetbe kerülsz, ahol magasról kellene leugranod, vajon hinnéd-e, hogy a gravitáció akkor is működni fog, amikor ugrasz? Az addigi összes tapasztalatod alapján, biztosan. De csak "hihetsz" benne, nem tudhatod 100%-ban, hogy működik majd akkor is, igaz? De ennek ellenére, biztos vagyok benne, hogy a hited szerint fogsz cselekedni, amikor arról döntesz, hogy leugrasz, vagy nem.

És ez téged cseppet sem fog zavarni! Egyáltalán nem fog zavarni, hogy a hited miatt kell döntened, hogy nem tudhatsz meg előre többet a "bizonyosság" szerint.

Kedves Kérdező.

Egyetlen igazság van csak a létezéssel kapcsolatban. Viszont van egy olyan dolog, ami közös egy istenhívőben és ateistában is. Annak, hogy materializmus, van egy tisztább értelme, amibe sok hívő is beletartozik. Aki úgy tekint a világra, hogy az önmagához képest kívül van, hiába Isten teremtette, az materialista életszemlélettel bír. Ugyanis ez eléggé megtéveszti az embereket, és különállónak tartják tudat alatt a létezőket, még Istent is, vagy Sátánt egymástól. Emiatt pedig a nézetek száma 7 milliárdra rúg, és az a helyzet, hogy ezzel kapcsolatban van a valós tévedés, nem azzal, hogy van e Isten vagy nincs. Biztos, hogy nem kerek a dolog, mert ha az lenne, akkor egység lenne a bolygón...de nincs. Ez a téves hit osztja meg az embereket, mert elkülönültség érzetét kelti ez a szemlélet, hogy a világba van benne az egyén, azaz hozzá képest a világ külsőleges. A helyzet pedig az, hogy nekünk tudatunk/elménk van és annak egy megjelenő mentális képsor a világról, illetve személyes gondolataink...honnan tudjuk, hogy van egy világ kint is? Ez csak feltételezés, de már az ember öntudatra jutása óta, és könnyen meglehet, hogy téves. Érdemes elgondolkodni, hogy a kulcsszót alkalmazzam. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

nincs abszolút igazság.úgy,ahogy mondod,ahány ember,annyi igazság van.a legtöbb ember szeretné meggyőzni a másikat,hogy az az igaz amit ő gondol,vagy hisz,de ez szerencsére nem így működik,mert mindenki szabadon megválaszthatja,hogy miben szeretne hinni.és ez így van jól.

a hit nem arra jó,hogy ellentéteket szítsunk,hanem arra,hogy mindig tovább tudjunk menni,a nehézségek ellenére és bízzunk magunkban,vagy az Istenben,vagy akármiben.kinek mi segít ugye.

különböző ellentétek,cáfolatok,állítások azért vannak,mert mindenki mást tapasztal meg,más úton jár,máshogyan fogja fel a dolgokat,máshogyan fejlődik.

vallásosokból lehetnek ateisták,ateistákból lehetnek hívők,vannak olyanok is,akik elhagyják a vallásukat,de az Istenben továbbra is hisznek valamilyen formában,stb...