Az ateisták miért csak a Bibliára alapozzák a hitetlenségüket?

Az idő a legérdekesebb dolgok egyike.

Szubjektív és objektív egyszerre.

Elmúlt és lesz.

A múltat felidézzük, kutatjuk, a jövőt tervezzük, megpróbáljuk megjósolni az elkövetkezőket.

Legrövidebb a jelenben. Mire megragadnánk, tovatűnik.

Einstein munkájából következik, hogy ha az időt és téret elektromágneses módszerrel (mint két tükör között oda-vissza verődő fénnyel) mérjük, akkor a fénysebesség állandósága miatt a tér és idő egy bizonyos módon matematikailag összebonyolódik (un. Minkowski-tér), ami egy bizonyos 4-vektoros módon Lorentz transzformációt eredményez az összes más leszármaztatott fizikai mennyiséggel (mint energia, mozgásmennyiség, tömeg, erő, stb.). A Relativitás-ban Einstein megemlítette, hogy az egyidejüség maga is relatív, minthogy egy bizonyos viszonyítási keretben egyidejüként megfigyelt két esemény nem szükségszerűen tűnik egyidejűnek egy másik viszonyítási keretben lévő megfigyelő számára.

Tudósok közeli egyetértésre jutottak az Ősrobbanást követő első 10−35 másodpercben történtekkel, de általánosan egyetértenek abban, hogy az egy Planck-idő előtti események egyszerű spekulációk maradnak. A Penrose-Hawking szingularitás-elméletek szerint a kozmikus idő kezdetén egy szingularitásnak kellett léteznie. Kritikusok kimutatták, hogy ez elméletek az általános relativitáselméletnek helyességére épülnek, s mivel az csupán a Planck-hőmérséklet eléréséig értelmezett, úgy a kvantumgravitáció helyes értelmezése elkerülheti e szingularitást.

A köznép túlnyomó többsége számára az Ősrobbanás elmélete mind mai napig csak aszerint tűnik elfogadhatónak, hogy az vallási meggyőződésüknek és filozófiai világnézetüknek milyen mértékben felel meg.