A vallásosak, főleg a keresztények igaz követői, miért nem tudnak békében lenni? Egymásra mutogatnak, az ateisták pedig csak röhögnek a háttérben!

Inkább felekezet nélküli kereszténynek mondanám magam. Isten létében nem kételkedem. De ahogy nézem, egyik felekezet, még a történelmi nagy egyházak sem mentesek minden hibától, Krisztus útja pedig amúgy sem felekezethez kötött. Bár tény, hogy a nagyobb egyházak legalább törekednek hűnek maradni a Bibliához és a legkorábbi keresztény tanokhoz. Igazából csak az ilyen new age szekták borítanak ki mint a tanúk vagy a hitgyüli és társaik, főleg hogy sajnos saját bőrömön is tapasztaltam hogy egy mélyponton lévő embert milyen könnyen be tudnak hálózni, és aztán tévútra vinni. Vagyunk egy páran, korábbi tanúk akik aktívan igyekszünk dolgozni azon, hogy minél több korábbi testvért kimentsünk onnan, csak sajnos tényleg annyira jól működik a manipuláció, a világ kizárása és az ellenségkép generálása náluk, hogy akiben nincs hajlandóság hogy önállóan gondolkozzon, hogy önkritikát gyakoroljon, azt lényegében lehetetlen észhez téríteni. Szerencsére sokakkal sikerült már, vannak köztük akik szintén aktív keresztények lettek, de olyanok is, akik agnosztikusok vagy ateisták, és teljesen maguk mögött hagytak mindenféle vallásos életet. De egy dolog közös, mindannyian egyfajta fellélegzésként, felébredésként írták le amikor megszabadultak a szekta hálójából, és kivétel nélkül sokkal boldogabb életet élnek ma.

Mármint mire gondolsz? Helyeslem-e? Nem. De ettől még elfogadom és ugyanúgy szeretem őket is, mint más embertársaimat.

Mert Isten szava egyértelmű abban a kérdésben, hogy a férfit és nőt teremtette egymásnak.

Nem ő teremti egyesével az embereket. Másrészről pedig azért senkit nem is küld sehova, mert meleg. Nem vagyunk tökéletesek, mindannyian kisebb-nagyobb hibákkal születünk. Erről nyilván nem tehetünk. A mi felelősségünk, hogy miket teszünk, milyen döntéseket hozunk a hibáink okán, vagy pont azok ellenére.