Az ateisták szemében létezik-e szentség? Lehet-e szent bárki vagy bármi egy ateista szemszögéből nézve?

> Maradjunk abban, hogy: becsülendő, vagy értékes. Az ateista értékrendjében nincs olyan fogalom, hogy "szent". Önmagában értelmetlen kifejezés, a valláshoz kapcsolódik, az ateista pedig nem kapcsolódik a valláshoz.

De az ateista is érti, hogy úgy általában mit jelent a szent, mit fejez ki ez a szó, a szó eredeti, meg az átvitt értelmében is. Az ateista is egy keresztény kultúrkörben nőtt fel, használja a valláshoz kapcsolódó fogalmakat akkor is, ha maga nem hívő. Ateistaként én is szoktam mondani azt, hogy „Isten éltessen”. Meg szoktam fogalmazni úgy, hogy Béla egy szentéletű ember (az a Béla, aki amúgy ateista). Meg volt rá példa, hogy úgy fogalmaztam, hogy az emberi élet szent.

De igen, általában én is máshogy fogalmazok.

De itt inkább a dolog úgy vetődik fel, hogy van-e az ateista számára is olyan érték, olyan felülírhatatlan elv, mint amit a hívő a szent szóval nevez meg. És azért van. Lehet valakinek ez, valakinek az, lévén az ateizmus nem egy egységes világkép, de egy adott ember tarthat valamit mindennél fontosabbnak, sérthetetlennek stb…

"mindennél fontosabbnak, sérthetetlennek"

Hát... olyan értelemben, ahogy a "szent"-et valójában értik... nem nagyon. Pont ez a lényege, hogy sérthetetlen érték az a vallásban létezik.

Az ateistának valami lehet fontos, vagy nagyon fontos... de szent? Az nem nagyon. Az ateista továbbra sem vallásos.

A szent szót ajánlatos lelki testi tisztaságnak felfogni.

"Magyarázd már el, mi olyan erkölcsös abban, hogy valaki nem szexel."

Ha visszarmlêkszünk gyerekkorunkra, boldogok voltunk és hiszékenyek.

Amiben a legfontosabb hogy egy ideig bűn nélkul él a gyerek. A szexben van birtoklásvágy, féltékenység, megtévesztés, csábitás, csalódás is, a pozitív érzelmek mellett.

Mindezt egy apácának nem kell átélni, se birtoklasvágyat, féltékenységet, csabitast, csalódást sem, ha Istennek ajánlja magát.Helyette a tisztaságot gyakorolja nap mint nap.

"egy apácának nem kell átélni, se birtoklasvágyat, féltékenységet, csabitast, csalódást "

El kell keserítselek: ESETLEG a csábítást nem fogja átélni. A többit igen, és még szex se kell hozzá.

Megfognám máshogy a kérdést. Abban a kérdésben, hogy azt ateisták szemében létezik-e szentség, abban némi rosszindulattal bele lehet érteni azt a kérdést, hogy az ateistáknak semmi sem szent? És itt nem a szent szónak a vallási jelentése van benne, hanem a kérdés tulajdonképpen az, hogy az ateistáknak nincs semmi, amit ne írna felül az egyéni érdekük, hasznuk, kényelmük, önzésük? Nem mondom azt, hogy maga a kérdező így értette a saját kérdését, csak azt, hogy lehet egy ilyen olvasata is.

A válasz pedig az, hogy az ateista is számon tart olyan értékeket, amik nem számára értékesek, hanem önmagukban értékesek. Értékesek akár annyira is, hogy akár a saját érdekeik ellenére élveznek nagyobb prioritást, amiért akár még áldozatot is hajlandók hozni. Lehet, hogy nem mondom azt, hogy a környezet védelme számomra „szent”, nem feltétlenül ezt a szót használom rá, de egy túrázás során inkább cipelem magammal a szemetemet, sőt inkább törekszek a szemét keletkezésének az elkerülésére, mert bár alkalmasint ez akár extra költséggel is járhat, vagy extra kényelmetlenséggel – egyszerűbb, kényelmesebb ott eldobni az üdítős palackot, ahol kiürül, mint cipelni tovább 10 km-en az üres palackot, ami kevésbé kényelmes –, de a környezet fontosabb, mint az én érdekem, kényelmem, pénzem.

Vagy emiatt adom át lehetőség szerint a helyem a buszon az idősebbeknek. Mert valahogy inkább utazok állva, kevésbé kényelmesen, minthogy azon az áron utazzak kényelmesen, ülve, hogy más emiatt nagyobb kényelmetlenséget szenvedjen el. Nem valamiféle jövőbeli jutalom vagy pillanatnyi dicséret miatt teszek így, hanem egyszerűen csak azért, mert így érzem helyesnek. Nem mondanám erre sem azt, hogy szent, mert messze nincs ennek akkora mélysége, de mindenesetre valami olyan elv, ami messze túlmutat a saját egyéni szempontjaimon és érdekeimen.

"Nem mondanám erre sem azt, hogy szent, mert messze nincs ennek akkora mélysége, de mindenesetre valami olyan elv, ami messze túlmutat a saját egyéni szempontjaimon és érdekeimen."

Egyébként egyetértek azzal, amit leírtál, de azt kell mondjam, hogy a szent többet jelent, mint valami nagyon fontos érték, vagy társadalmi "nagyobb jó" érdekében vállalt önkorlátozás. Köznapi értelemben persze lehet mondani egy fontos értékre, hogy ez nekem szent, de ez csak olyan, mint amikor azt mondjuk, hogy "mennyei érzés" vagy "pokolian rossz". Ezeknek a fogalmaknak a valódi tartalmát nem tudjuk átérezni, és ehhez hasonlóan a szent is valami olyan dolog, ami ember felett álló, amit emberi fogalmakkal, érzésekkel nem igazán tudunk megfogni, csak érezzük, hogy valami nagy jelentőségű dologról van szó. Nem is azt mondanám, hogy az egyéni szempontjaimon és érdekeimen túlmutató, hanem inkább az emberi fogalmakon, a nyelv leíróképességén túl lévő. Ezért is írtam az élet szentségét, amibe ha bárki igazán belegondol, valami szent borzongást fog érezni a dolog súlyának és szinte felfoghatatlan jelentőségének tudatában. Úgy gondolom, hogy ennek az érzésnek az átélésére nem csak hívők képesek, az élet és világegyetem "végső kérdésein" gondolkodva az ateisták is tulajdonképpen a szentség "bűvkörébe" kerülnek.

"Az "örök szüzesség" nem érték, hanem kifejezetten elfajulás..."

Nézzük a jó oldalát, az evolúció az életképtelen élőlény csoportokat kiselejtezi.