Miért rossz a halál? Az irracionális hitekeket kívül miért rossz a halál?

Szerintem nem rossz, de nem is feltétlenül igazságos.

Mondjuk én elég kettős halálszemléletben nőttem fel, anyám beszélni sem akart róla, mama meg a temetőbe vitt sétálni.

Mert az élő személy gondolkodik, és a halálban nincs sem tervezés, sem gondolkodás. Ezt minden gondolkodni tudó egészséges embernek, de még sok betegségben szenvedőnek is rossz tudatosítani.

Egyébként pedig azért mert nem természetes, Isten nem a halál kilátásával hozta létre az embereket. A halált az engedetlenség következményeként nevezi meg, mint büntetést, nem pedig azért van, mert Isten valamikor véget akart volna vetni az emberi létezésnek.

Nem csak szerintem létezett.

(Cselekedetek 17:26) 26 És egyetlen emberből alkotta az emberek minden nemzetét, hogy lakjanak az egész föld színén, . . .

Ez eleve kizár bármilyen faji felsőbbségre vonatkozó elméletet, az ember emberrel szaporodik, ahogy más élőlények is a saját fajtájukkal képesek szaporodni.

Statement on Race. [New York, 1972, harmadik kiad.] Ashley Montagu, 149—50. o.).

„Minden ma élő ember egyetlen fajhoz, a homo sapienshez tartozik, és közös nemzetségből származik . . . Az emberek közti biológiai eltérések oka az örökletes adottságok különbözőségében, és a genetikus képességet befolyásoló környezeti hatásokban keresendő. A legtöbb esetben a különbségek e két tényező együttes hatására vezethetők vissza . . . Az ugyanazon rasszhoz vagy ugyanazon néphez tartozók közt az egyéni különbségek sokszor nagyobbak, mint a különböző rasszok vagy népek közti átlagos eltérések”

Tehát amennyiben az emberiség történelme kezdetén egy embercsoport elkülönült a többi embertől, és csupán e csoporton belül házasodtak, úgy bizonyos génjellegzetességek kombinációi feltűnőbben mutatkoztak meg az utódaikban.

Ádám és Éva mint tökéletes emberek, rendelkeztek az összes génállománnyal, ezért bármilyen színű gyermekük születhettek.

Ugyanakkor az Özönvíz bekövetkeztével, csak 8 ember marad életben,

Dr. Melvin G. Kyle, a Xeniai Papnevelő Intézet professzora (Missouri, USA) ezt mondja: „Vitathatatlan tény, hogy a hámita faj egy központi helyről, valahonnan Mezopotámiából vándorolt délnyugatra, a jáfetita ág északnyugatra és a sémita ág kelet felé, a Sineár földje felé.”

Biblical History in the Light of Archaeological Discovery, írta: D. E. Hart-Davies, 1934, 5. oldal.

Történelmileg nézve Jáfet volt az emberi család indoeurópai (indogermán) ágának az ősatyja.

Sémtől származtak a szemita népek, a héberek, az arameusok (v. szírek), különféle arab törzsek, és talán a kis-ázsiai lüdök is, Sém leszármazottai főként az ázsiai földrész dny. területén telepedtek le, és elfoglalták az úgynevezett termékeny félhold legnagyobb részét, továbbá az Arab-félsziget jelentős részét is.

Hámnak négy fia volt, Az etiópok, az egyiptomiak, bizonyos arab és afrikai törzsek és a kánaániták ezektől a fiúktól származtak

Szerintem a halál maga nem rossz vagy jó. A gravitáció sem rossz vagy jó pedig hány repülőgép zuhant már le miatta.

Egyszerűen van. Ami miatt rossznak lehet gondolni az az, hogy amikor valakit elveszít az ember akkor látja a hiányát ami fájdalmas lehet.

Persze jó lenne öröké élni és ha találkozhatnánk azokkal akik már meghaltak de a világ nem így működik, nem ez a természet rendje.

A halotthoz közel állóknak fáj a halál, mert nem sikerült megmenteniük az életét. Még akkor is, ha képtelenek voltak rá. Elveszítettek valakit, akit szerettek.

Pedig a halál egy természeti jelenség, ami hozzátartozik az élethez.