A keresztény hit segíti a saját család alapítását, vagy inkább ellene hat?

A keresztény életforma az, ami helyes.

A keresztény hit, sajnos napjainkban szerteágazó.

ezért nem mindegy, hogy mi az alapja a hitnek.

Nem szorul háttérbe.

A képlet úgy néz ki, hogy Istent helyezik az első helyre és rajta keresztül "felerősítve" szeretik a hozzátartozóikat.

Békesség neked, kérdező!

Mivel Isten nem vallás, sosem alapíttatott vallást, így a válasz is egyértelmű és magától adódik. Nem attól lesz valaki példaértékű ember, szülő, mert egy emberi rendszerben helyezkedik el, vallása van. Hanem attól, hogy Istenek tetsző életet él, elengedi a világot, lemond a testi perverzióiról, Neki szolgál, hallja a Szavát és azt örömmel és ingyen meg is cselekszi. Nem emberek dicsőségét keresi, nem képmutató, nem félelemben, hazugságban élő, nem másokat követ, nem a Bibliát bálványozza, hanem csakis! Istennek szolgál. A vallás amit ad, az felemelkedettség érzés, kiváltság, és feszültséget szít az emberek között, hiszen Istent kisajátítja, sajátjaként állítja be, és ezzel máris óriási ellenállás alakul ki azok között, akik viszont egy másik rendszert vallanak igaznak.

Amikor vallásod van, akkor elsődlegesen - ha megéled ezt, ha nem - az adott rendszernek tartozol elsődlegesen hűséggel, minden más csak máz és giccs. Ha valakinek nem adatik meg család, de Istennek szenteli az életét vallások nélkül, az az igazán boldog ember, mert nem kell osztozkodnia senkivel sem! És ez igaz akkor is ha valaki vallásos, vagy még akkor is, ha gyermeke van. Az ember önző, az életét féltő, óvó. Egy szülőnek a gyermeke a legnagyobb kincs, legalábbis ennek volna szükséges lennie, de látható éppen elegendő ellenpélda. Amikor a szülő nem szereti a gyermekét, csak már késő, visszafordítani nem tudja. Megijed, és ez a félelem uralja a későbbi életét is, ami kihat a gyermekére is. Vagy amikor azért lesz gyermek nemzve, főleg több is, mert az jó juttatásokat kínál. Sokat ezeket be sem vallják maguknak.

Amikor gyermek születik, ő a szülő számára a legfontosabb, a család, így hiába szól Istenről, nem tudja Őt az életében az első helyre sorolni. Mert van neki testi, vér szerinti köteléke, ami fontosabb, és az emberek zöme ezt nem vallja be. Miért fontosabb a család Istennél? Azért, mert a szemeinkkel őket látjuk, rájuk tekintünk, ők vannak a környezetünkben, birtokolni akarjuk őket. Ezért áldás, aki csakis Istent választja, mert ő nem osztozik mással, csakis neki szolgál. Arról nem is beszélve, hogy nem szükséges rettegnie, félnie sem, mikor veszíti el a családját. Isten mindig vele lesz, nincs mit elveszítenie ilyen téren. Gyermek azoknak szükséges főleg, akik lélekben nem gyermekek még, mert ők tükrök! Aki már lélekben gyermek, annak felesleges is, hiszen az ő lelki gyermekét Isten gondozza. Nem ő a szülő, hanem hagyja, hogy Isten legyen az ő lelkének gond-visel-Ő-je, Szülője.

A családi modell egyik alapvető pillére a felek közötti szexualitás, örömszerzés megosztása, ami megint olyan, hogy a hívők hiszik, hogy állítólag, ha ők házasok, akkor Isten előtt engedélyezett a testis-ég, ami nem igaz! Egy mód elfogadható, amikor a két fél Istenben gyermek, és így nemzenek gyermeket. Mert ez már túlhaladja az egyszerű, ösztönszerű kielégülést. Kérdezze meg már valaki Istentől, aki hívő, hogy Istenem szerinted valóba neked tetsző az, ahogyan én a párommal perverzkedem Előtted? Ez Istennek tetsző? Akinek nincsen ilyen téren családja, az el alól is mentesül és örömködhet, hiszen aki a testiség rabsága alól mentesül, az már szinte szabad is! Az emberiség legkínzóbb, legkárosabb testi rítusa a szex olyan téren, hogy azt a legnehezebb elengedni az összes káros szokás közül. Olyan, mint egy drog.

Az igazi, egy és eloldozhatatlan kötelék, amikor valaki Istennel van kötelékben, amikor egy igaz lelki családja van: Isten. De az emberek zöme, ha hívő, ha nem mindig a másik embertársában, az anyagban látja a boldogságot és attól vár el. Istenben nincsen kínos megcsalás (gondolatban, érzésben is!), válás, veszekedés, képmutatás, félelem, elvesztése a szerettünknek, halál. Bene örökös szeretet, békesség van. Az emberek zöme mégsem ezt választja, mert ez sok lemondással, áldozattal jár, így inkább családot alapít és és egész életében a másik embertársától függ, attól várja a boldogságot.

A Szent Lélek adjon a kegyelméből a lelki gyermekeknek!

Üdv.