Miért jár ugyanolyan szertartás egy jó és egy rossz embernek?
Pl voltam katolikus temetésen... a pap ugyanúgy temette el azt aki gyilkos volt, mint azt aki a légynek nem artott soha életében, áldott jó ember volt.
Ez fair?
Hogy ugyanaz jár mindenkinek? Legyen az gyilkos, erőszaktevő, pedofil, rabló vagy mintapolgár?
Személytelenség az egész legalábbis a katolikus szertartáson. Más egyháznál nem tudom hogy van...
Kezdjük ott, hogy a katolikus temetésekben igencsak kicsi a különbség. Mivel annak előre megszabott szertartásrendje van. Előre megszabott imák, olvasmányok és Evangéliumi részletek közül lehet választani, de csak azok közül lehet választani.
Továbbá: az egyház valamikor temetett úgy is, ahogy szerinted egyesek "megérdemelnék". Nem a temetőbe, a megszentelt földbe temettek el embereket, hanem a temető mellé. Mondjuk a gyilkosokat, vagy az öngyilkosokat is. Azóta eltelt jópár évszázad, és az egyház is "fejlődött". Még a XX. században is nem temették el az öngyilkosokat. Mára ez is megváltozott. Mivel az emberek lelkét még az egyház sem ismeri, hanem csak az Isten, és őrá bízza az ítéletet. És ezen a külsőségek sem tudnak (tudnának) változtatni! Mert valaki kifelé "áldott jó ember" volt, nem biztos, hogy a lelkében is az volt. Ugyan így, egy gyilkos is megtérhetett bármikor, akár még az élete utolsó pillanatában is, akár úgy is, hogy ennek kifelé, az emberek felé nem volt semmi látszata. Viszont Isten látta ezt a megtérést! Az illető gyilkost meg is fogja büntetni azért, amit elkövetett, még a halála után is. De az egyház nem mond róla véleményt.
A katolikus egyháznál ez úgy működik, hogy aki meg van keresztelve, annak joga van az egyházi szertartással való eltemetésre.
A megbocsájtás jár mindenkinek az adott vallás szerint.
Isten biztos látja mindenkiben a jót.
Végülis elvileg mind az ő teremtményei vagyunk.
Válhat e valaki egy gyilkosból jóvá? Megbánhatja e őszintén azt, hogy ölt?
Halandó emberek szerint lehet e egy gyilkos élete, sorsa sajnálatra okot adó, megbocsájást érdemlő?
Igazából fingom nincs ezekről...
14
Igaz, hogy pénzt kap, de alapjáraton jóként" temet, és nem azért mert lefizetik ezért. :)
#15
Nem lefizetik, hanem kifizetik a szolgáltatást. Ugyanez a helyzet a koszorúval, vagy bármi mással. Számlát, vagy nyugtát is ad a pap.
Békesség neked, kérdező!
Először is az Igazság az, hogy nem létezik jó és rossz ember. Emberek vagyunk, gyarlók, vétkezők, elbukók, akik szüntelen rászorulnak az Atya kegyelmére, vallástól mentesen, mert Isten nem vallás. Az emberiségnek egy Igaz Istene van, egy igaz Megváltója. Isten az emberi rendszereken kívül Él-Ő.
Jó csakis az Isten, egyetlen ember sem az, akármilyen állítólagos tiszta életet is élt vagy éljen. Azt mondja Krisztus, hogy senki sem jó, csak az Isten. Amikor azt mondják neki, hogy jó Mester, azt mondja erre, hogy miért mondják őt jónak, hiszen csak az Isten jó. Ez a jó ember kifejezés egy mese, álomvilág. Az emberei szív főleg gyarlósággal, romlottsággal teli, nem pedig jóságban gazdag. Ha ezt nem látja meg valaki Isten kegyelméből, az még tékozol. Aki azt hiszi, vallja, hogy ő jó ember, akkor ő a legnagyobb vétkes! Mert aki valóban tisztább már, az nem tudja magáról hogy ő az, ne tartja magát annak.
Rossz ember sincsen, hanem az ember tudatlan az Igazságban, lélekben beteg, akinek szüksége van az egy igaz doktorra, Krisztusra. A vallás vádoló kifejezése a bűn szócska, ami elvezet az önvádhoz, a sanyargatáshoz, ami szimbolikusan a sátáni lelkület. Az ember nem bűnös, hanem tudatlan. Hiszen ha tudná, hogy amit tesz életellenes, nem tenné. Aki viszont szándékosan árt, árulja el Istent, gyalázza, használja ki embertársait, az a Lélek káromlása, ami nem nyer megbocsájtást.
A temetés emberi szokás, valójában egyfajta okkult rítus. A halott testet, amit már nem elevenít meg a lélek, az élettelen porhüvelyt közel 2 méteres hideg, sötét mélységbe temetik el. Ez valójában a pokol, ez a világunk, a valóságunk, amit megteremtettünk. Amikor valaki úgy távozik el, hogy a szíve telve van haraggal, gyűlölettel, nem képes megbocsájtani, életében ártott, másokat kihasznált, ha ragaszkodik a világhoz, szereti a vágyait és ezekről nem tud lemondani akkor a lelke ide fog ragadni ehhez a világhoz; földhözragadttá válik és egyszerűen belerothad a földbe, bocsánat az erős kifejezésért, de ez így működik és így megbotránkoztató, azért a fogalmazás is.
Krisztushoz odament egy ember, és azt mondta neki, hogy Mester, követlek téged, de előtte még had temessem el a szülőmet. Mire a Mester: hagyd, hogy a halottak! eltemessék a halottaikat, és te gyere, kövess. A temetés helyett sokkal igazabb a hamvasztás, de ennek oka és célja van, miért lett így kialakítva. És sokat nyom a latba az anyagiság is. Hiszen az Egyház biztosítja a földterületet, és a parcellák megváltása pénzbe kerül. Nem is beszélve az egyéb járulékos költségekről sem, és ami az ember kezéből kifolyik összeg, az valahová mindig befolyik. Azt is írja a Biblia, hogy ne sirassuk a halottat, hanem inkább azon keseregjünk, aki eltávozott, és többé nem látja meg a szülőföldjét, érti itt a lelki síkon. Mégis mit teszünk ilyenkor? Sírunk, kesergünk, olykor egy életen át sem dogozunk fel, mert ragaszkodunk még, birtokolni akarunk. Virrasztunk, halotti tort tartunk ami egy szeánsz. Eszünk, iszunk.
A temetés emberi akaratot tükröz, mivel kiforgatva az Igazságot, az ember nem a földből vétetett, hanem porból! Két külön dolog. Mégis a hideg földbe temetnek el, ha azt választja valaki. Sírokhoz megyünk ki, előttük kesergünk, rideg gránitfalak előtt bánkódunk, ami elmélyíti a fájdalmat és és nehezíti az elengedést is, hiszen azokra nézünk, visszajárunk szüntelen. A hamvasztás sokkal igazabb, hiszen a tisztítótűz, mit szimbólum. Mégis a legtöbben temetkeznek, ráadásul míves, méregdrága módon.
Teljesen mindegy, ki milyen ember volt, a végtisztesség állítólag megilleti ilyen téren. Istené az ítélet, Ő látja, tudja azt, ki milyen ember valójában; látja, ismeri a szíveket. Mindegy, hogy valaki gazdag vagy szegény, ugyan azon földbe lesz temetve az esetek többségében, és úgy megy el, hogy semmit sem visz ki innen magával. Testi értelemben nincsen különbség a kegyelet előtt, eltemetik ilyen módon a szegényt is és a gazdagot is, a gyilkost is és a gyermeket is. A mód a temetésre fordított pénzben, energiában van csupán. Nincsen jó ember, mindenki gyarló kivétel nélkül, kivétel az egészen pici gyermekek, akiknek alig jutott idelent egy hajszálnyi kis idő. Lelki síkon azonban nagyon nem mindegy, ki hová kerül. Mert akik Istennek gyermeki, ők felvétetnek, míg a legtöbben, akik a világot választották, a sírban maradnak örökre. Egyenlő módon megyünk el testi értelemben, de különböző állapotba jut a lelkünk!
Az emberiség Igaz Istenének Lelke adjon a kegyelméből!
Üdv.
17
Mondjuk szerintem vannak olyan emberek, akikben tényleg nincs jó...
18-as kommentelő: Békesség neked!
Olyan, hogy csak rossz ember meg csak jó nem létezik. Az ember kettős lény, és itt, ebben az elbukott valóságban mindig ezen két végpont között őrlődünk az egész életünk folyamán. Ha valakinek a szíve megkövült és gonosszá vált javarészt, akkor is volt olyan pillanata, amikor volt benne tisztább érzés vagy van benne ilyen még olykor most is, csak alig sejlik fel benne, mert a romlottsága az elnyomja. Ugyan így, egy állítólagos jó ember sem csak jó és igaz, hiszen megannyi képmutatás, harag van a szívében, amit nem akar felismerni. lehetséges, hogy a teteti okán jónak tűnik, de ez ne igaz, mert hamisság mindenkiben van, viszont a mérték nem mindegy. A másik, hogy amit mi sokszor rossznak hiszünk valakiben, az nem biztos, hogy az is. Például megszólunk valakit, lepontozunk hogy ő rossz ember, a sátán bújt belé, pedig igyekszik Isten akaratát hirdetni, csak nem értjük. Vagy rosszat kiáltunk valakire, aki visszahúzódó és lehetne sorolni. Majd jót arra, aki képmutató, az ilyet felemeljük, követjük, lájkolgatjuk, mert népszerű, mert azt mondja, amit hallani akarunk, közben távol van ő a jótól.
Isten nem a jó embereket hívja magához, hanem azokat, akik már élik Általa, hogy ők nem jók, de a kegyelmével jobbak lehetnek.
Az Isten kegyelme legyen a gyermekekkel!
Üdv.
Sajnos nem mindenkinek van jó oldala. Van, aki pl olyan neveltetést kap gyerekkora óta, ami nem azt eredményezte, hogy jó legyen. Mondjuk írhatod, hogy csecsemőnek jó volt szegény...
Képzeld, ha valaki pl adhd- val küzd, és a neveltetése sem a legjobb. Ő miben jó? Pl hogy macskákat öl, vagy állandóan verekszik, lop, ne adj ég kinyír pár embert egy bevásárló központban, sajat szüleit atveri stb...?
Sajnos én is úgy voltam, hogy vegyesnek tartottam- jó, es rossz is van mindenkiben, deee ahogy belegondoltam jobban nem biztos ez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!