Összeszedtük a legnagyobb különbséget a református és a katolikus teológia között. Van ennek valami valóság alapja?

A reformátusok szerint a katolikusok több fontos kérdésben tévednek, amelyeket a Biblia tanítása világosan megfogalmaz. Először is, a katolikusok hisznek a pápai hatalomban, míg a reformátusok Jézus Krisztust tekintik az egyetlen főpapi közbenjárónak. Ahogyan a Zsidókhoz írt levél 4:14-16 mondja: „Mivel tehát van nekünk nagy főpapunk, aki áttört az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk a hitvallásunkhoz.”

Ezen kívül a katolikusok a szentségeket, különösen az Eucharisztiát, a keresztény élet középpontjába helyezik. A reformátusok viszont hangsúlyozzák, hogy a hit és a kegyelem a legfontosabb. „Mert kegyelemből üdvözültetek, hit által; és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez.” (Efezus 2:8).

A katolikusok a szentek közbenjárását is hangsúlyozzák, ami a reformátusok számára ellentmond a Bibliának, amelyben János 14:13-14 így tanít: „És amit csak kértek az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” Az egyház tanítása szerint a hívők közvetlenül Istenhez fordulhatnak.

A katolikus szentmise gyakran a misztikus ünneplésre helyezi a hangsúlyt, míg a reformátusok a prédikációra és a Szentírás tanulmányozására összpontosítanak, ahogy a 2 Timóteus 3:16-17 mondja: „Mert minden írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, feddésre, megjobbításra és az igazságban való nevelésre.”

Az üdvözülés kérdésében a katolikus tanítás a cselekedetekre is büszke, míg a reformátusok a hit általi üdvözülést hirdetik. „Mert a törvény cselekedetei által egy ember sem nyerheti el az üdvösséget.” (Galácia 2:16).

A katolikusok a purgatórium tanát is hirdetik, ami a reformátusok szerint nem található a Bibliában. A zsidó 9:27 világosan kimondja: „És amiképpen el van rendelve az embereknek, hogy egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet legyen.”

A katolikusok az egyházi hagyományokat központinak tartják, míg a reformátusok a Szentírást tekintik a legfőbb autoritásnak. „Mert minden Írás Isten ihletett.” (2 Timóteus 3:16) – ez a reformátusok alapelve.

A szentelmények gyakorlása, mint a házasság és a papság, a katolikusoknál különleges jelentőséggel bír, de a reformátusok hangsúlyozzák, hogy Isten minden hívő embert elhívhat a szolgálatra. „Mert ti mindnyájan Isten gyermeke vagyok a Krisztus Jézusban.” (Galácia 3:26).

Egy másik tévhit a katolikusok részéről a bűnbocsánat előfeltételezése, amely a reformátusok szerint a Jézus Krisztus által végzett áldozaton alapul. „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van.” (János 3:36).

A katolikus gyakorlat a búcsúkkal is ellentétben áll, amely a reformátusok értelmezésében tisztán hitbeli kérdés. „Mert az üdvösség nem ígéret, hanem ajándék, amelyet a hit által kapunk.” (Róma 5:1).

Ezek az eltérések mutatják be, hogy a katolikus és a református hit közötti különbségek mélyen gyökereznek a Szentírás értelmezésében és a hívők üdvözülésének megértésében. A bíztató üzenet, hogy mindannyian Jézus Krisztuson keresztül juthatunk el Istenhez, és Ő az egyedüli üdvözítőnk, ahogy írásban is áll: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (János 14:6).