Hívők! Miért jobb hinni, mint elfogadni a valóságot, hogy a halál után az örök semmi van?

#7 és #10 vagyok, csak a lényeget felejtettem el elírni.

Miért gondolod azt, hogy a halál után az örök semmi van?

Tudományosan nem bizonyított hogy így van.

Én egyébként nem vagyok hívő, de semmi bajom a hívőkkel, sőt szívesen beszélgetek is velük mert tök érdekes amit mondanak.

Szóval a lényeg:

Tudományosan nincsen rá bizonyíték, hogy van élet a halál után.

De arra sincsen, hogy nincsen!!

Tehát nem tudod azt a valóságot elfogadni, hogy a halál után a semmi vár mert ez nem biztos. Még tudományosan sem bizonyított!!

Figyelj. Ha az emberi agy működését sem érti a tudomány és az sem bizonyított hogy létezik lélek (az ellenkezője sem bizonyított!!) akkor az sem bizonyított, hogy nincs élet a halál után és az sem hogy a nagy semmi vár!

De már ezt a kérdést is feltettem: mit nevezünk semminek?

A tudomány nagyon sokmindent nem tud és nem ért és nincsen rá magyarázat de ezt nem is fél bevallani!

Kérdező, miért jobb hinni, mint elfogadni a valóságot, hogy a halál után nem tudjuk, hogy mi lesz?

"De az ellenkezőjére annál inkább!

A halálközeli élmények hallucinációk."

Ha a halálKÖZELI élmények hallucinációk az nem bizonyíték arra, hogy a halál UTÁN nem lesz semmi.

7

"Lélek van-e? Szintén nem tudjuk!

Tudat az van ez tudományos tény! A tudad és a lélek ugyan az? Megint csak nem tudjuk a válasz."

Azért itt már lehet boncolgatni kicsit a témát.

Ahhoz, hogy a halál után legyen valami rendszerint valamilyen halhatatlan természetfeletti lélekre van szükség.

Aztán szükséges az is, hogy ha ez a lélek elég intenzív hatást legyen képes gyakorolni az ember viselkedésére mert ha nem akkor azok nem is vagyunk mi.

Itt már kell, hogy legyen megnyilvánulása a léleknek mert a fizikai világon kívüli valaminek folyamatosan hatást kéne gyakorolnia a fizikai világra.

Ennek azonban már kimutathatónak kéne, hogy legyen de nem tapasztalunk ilyet.

Aztán ott van az is, hogy a léleknek, túlvilágnak egy másik nagyon fontos momentuma a szabad akarat, egy képesség ami által olyan döntéseket meghozatalát teszi lehetővé a lélek az ember számára ami által megítélhetővé válnak a tettei egy istenség vagy hasonló által.

Itt pedig megint csak problémák merülnek fel

Tekintsünk most el a determinista nézettől. Értelmetlen most azt kitárgyalni.

Még ha nem is determinisztikusan nézzük akkor is az emberek döntéseit temérdek minden befolyásolja és korlátozza. Ezért egy-egy adott helyzetben valójában jóval kevesebb lehetséges döntést vagyunk képesek meghozni így nagyon könnyen kialakulhatnak olyan helyzetek, hogy a befolyások és korlátozások miatt valaki egy adott helyzetben csak rossz döntést legyen képes meghozni vagy éppen csak jót.

Arról nem is beszélve, hogy ezeket a teremtő aggatta ránk, képes lett volna másmilyenre csinálna és ezek által meghatározta valamilyen szinten azt, hogy milyen életet is éljünk.

Ha pedig egy istenség korlátozza a teremtményeinek a döntési lehetőségeit és meg is határozza hogy mik legyenek a korlátozott lehetőségek akkor miért is kérné őket számon azért amit tettek?

Megtenni megteheti csak nem sok értelme lenne.

Értelme akkor lenne számonkérni az embereket, hogy ha valóbban szabad és akaratuk lenne. Ha a döntéseiket nem befolyásolná a tudásuk és a tudás hiányuk, képességeink, intelligenciánk, ... de közben mégis lenne egy akaratunk ami nem csak úgy véletlenül irányulna valamire.

De már akkor is közelebb lennénk ahhoz a kategóriához amikor van értelme ítéletet mondania egy felsőbb teremtő hatalomnak ha nem korlátozná az embert a tudása, intelligenciája, vágyai, stb.

Persze a gond továbbra is ott van, hogy az érvelésem szerint elvileg nem lehet de nem vagyok mindentudó ezért lehet, hogy kihagytam valamit ami miatt tévedek. Erre nem sok esélyt láttok de sajnos sosem lehet kizárni.

Ezért is alaptalan szerintem is a kérdező állító kérdése bár mint azt már egy másik kérdésnél be is ismerte csak így próbál visszavágni.

Kérdező 15,

"Miért nem?"

Mert a kettőnek semmi köze nincsen egymáshoz. A halálközeli élmény még nem halál utáni élmény.

Attól még, hogy az csak hallucináció még lehet valami akkor amikor valóbban meghal az ember. A következtetésed lényegében olyan mintha azt próbálnád bizonyítani, hogy mivel alvás előtt nincsenek álmok ezért alvás közben sincsenek. Értelmetlen.

"Egy lelkész kutató azt írta egyszer valahol, hogy ezek az emberek "az örökkévalóságba való belépést" vagy a "halál alagútját" tapasztalják meg, inkább "valami köztes dologgal" találkoznak."

Esetleg ez a lelkész az isten? Vagy alátámasztotta ezeket valamilyen bizonyítékkal?

Nem értem miért releváns egy random ember random kijelentése.

Ennyi erővel én is kijelenthetem, hogy a kacsák ugatnak. Erre te megvizsgálod az összes kacsát és amikor azt tapasztalod, hogy egyik sem ugat akkor kijelented, hogy nem léteznek kacsák (nagyjából ennyi értelme van a korábbi következtetésedet az említett lelkész kijelentésével megalapozni, semmi).