Hová tűntek a nagy keresztények?!
A bűn egyre nagyobb a földön,egyre több a szenvedés,stb-stb.Persze,itt a GYIK-en jelen vannak a nagy hittérítők,prédikálnak és a többi...De még ezzel is csak a popsijukon ülnek és nem érnek el semmit,mert a monitoron keresztül nem érzi meg az ember az Isteni jelenlétet. Évek óta várom hogy találkozzak valakivel akinek tényleg hatalmas hite van,és segít kilábalni a jelenlegi helyzetemből.Persze mind ezt hiába,mert ők csak a saját kis szűk köreikben vannak,együtt a testvéreikkel,vagy otthon ülnek a popsijukon,teszik a kötelezettségeiket.....Bezzeg akiknek szükségük lenne rájuk,akiket senki sem szeret,az életük kész katasztrófa és csak Istenre várnak(még ha nem is tudják) őket észre sem veszik,csak megdorgálják milyen egy rossz,undorító ember,stb...Pedig ők nem rosszak,csupán elveszettek.
Egyedül nem bírnak kilábalni a helyzetükből,nem tudnak Istenhez közeledni,mert akár hányszor is megpróbálják és belekezdenek visszaesnek,a környezetük,a kísértés,és még sok más miatt. Segítséget pedig,mi elveszettek csak nagy ritkán találunk,mert egy jó keresztény sehol. Pedig fontos hogy jó környezetben legyen az ember,de a mai világban...
Na szóval,kérdem én,hol vagytok ti,akik keresztényeknek mondjátok magatokat,s még sem tesztek semmit sem?Miért nem szaladtok az elveszettekhez,miért hagyjátok őket elkárhoztatni? Miért csak a sokszor látott apró,szűk köreitekben vagytok(pl gyülekezet),a nagy világot miért hagyjátok figyelmen kívül?HOL VAGYTOK? :'((
"Kedves utolsó,köszönöm az ajánlatod,nem tagadom meg azt amiben hiszel,de nekem nem a te istenedre van szükségem."
Mert milyen az én istenem?
sok ember van a vilagon es csak veled kell foglalkozni?
varjal
Átérzem az éhségedet, ugyanígy éheztem én is, pedig tudtam, hogy szeretném Istent szeretni. Mindenféle közösségbe jártam, fiatalokkal, idősebbekkel, katolikusba, evangélikusba, reformátusba, kis közösségbe, nagyba, de csak formákat láttam valódi tartalom nélkül. Ez évtizedekig eltartott. A közösségekkel is baj volt, de velem is. Azt hittem, hogy ismerem Istent, de csak azt a képet ismertem, amit elém adtak. Szinte minden közösségben ugyanazokat az idézeteket hallottam, és azt hittem, hogy az minden. Mindig az "Újszövetség" került elő, abból értelmeztek gondolatokat, és a vallásos, saját gyártású tanításokat hallgattam.
A logikátlan tételek miatt azt hittem, hogy velem van baj, másra hat, de rám nem, mert Isten velem nem akar kezdeni semmit. Rossz vagyok, vagy kevés, másoknak nagy hitük van, én pedig még erre is alkalmatlan vagyok. Elfoglaltam magam a tanulással, főiskolára jártam, aztán a munkába vetettem magam. Sodródtam.
Aztán egyszer úgy gondoltam, hogy azokat fogom meghallgatni, akiket nem szoktak, mert akiket addig hallgattam, nem segítettek semmiben. Majd azok, akiket megvetnek, hátha segítenek. Azok pedig a kezembe adták a Bibliát és azt mondták, hogy olvassam az egészet, győződjek meg magam arról az igazságról, ami eddig csak festve volt előttem, de nem az eredetit láttam. Az eredeti a Szentírásból mutatkozik be. Sok, évek alatt felgyülemlett kérdéseimre mindig a Bibliából kerestek választ, és arra biztattak, hogy ne fogadjam el vakon, amit mondanak, hanem ellenőrizzem a Bibliából. Visszatért az önbecsülésem, mert rájöttem, hogy Istennek fontos vagyok.
Ők Jehova Tanúi voltak, akiket éppen azért vetnek meg, mert keresik az elveszett embereket. Nem azért, hogy áttérítsenek, hanem hogy segítsenek. Nem tagokat toboroznak, hozzájuk "bekerülni" nagyon nehéz. Lehet, hogy sokakat bosszant a módszerük, de hatékonyabb nem nagyon van.
Akiknek nincs szükségük a segítségre rajtunk keresztül(én is Tanú vagyok), azoknak sajnos el kell viselniük a "nyomulásunkat", de máshogy nem tudjuk megtalálni azokat, akiknek viszont szükségük van rá. És nagyon sokan vannak az utóbbiak. Tapasztalom. A legfontosabb a szellemi segítség, de ha látjuk a nyomort, akkor fizikai segítséget is adunk.
Ha valaki más úton jut el Istenhez, Jehovához, és meg is marad a szeretetében, minden parancsának eleget tesz, az életét Neki adja, az is nagyon jó. Lényeg, hogy ismerje meg a Teremtő Istent, aztán majd eldönti, hogy mihez kezd vele.
"A bűn egyre nagyobb a földön,egyre több a szenvedés,stb-stb.Persze,itt a GYIK-en jelen vannak a nagy hittérítők,prédikálnak és a többi..."
Te is jelen vagy, de ha jól sejtem a te kezedet fogni kell, legalábbis azt várod el. Arra nem gondoltál, hogy ez követelés inkább, mintsem segítségkérés? Persze én nem tudhatom, csak a szavaidat látom, amiket leírtál.
Másrészről pedig gondolj csak bele. Isten eszméje az önzetlenségről szól. Erre azt várod el, hogy az emberek tukmálják a másikra a saját igazukat. Abba nem gondoltál bele, hogy ez akaratoskodás, erőszakoskodás, vagyis önzés? Ez nem fér bele a hívőségbe...a segítségnyújtás persze igen, de ha a kérdésed úgy írtad volna ki, hogy "tudnátok segíteni?", akkor azért máshogy nézne ki a dolog...persze ez nem azt jelenti, hogy nem kaphatsz segítséget, törődést, én állok elébe például, de azt ne várd, hogy azonnal oda legyen hozzád rohanva, ugyanis nem csak te vagy a világon, hanem sokan mások is. Amit pedig meg szeretnél tudni, azt megtudhatod akár interneten keresztül is...másnak is megy ez, neked is menni fog, ugyanis olyan hatalom van a birtokodva, hogy elsőre fel sem fognád...:P
ui.: Egyébként ha megállítod az összes gondolatodat tudatosságodat megőrizve az elkövetkezendő "időtartamra", akkor megtalálhatod a kérdéseidre a választ és Istent is...a valósat...mert tudod akit frankón megfogott, azt el nem engedi, s ha jól olvastam téged állítólag elhagyott...no az nem biztos, hogy Isten volt, hanem inkább valami képzet. :)
üdv és sok sikert
26/F
LastOne.Left
Van abban valami, amit a kedves Kérdező mond, én magam is szomorúan tapasztalom ezt a "passzivitást", ami sokunkban megvan, én is gyakorló keresztény vagyok, de sokszor hajlamos a... hm, nem is tudom, "lustaságra"? Mindamellett, hogy templomba, ifjusági közösségekbe járok, Bibliát olvasok, imádkozom, nem mellesleg lelkésznek készülök, ez még önmagában gyakorlatilag nem sok, mert nem ez a cél. Sajnos vannak olyanok, akik a vallásban már eleve a célt látják. Ha tehetem, én is igyekszem kivenni a részem a karitatív tevékenységekből, a környezetemben pedig mindenesetben igyekszem hiteles, őszinte képet adni magamról, ezáltal nem "térítem" a népet, hanem sokkal inkább egy személyes, amolyan "mindennapi" beszélgetés során is azt az értékrendemet képviselem, amit valójában is követni szeretnék, kvázi igyekszem hiteles keresztény lenni, és eszerint beszélni, kérdezni, válaszolni; élni. Szerintem a hitelesség hiányzik inkább a mai hívek egy részéből, de itt nem arra gondolok, hogy a templomban szentek, azon kívül meg lopnak, csalnak, hazudnak... nem, csak egyszerűen sokaknál a kereszténység csak egy máz, amit a különböző élethelyzetek hamar lemosnak az emberről. Ld. a magvető példázatát. Nem könnyű a jó földbe hullani... és nem véletlenül nem az egész Krisztus-követő közösségre érti Jézus a jó földbe hullott magvakat.
Szóval kimondottan térítgetni nekem sem szokásom, de szívesen beszélgetek bárkivel, és nem elsődlegesen azért, mert "Isten azt mondta, hogy...", hanem azért, mert tudom, hogy az a másik embernek jól esik, ha beszélhet, ha megoszthatja a problémáit, ha megbízhat valakiben anélkül, hogy azt kéne éreznie, hogy "Na, ez a másik csak azért áll velem szóba, mert az Istene ezt írta elő, hogy szeressétek egymást..." - nem támadok senkit, hiszen én is keresztény vagyok, ezt az értékrendet követem. De azt le kell szögezni, hogy amiről írsz, sajnos tényleg probléma, de azért ennyire nem általános. :) Én - bár előnyöm, hogy ilyen közösségekben mozgok - sok hiteles keresztény embert ismerek, akik nem kimondottan nagy dogmatikusok, egyszerűen csak teszik a dolgukat, köszönik szépen, megvannak: élik azt a hiteles életet, amiben pl. az istenkereső ember is megkapaszkodhat. Kvázi nem elsősorban szavakkal, hanem az egész életével, minden cselekedetével követi Istent.
Egyébként pont ebben van a válasz: Hová tüntek a nagy keresztények? Hát, ők nem nagyon szokták verni a mellüket, hogy "itt vagyunk, és majd mi megmutatjuk..."; ők ennél picit csendesebbek. Nem, ezzel senkit nem megszólni akarok, pont hogy a kérdésre válaszolni.
A "boldog új év" mellé azt is kívánom neked, hogy mihamarabb megtaláld Őt, akit keresel! :) Én is sok-sok évig vártam, végül mégis "összefutottam" olyan emberekkel, akik segítettek. Ne add fel, biztos vagyok benne, hogy ha valóban keresel, találni fogsz. :)
Bocsánat, ha kicsit offoltam volna.
19/l
Szia!
Én is úgy gondoltam hogy egyedül nem fogok tudni találkozni az én Istenemmel.Nekiálltam Bibliát olvasni(gyerekeknek való összegyűjtött Könyvet), sokkal jobban próbálom meggondolni a dolgokat mielőtt bűnözök, lemondtam olyan rossz dolgokról, amit a külvilág utánozhat, mondjuk a kisebbek,pl:mobilnyomkodás cél nélkül, csak úgy unalomból.De én még csak gyerek vagyok.
Úgy érzem, sikerülni fog majd találkoznom az Istenemmel és nagyon közeli kapcsolatot fogunk ápolni, met bár én érzem hogy Ő jelen van, sokszor érzek bűntudatot(jogosan)Ha betartom ezeket a dolgokat, remélem sikerül!!!!!!!:)
Szia!
Teljesen megértelek kedves kérdező! Sajnos igazad van. Sok hívő (én is) ez a fajta hívő vagyok. Legalábbis inkább magamra veszem és próbálok még jobban odafigyelni az emberekre, minthogy más hívő társamban keressem ezt a fajta visszafogottságot....
Melyik városban laksz? Én szívesen beszélgetnék veled, támogatnálak, erősítenélek. A HIT az erősségem! Minden lehetséges annak, aki hisz! Minden jóra fordul! Ne gondolj a bukásra! Többet nem fogsz a földre huppanni! Akár milyen nehézséged van, az Úr megsegít! Felemel! Vígasztal!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!