Mi a véleményetek a következő idézetre, mely Kálvin Jánostól származik?

Kedves kérdező!

Ha a vallásos hit (genetikailag) determinált akkor ennyi erővel azt is mondhatnánk hogy egy mentális betegség, fogyatékosság ami ellehetetleníti a világ racionális értelmezését.Nem gondolom ezt, ugyanakkor megmutattam hogy ez az érvelés mindkét irányba működik.

Amúgy meg szabad akarat nélkül hogyan magyarázod meg a gonosz problémáját?

Engem a hideg rázott Kálvintól mindig is, ad a franc olyan ember szavára, aki szerint lehetsz akármilyen sz.r ember jóformán, követhetsz el bármit a másik emberrel szemben, ha hited van, akkor üdvözülsz oszt' csá, bezzeg az áldozataid elkárhoznak szépen ha nem hisznek (vagy csak nem is születtek eleve keresztény kultúrkörbe), akármennyivel is voltak jobb emberek nálad. Ismerek ilyen felfogás szerint élő keresztényt, hát ha van örökkévalóság, akkor én a legutolsó részeg csövessel is hamarabb akarom azt eltölteni, mint az ilyen felsőbbrendűségben és kivagyokiságban szenvedő "keresztény" mellett.

Az idézetre: ez max. Európára kivetítve értelmezhető, illetve a többi általánosságban keresztény országra, ahol létezik a hívő vs. ateista vita. Elvileg Kálvin korában még nem volt ateizmus úgy, mint ma, de gondolom akkor is voltak már emberek, akik feszegették a mi van ha nincs is Isten témát. Más azonban, teljesen más egy zárt afrikai törzsben ez a kérdés, más egy őserdőben szintén zártan élő indián törzsben ez a kérdés, más a hinduknál, dzsainistáknál, stb. Max. akkor lenne értelmezhető, ha az egész világ a keresztény hit vs. ateizmus vitájában létezne, de számtalan más vallás is létezik, plusz eleve nem is minden hívő egyistenhívő.

Szerintem Kálvin János ezen kijelentése nyilvánvaló minden (gondolkodó) keresztény számára.

Az ateisták persze tagadják, hiszen Istent tagadják, így a bennünk rejlő istenit, az abszolútumot, a (tradicionális értelemben vett) spiritualitást, sőt általában a metafizikát alapvetően tagadják.

De aki vallásos, pláne keresztény, az onnan indul, hogy minket Isten teremtett a saját képmására, isteni lelket/szellemet lehelt belénk és van lelkiismeretünk, van egy lényegi kapcsolatunk a primordiális léttel, az Eredettel.

Tapasztalatból pedig elmondható, hogy az ateisták nem őszinték, önmaguknak is hazudnak, álmagyarázatok mögé rejtőznek. Ezt valaki elnyomja mással való foglalatossággal így nem tűnik számára fontosnak, de a lényegen nem változtat.

Az agnosztikussal is ugyanez a helyzet, csak ő az, aki méginkább delíriumban, általa hamisított világban, buborékban él, nem is mer igazán belegondolni a fontosabb kérdésekbe. Naiv realistaként, állati szinten éli életét, aminek valóban semmi értelme, ahogy az ateista legalább megfogalmazza. Persze ha elvhű lenne, nem kelne ki az ágyból, miután megszilárdul a világnézete.

De mivel benne van a sok hazugság, önámítás, hamis érvek kusza hálózata elleni kétely szíve legmélyén, ez egy belső harcot, vívódást eredményez. Pont amiről Kálvin írt.

Kedves 18-as!

Az ateizmus és az agnoszticizmus olyan fogalmak, melyek definiálása körül harc zajlik, mert vannak akik úgy akarnak eldönteni egy vitát hogy refefiniálják a szavakat.

(Én ateista vagyok, és ezek azok a definíciók, amiket mi szoktunk inkább használni.(magunkra))

Én meglátásom szerint az ateizmus csak az istenhit hiányát jelenti, az agnosztikus pedig azt, hogy valaki nincs meggyőződve arról hogy egy/több tág definícióban értendő isten biztosan létezik/nem létezik.

Szerintem a legtöbb ateista (még Dawkins is) ilyen tekintetben agnosztikus.A probléma ott kezdődik, hogy sokan ezeket a definíciókat bizonyos istenekre haszlják, vallások isteneire.

Példák

Nem hiszek egy isten létezésében sem.(ateista)

Nem tagadom minden elképzelhető isten létezését.(agnosztikus)

A bibliai Isten nem létezik. (lehet teista, ateista, agnosztikus és antiteista is)