A katolikus vallásban Jézus Isten fia. Melyek azok a vallások, ahol azt értelmezik, hogy Jézusban Isten jelent meg és mire alapozzák?

"Mert Ő benne (Jézusban) lakozik az istenségnek egész teljessége testileg." (Kolosse 2:9)

Ezt nem vallás tanitja, hanem a Biblia.

A keresztények hite szerint Jézus maga Isten; az Isten fia pedig úgy értelmezhető, hogy Isten, a szentháromság: Apa, Fiú (ő Jézus) és Szentlélek.

Persze valláson belül is vannak árnyalatnyi különbségek, sőt az evangéliumokban is:

Máté, Márk és Lukács a szinoptikusok, ők Jézust Isten fiának tartják, míg János szerint Jézus Istentestet öltött alakja.

Jézus alakja megjelenik az iszlámban is, viszont ott emberként (prófétaként) tartják számon, nem pedig Istenként.

Csak érteni kéne azt a kifejezést, hogy "Isten Fia". Az a kifejezés, hogyha Jézusra mondjuk, hogy 'Isten Fia' arra adja meg a választ, hogy ő ki, az pedig, hogy ő 'Isten' arra adja a megválaszt, hogy ő mi. Teljesen egyértelmű, hogy egy olyan személynek, akiknek atyja Isten, az ő maga Isten lesz. Mint ahogy ember fia ember, a ló kölyke pedig ló.

Háromféle értelemben lehet valaki „Isten fia”. Legtágabb értelemben minden ember Isten gyermeke, vagyis, Isten teremtői gondviselésének szülöttje. Szorosabb értelemben az isten­fiúság annyi, mint a természetfölötti kegyelemnek, az Istenben való természetfölötti újjászüle­tésnek birtokosa, amely akkor áll be, amikor Isten már nem szolgáinak, hanem fogadott fiainak tekint minket. A legszorosabb értelemben pedig „Isten Fia”: a második isteni személy, aki valamely számunkra közelebbről megfoghatatlan módon öröktől fogva az Atyától „szüle­tik”, ered, származik, kiömlik; de úgy, hogy egy dolog, egy lényeg, egy Isten marad vele. Hogy Jézus ebben az utóbbi értelemben volt Isten Fia, kimutattuk a fentiekben. Ezt az isten­fiúságot a Szentírás úgy fejezi ki hogy „egyszülött Fiúról” beszél, míg mi emberek Istennek csak fogadott fiai, átvitt értelemben vett gyermekei lehetünk. Maga Jézus egészen más viszonyban érzi magát az Atyával, mint mi; sohasem mondja pl. így: „a mi Atyánk”, hanem így: „az én Atyám és a ti Atyátok”. Ő az „egyszülött Fiú”, aki „az Atya kebelében van”. (Ján. 1, 18.)

A zsidó szokásban a fiú örökölte apja nevét, címét és társadalmi pozícióját. Ha Jézus örökölte az Atya hatalmát, jogait és főleg a nevét, akkor ez azt jelenti, hogy Jézus maga a mindenható Isten. Jézus ezt meg is erősítette.

Jézus mint a Fiú, az Emberfia és az Isten Fia

A Biblia "istenfiaknak" (héber b'né Elohim) nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9) és Isten "fiának" nevezi a zsidóságot kollektíve, mint egész népet (Hós 11:1). Ugyanakkor egy zsidó sem nevezhette Istent személyesen az ő saját apjának, mint aki magától Istentől származik, mert ezzel magát is Istenné tette volna (vö. Jn 10:33).

Jézus két sajátos kifejezéssel utalt önmagára: ő az "Isten Fia" és az "Ember Fia". A "… fia" szerkezet más nyelvekhez hasonlóan többnyire a héberben is rokoni viszonyt fejez ki (pl. Jóna fia, Simon), de sajátos héber nyelvtani jelenség is, amely nem rokonít, hanem minősít, például "az engedetlenség fiai" (Ef 2:2) azok, akik engedetlenek, ahogy a "halál fia" pedig halott.

Egyrészt tehát amikor Jézus "az Ember Fiának" vallotta magát (Mt 16:13), ez először is azt jelenti: "aki Ember". Másodszor, ez a kifejezés egy ószövetségi apokaliptikus látomás alakja, aki "a Hatalmas jobbján ül", és aki a földre visszatérve a népek királya lesz (Dán 7:13-14 vö. Mt 26:63-66, 25:31). A reakciókból ítélve Jézus kortársai pontosan értették, hogy az Ember Fia címmel Jézus milyen hatalmat igényel magának.

Másrészt Jézus "az Isten Fiának" is vallotta magát, ami azt jelenti: "aki Isten". Az Atyához való viszonyát tekintve ő Isten egyetlen Fia (Jn 3:16; "egyszülött" = egyetlen), ezért ő a Fiú (1Jn 1:3, 2:22-24, 3:17, 4:9,14, 5:12 stb.), akinek Isten személyesen a saját Atyja (Mt 11:27, Lk 10:22, Jn 10:32-38), aki által az Atya tanít és cselekszik (Jn 14:10-11). Mint mondta: "minden, ami az Atyáé, az enyém" (Jn 16:15), hiszen "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30). Jézus önmagáról tett kijelentéseit a zsidók azért értették úgy, hogy "ember létére Istenné teszi magát" (Jn 10:33), mert a szavait ószövetségi és héber füllel nem is lehetett másként érteni.

Megjegyzendő, hogy az Újszövetség szerint a hívők is "Isten fiai" (Gal 3:27), de míg A Fiú eleve, örökké, saját természete szerint Isten, a hívők az ő isteni természetének – jellemben, halhatatlanságban, dicsőségben – csak a részeseivé válnak az Isten kegyelméből (2Pt 1:4, 2Kor 3:18, 1Jn 3:2, 1Kor 15:53-54).

Jézus páratlan és tökéletes értelemben „Isten egyszülött Fia”. A Jordánnál történt kereszteléskor és a színeváltozáskor az Atya szava Jézust így nevezi: „Ő az én szeretett Fiam”. Amikor Jézus azt állítja magáról, hogy ő a Fiú, aki „ismeri az Atyát” (Mt 11,27), akkor Istennel, az ő Atyjával való páratlan és örök kapcsolatáról beszél. Ő „Isten egyszülött Fia” (1Jn 4,9), a Szentháromság második személye. Az apostoli igehirdetés központi témája, hogy ők látták „az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét” (Jn 1,14).

Az Isten fia címet az Ószövetségben angyaloknak, [Vö. MTörv 32,8 (a Septuagintában); Jób 1,6.] a választott népnek, [Vö. Kiv 4,22.; Oz 11,1; Jer 3,19; Sir 36,14; Bölcs 18,13.] Izrael fiainak [Vö. Mtörv 14,1; Oz 2,1.] és királyainak [Vö. 2Sám 7,14; Zsolt 82,6.] adták. Ezekben az esetekben fogadott fiúságot jelent, mely Isten és teremtménye között sajátosan bensőséges viszonyt létesít. Amikor a megígért Messiás-Királyt "Isten fiának" nevezik, [Vö. 1Krón 17,13; Zsolt 2,7.] a szóban forgó szövegek szó szerinti értelme nem jelenti szükségképpen, hogy több, mint egy ember. Azok, akik így Jézust Izrael Messiásának nevezték, [Vö. Mt 27,54.] vsz. nem akartak ennél többet mondani. [Vö. Lk 23,47.]

Ez nem érvényes Péterre, amikor Jézust mint "Krisztust, az élő Isten Fiát" vallja meg, [Vö. Mt 16,16.] mert Jézus ünnepélyesen válaszol neki: "Nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,17). Hasonlóképpen mondja Pál a damaszkuszi úton történt megtérésével kapcsolatban: "Amikor pedig úgy tetszett Istennek, aki engem már anyám méhétől kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa nekem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak..." (Gal 1,15--16). "És azonnal hirdette a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia" (ApCsel 9,20). Ez a hitvallás volt kezdettől fogva [Vö. 1Tesz 1,10.] az apostoli hit középpontja, [Vö. Jn 20,31.] és elsőként Péter vallotta meg ezt a hitet mint az Egyház alapját. [Vö. Mt 16,18.]

Ha Péter föl tudta ismerni a Messiás Jézus istenfiúságának transzcendens jellegét, ez azért történt, mert ezt maga Jézus világosan tudtára adta. Jézus a főtanács előtt vádlói kérdésére: "Tehát te vagy az Isten fia?" válaszolta: "Ti mondjátok, hogy én vagyok" (Lk 22,70) [Vö. Mt 26,54; Mk 14,62.] . Már sokkal korábban "Fiúnak" nevezte magát, aki ismeri az Atyát", [Vö. Mt 11,27; 21,37--38.] aki különbözik a "szolgáktól", akiket Isten korábban küldött az ő népéhez, [Vö. Mt 21,34--36.] aki fölötte áll még az angyaloknak is. [Vö. Mt 24,36.] A maga fiúságát megkülönböztette tanítványaiétól azáltal, hogy sohasem mondta: "mi Atyánk", [Vö. Mt 5,48; 6,8; 7,21; Lk 11,13.] csak amikor parancsolta nekik: "Ti tehát így imádkozzatok: Miatyánk" (Mt 6,9); és kiemeli a különbséget "az én Atyám és a ti Atyátok" között (Jn 20,17).

Az evangéliumok két ünnepélyes pillanatban, Krisztus megkeresztelkedésekor és színeváltozásakor idézik az Atya szavát, aki "szeretett Fiának" nevezte Őt. [Vö. Mt 3,17; 17,5.] Maga Jézus Isten "egyszülött Fiának" nevezi magát (Jn 3,16), és ezzel a címmel állítja örök praeexistentiáját. [Vö. Jn 10,36.] Követeli a hitet "Isten egyszülött Fiának nevében" (Jn 3,18). Ez a keresztény hitvallás megjelenik már a kereszten függő Jézus előtt álló százados fölkiáltásában: "Ez az ember valóban az Isten Fia volt!" (Mk 15,39). De a hívő csak a húsvéti misztériumban értheti meg az "Isten Fia" cím végső jelentését.

Föltámadása után megdicsőült emberségének erejében jelenik meg istenfiúsága: "A szentség Lelke szerint azonban a halálból való föltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult" (Róm 1,4). [Vö. ApCsel 13,33.] Az apostolok megvallhatták: "Láttuk az ő dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be" (Jn 1,14).

Összefoglalva: Az Isten Fia név Jézus Krisztusnak Atyjához fűződő egyetlen és örök kapcsolatát jelenti. Ő az Atya egyetlen Fia, [Vö. Jn 1,14.18; 3,16.18.] és maga is Isten. [Vö. Jn 1,1.] Ahhoz, hogy valaki keresztény lehessen, hinnie kell, hogy Jézus az Isten Fia. [Vö. ApCsel 8,37; 1Jn 2,23.]

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Nagyon alapos leírás. Jézus isteni voltát a kereszténységen belül nagyon kevesen tagadják, én csak a Jehova tanúiról tudok. Most kaptam tőlük egy könyvecskét, ahol Jézus személyéről van szó, de alapvetően téves értelmezési síkon indulnak el, és sajnos a az általuk használt fordítás is megkérdőjelezhető.

Kár, mert amúgy nagyon odaszánt hívek, és pont a keresztény hit központi tanítását,a Jézusban való hit által nyert kegyelem lényegét utasítják el. De ha nekik így jó....

Azért értelmezik így, mert a hülye emberek szeretnek olyasmiket értelmezni, ami magas nekik, és közben teljesen eltorzítani az eredeti lényeget (lásd pl a nők alsóbbrendűsége).

A hülye embereket kerüld el.

Sajnos az összes keresztény vallás háromságban hisz, és bár azt mondják: Isten fia Jézus - nem úgy hiszik,hanem úgy, hogy 3 isten van: Atya, Fiú és a szentlélek..de amúgy 1 Isten, de mégis 3.

Szóval össze-visszaság.

Valóban Jézus Isten fia, és nem 3 az egy, hanem a 3 az három.

Isten = Atya ( JHVH, Jahve, Jehova )

Fia = Jézus

Szent szellem = Tevékeny erő, mellyel termtett és alkotott Isten, nem személy, hanem engergia.

:)

"és bár azt mondják: Isten fia Jézus - nem úgy hiszik,hanem úgy, hogy 3 isten van: Atya, Fiú és a szentlélek..de amúgy 1 Isten, de mégis 3"

Örülök, hogy megmagyarázod nekem, hogy miben hiszek, nélküled sosem jöttem volna rá....