A keresztény hit szerint ha egy bűnöző megerőszakol egy gyereket, majd utána megöli, de teljes szívéből megbánja, és keresztény lesz, üdvösségre juthat?

"Igazságtalan az, hogy valaki egy szörnyetegként viselkedik egész életében, aztán gondol egyet, és minden el van felejtve, mert Jézus elsikálja neki."

Oké, de miből gondolod, hogy egy olyan horderejű bűnt olyan könnyű szívből megbánni?

"A keresztény felekezetek befogadnak olyan embereket, akik állításuk szerint tiszta szívből meg akarnak térni Istenhez, viszont nemi erőszak miatt ültek börtönben?"

Pl. A Katolikus Egyházban elég komoly hagyományai vannak a börtönmissziónak. Számos pap, diakónus foglalkozik a börtönökben az elítéltek lelki gondozásával. Én ismerek személyesen börtönpasztorációt végző diakónust, nagyon érdekes és megrázó történetei vannak. Az elítéltek sem egyformák természetesen: vannak, akik semmit nem bánnak meg, vannak akik csak "jóemberkedni" akarnak a vallásossággal, hogy hátha jó magaviseletért hamarabb szabadulnak, és vannak, akik tényleg megtérnek a börtönben. Ez az ismerősöm többek között egy gyilkossal is foglalkozik, akit a felesége megöléséért ítélték el. Ő meg akar térni és jóvá akarja tenni a jóvátehetetlent. Elmondása szerint minden álmában újraéli a megtörténteket. De az ebből való megtérés nem annyi, hogy gondol egyet és megbánja, hanem hosszú lelki munka.

Tehát a kérdésre válaszolva: függ az egyén szándékától, a megtérés mélységétől, de alapvetően igen, befogadná az Egyház, de ez egy hosszabb folyamat. Mi katolikusok úgy tekintünk erre, hogy missziónk van az ilyen bűnözők felé is.

Jézus mondott egy szemléltetést, ami talán segíthet.

Sokan ismerik ezt.

Én napjainkra ültetve mondanám el, röviden:

Vagy egy uralkodó, akinek egy ember tartozik félmillió euróval. Az ember, könyörögve kéri, hogy a családját is figyelembe véve, legyen még türelmes hozzá az uralkodó. Erre, úgy dönt a király, hogy teljesen elengedi az adósságát ennek az embernek. Nem kell visszafizetnie semmit.

A történet folytatása, hogy ez az ember, összetalálkozik egy felebarátjával, aki 100 euróval tartozik neki.

A felebarát, hasonlóan kéri a türelmét az embertől, de az hajthatatlan, és börtönbe záratja a felebarátját.

Ez az uralkodó fülébe jut. Ezért nagyon megharagszik, és börtönbe veti az embert, aki a csekélyebb mértékű tartozást nem volt hajlandó elengedni.

Vagy is egy ember sokkal nagyobb hibát, bűnt követ el Isten ellen, mint a felebarátja ellen. Isten még is nagylelkűen megbocsát.

Mi egymásnak pedig nem tudunk megbocsátani, pedig sokkal kisebb hibákat vétünk egymás ellen.

Jézus amikor imádkozni tanított, azt mondta:

(Máté 6:12) 12 és bocsásd meg a bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. . .

(Máté 6:14, 15) 14 Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétkeiket, égi Atyátok is megbocsát nektek, 15 de ha nem bocsátjátok meg az embereknek a vétkeiket, Atyátok sem bocsátja meg a tiéiteket.

Olyan mértékben, és úgy lesz személy szerint megbocsátva nekünk, ahogyan mi megbocsátunk másoknak, akik ellen panaszunk van.

Ez nem jelenti azt, hogy a büntetést meg kell úsznia.

Az tény, hogy az Isten által elfektetett erkölcsi alapelveket, sok vallásban nevetség tárgyává tették.

Azonban Isten tudja, hogy vannak, és lesznek olyanok, akik őszintén, hatalmi harc nélkül szeretnének keresztény életet élni.

Jézus azt tanította, hogy aki "nagy akar lenni, az legyen mindenki szolgája"

Jézus példát mutatott benne,. mert mint messiási király, szolgálta a tanítványait, követőit, még egyszer a lábukat is megmosta, pedig nem az Ő kötelessége lett volna, hanem a vendéglátónak.

Isten népéhez csak olyan emberek tartozhatnak, akik kifejlesztik magukban ezt a szellemet. Nem könnyű, az első tanítványoknak is voltak "felsőbbrendű" csatáik. Azonban nem is lehetetlen elsajátítani.

"Igazságtalan az, hogy valaki egy szörnyetegként viselkedik egész életében, aztán gondol egyet, és minden el van felejtv"

Így tényleg igazságtalan lenne. Ellenben a megbánás, a vezeklés a bűneidért, a jobb emberré válás messze nem csak egy gondolat. Ez egy hosszú, és rengeteg kitartást, akaraterőt kívánó folyamat, annál inkább, minél mélyebbről indul az ember.

Kedves kérdező, te megint az a gyakori ateista típus vagy, aki úgy kritizálja a kereszténységet, hogy alapvető dolgokkal nincs tisztában. Légy kérlek minimálisan igényes annyira, hogy utána nézel a kereszténység alapvetéseinek, utána kérdezz, ha valamit nem értesz. Nagyon fárasztó újra és újra olyan kérdésekkel szembesülni, amelyekre a választ 10 másodperc guglizással megtalálnád magad is.

Az a vicces egyébként, hogy keresztény szemszögből te sokkal bűnösebb vagy, mint a példádban szereplő személy, de gondolom meg sem fordul a fejedben, hogy a pokolban a helyed. :)

(Mielőtt még személyeskedni kezdenél velem szemben, mert valamiért mindenki ezzel kezd ellenérvelni: nem vagyok keresztény.)