Szerintetek mi lesz a sorsa a római katolikus egyháznak Magyarországon,40-50 év múlva?

megmarad az igazán hívő katolikus mag, a többi meg mehet amerre lát

"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen választottak."

Néhány évtizeden belül kihal az a most idős nemzedék, ami még jelenleg "feltölti" a templomokat hívekkel, ami szerintem egy komoly fordulópont lesz a katolikus egyház történetében (meg egyébként az egész társadalom életében is, mivel ők képviselik még a régebbi korok értékeit). Ebben a mostani világban nagyon szükség van az evangelizációra, és ez csak egy komoly szemléletváltással valósítható meg. A második vatikáni zsinat nagyon jó indulás volt, de még tovább kell fejlődni és továbbgondolni a dolgokat. Már II. János Pál pápa elkezdte a nyitást a fiatalok felé, az ifjúsági világtalálkozókon többször is felhívta figyelmüket a szerepük fontosságára az Evangélium hirdetésében ("Fiatalok, ne féljetek szentek lenni!"), s így azt is világossá tette, hogy a mai katolikusok már csak életpéldájukkal lehetnek meggyőzőek a világ számára. A most nemrég boldoggá avatott Chiara Luce az egyik legragyogóbb példája ennek, akinek az élete ámulatba ejt sok nemhívőt is. A mai kor emberének tehát ilyen példaképek kellenek, akik életükkel tesznek tanúbizonyságot arról, hogy az evangéliumi út még ma is járható, sőt sokkal nagyobb boldogságot ad, mint bármi más. Nem véletlen talán, hogy II. János Pál pápa emberek ezreit avatta szentté, ill. boldoggá. XVI. Benedek pápa pedig ezt tovább folytatja, de még tovább megy, mert egy "kreatív kisebbséget" szeretne örökül hagyni, amelyik képes tudatosan és kreatív módon szerepet vállalni az Evangélium hirdetésében az egyre jobban szekularizálódott társadalomban. A pápa hosszútávon gondolkozik, tehát ennek is csak évtizedek múlva lesz meg az eredménye. Ez a kreativitás megnyilvánul pl. abban, ahogy felhasználják a modern technikai eszközöket az Evangélium terjesztésében (rádió-, tévéműsorok, videók, koncertek, e-vangélium minden nap, iBreviary, Facebook-csoportok, rengeteg jó és hasznos honlap stb.).

Szerintem a protestáns egyházaknak azért nincs jövőjük, mert egy ötszáz évvel ezelőtti kor sajnálatos maradványa, ami kezdi elveszteni mindenféle funkcióját. Nem azon múlik a "jövője" egy egyháznak, hogy a vezetői nősülhetnek-e vagy sem. Aki igazán Krisztust akarja hirdetni az embereknek, az nem is igazán vágyik családra, akár papként, akár nem. Egész életét arra kell feltennie, de százszoros jutalmat is kap majd érte. Én ezt nagyon átérzem, és szerintem ez egy nagyon természetes érzés. Akinek elmélyült imaélete és mély istenkapcsolata van napi szinten, az képes félretenni minden mást, de ezt nem lemondásként érzékeli. Valóban csökken az ilyen emberek száma, de biztos, hogy mindig lesznek ilyenek. Nézd csak meg pl. ezt: http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__1..

tegnap 23:25

A templomok elnéptelenedése éppen a II. Vatikáni Zsinat után kezdődött.

Amiről Te vizionálsz, az már nem a Katolikus Egyház lenne.

Én ugyan nem vagyok katolikus, de a bibliai törvényeket nem fogják megváltoztatni azért, hogy a fiatalok igényeit kielégítsék. Senki sem megy a pokolba,mert nem szüzen megy férjhez, de azért ne az legyen már a mérvadó, ami mostanság van. Az egyház akkor marad fenn ha tartja magát az elveihez.

Kell a megújulás a prezentációban és felül kell vizsgálni, mi bibliai és mi nem az, de az alapokat nem lehet elvetni. Jézus is szerette a bűnösöket és vámszedőkkel és paráznákkal vacsorázott, de nézd meg, mit mondott a házasságtörő nőnek: eredj el és többet ne vétkezzél.

Had ajánljak egy kis olvasnivalót:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Bocsi, a tegnapelőtti 23:25-ös hozzászólást eléggé össze kellett csapnom és ezért kicsit zavarosra sikeredett, de most kifejtem bővebben, hogy mire gondoltam (és hogy mit értettetek félre).

A második vatikáni zsinat lefektetett néhány alapelvet, ami elengedhetetlen volt az Egyház modern kori működésében és fejlődésében, mert nem lett volna képes fejlődni a korral és fokozatosan felszámolta volna magát. Nyilvánvalóan enged abból, amiből lehet és próbálja helyrehozni a hibáit, de ez nem jelenti azt, hogy egy kis népszerűségnövekedésért olyan változtatásokat hoznának be, ami ellentmond az Egyház többezer éves alapvető elveivel, értékeivel és hagyományaival. Így természetesen továbbra is kiáll az élet mindenkori védelme és a házasság szentsége mellett, akkor is, ha emiatt nagyon sok kritika és támadás éri őt a liberális(abb) oldalról, pl. az abortusszal, eutanáziával, fogamzásgátlással, házasság előtti nemi élettel kapcsolatban. Hiszem és remélem, hogy a papi cölibátus mellett is ki fog állni a végső időkig, mert ez nagyon erősíti a papok elkötelezettségét Krisztus szolgálata iránt, és emellett – nem mellékesen – több mint ezer éves hagyományra tekint vissza. Hiába is mondják, hogy a papi cölibátus nem szentírási alapú, nem véletlen, hogy így alakult ki. Jézus és Szent Pál is, habár sosem helytelenítették a házasodást, a(z Isten országáért vállalt) szüzességet magasabbrendűnek tartották, és az ezt követő évszázadok során folyamatosan követelménnyé vált a nemi élettől való tartózkodás a felszentelt személyek körében (a zsidóknál is voltak már korlátozások!). De említésre méltó a görög katolikus papok helyzete is (akik ugye házasodhatnak felszentelés ELŐTT), ahol elég erős hagyományok is kialakultak a családok közti házasodás területén. Egyrészt nem a gyerekek (de a feleség sem) jönnek ki belőle a legjobban, és bizony a családban és a szent hivatásban egyszerre való kiválóan megfelelés kényszere sokszor felmorzsolja a görög papok erőit (is). Az a néhány pedofil pap esete pedig, ami az összes pap számához viszonyítva igen csekély, nem szabad, hogy meggondolásra késztesse az Egyház vezetőit a cölibátus eltörlésével kapcsolatban. Nem hiszem, hogy a cölibátus olyan sok fiatalnak venné el a kedvét a papi hivatástól, hogy már az egész Egyházat érintő válságról kéne beszélni. Inkább legyen kevés jó pap, mint sok középszerű. Szerintem akinek komoly életre szóló célja az Evangélium hirdetése és Krisztus szolgálata, annak ezt nem is kell tiltani, mert magától jön ez az életmód. Jó példa vagyok erre én, habár nem feltétlenül papnak, de mégis cölibátusra készülök, és tudnék jó pár más példát is mondani. Valószínűleg egy ideig még válság lesz tapasztalható és az Egyház most van a mélyponton a pedofilbotrány kellős közepén, de szerintem a megújulási mozgalmaknak néhány évtizeden belül kézzelfogható hatása lesz, és sokan vissza fognak térni a katolikus egyházba és nagyobb lesz a kedv a papi hivatásra is. És igen, a megújult katolikus egyház is katolikus lesz, mert a szentségeken, szentmisén, az egyházszervezeten és a Tanítóhivatal tanításain nem fognak változtatni, csak modernebb eszközökkel (is) fogják hirdetni az Evangéliumot.

Én a protestantizmust egy sajnálatos hibának tekintem, viszont mégis elkerülhetetlen volt. De szerintem már egyre többen belátják, hogy igazából a mai korban kezdi elveszteni a funkcióját, azt, amiért létrejött, és remélem, hogy az ökumenizmus által egyre többen vissza fognak térni oda, ahonnan elszakadtak. Az a fő probléma szerintem, hogy nem konzisztensek a tanai, mert a reformáció korának néhány problémáját ragadták ki (ami egyébként valószínűleg máshogy is megoldható lett volna), és azt megpróbálták szentírási idézetekkel alátámasztani, amely érvek többsége igen gyenge, viszont ha azokat mégis elfogadjuk, akkor az sok másnak az elfogadásával is járna, amit viszont nem vesznek észre, ami érthető is, hiszen az nem a reformáció korának problémája volt, és azt éppen nem volt céljuk bebizonyítani. Ez viszont hiteltelenné teszi számomra a tanításukat. Tehát nem arról van szó, hogy vezetőik kevésbé értékesek a vallás gyakorlásában azért, mert családjuk van, hanem az sokkal kevésbé értékes, amit képviselnek, és ezért nincs értelme az alapján összehasonlítani két vallás jövőjét, hogy a vezetői házasodhatnak-e vagy nem. Azt az érvet sem tartom elfogadhatónak, hogy jobban átérzik a hívek életét meg hogy könnyebben tudják őket ellátni családi kérdésekben is. Egy jó pap több tíz éves lelkipásztori tevékenysége során borzasztó sok esettel találkozik, és ez alatt szerzett tapasztalatok révén fel tudja ismerni a sémákat meg az ok-okozati összefüggéseket meg hogy mi működik egy házasságban és mi nem. Sőt emiatt néha még jobb tanácsokat is tud adni, mert objektívebben látja a dolgokat, míg egy nős ember akaratlanul is rávetíti az esetre személyes tapasztalatait, holott lehet, hogy abban az esetben teljesen más volna a helyes. Persze sokkal könnyebb valamit mondani, mint megcsinálni, de attól még lehet jó egy elv, mert nehéz megvalósítani és nem biztos, hogy a mondója meg tudná. Egy könyvben olvastam pl., hogy egy alkalommal Tomka Ferenc atya azt ajánlotta egy egymással járó párnak előre átgondolt okokra hivatkozva, hogy egy bizonyos ideig még ne is fogják meg egymás kezét. Természetesen először egy hülye, okoskodó, mindenbe beleszóló papnak nézték, de végül be kellett ismerniük, hogy mennyire szükség volt erre a kapcsolatukban, mert sokkal több lehetőségük jutott először egymás megismerésére, míg ha egymás kezének a megfogásával kezdték volna, ahogy az ma „trendi”, akkor valószínűleg hamar továbbmentek volna testi irányban. És lehet, hogy ez most nevetségesnek tűnik, de tényleg a lelkipásztori beszámolók alapján rengeteg kapcsolat azért végződik szakítással, mert azt hiszik, hogy a testiség az igazi része a párkapcsolatnak és ezért csak a testi összeillőséget nézik, de a lelkit nem. És az előbbi példa csak egy a sok közül. Ők olyan sok élettörténetet hallanak haldoklóktól, elhibázott életű és megtört szívű emberektől, amit senki más. És ők erre teszik fel az EGÉSZ életüket. Így nem csoda, hogy akik nem alkalmasak erre a feladatra, azok egy idő után már nem bírják ennek a súlyát, és lelkileg összetörhetnek vagy fizikai bűncselekményekbe belekeveredhetnek. De erre csak az a megoldás, hogy keményen ki kell szűrni az alkalmatlanokat, és csak az erre alkalmasakat felszentelni. És ma már egyre több pszichológiai meg egyéb szűrőket alkalmaznak. Így nyilván kevesebb pap lesz, de akik lesznek, azok jobbak lesznek és jobban tudják majd azokat is vonzani, akiket ez érdekel és alkalmasak. Akinek pedig még mindig kétségei vannak afelől, hogy a katolikus papságnak a jelenlegi formájában van értelme, az látogassa meg ezt a nagyon hasznos és tanulságos honlapot: [link]