A predesztináció tana nem mond ellent Krisztus tanításainak?
Sziasztok! Lenne egy teológiai kérdésem, amiben ellentmondást látok.
Az egész Újszövetség és Krisztus tanításainak lényege, hogy a "Mennyek országa"-beli helyzetét az ember e világban betöltött cselekedetei határozzák meg.
Ebből az következik, hogy az egyén saját maga befolyásolni tudja ezt (jó leszek = halálom után is jó lesz, rossz leszek = halálom után is rossz lesz a sorsom).
Ha viszont a reformátusok predesztináció-tana szerint Isten eleve elrendeli minden egyén sorsát, azzal Kálvin gyakorlatilag átlövi az egész Újszövetséget és maga Krisztus tanításait tiporja a földbe.
Mert ha az eleve elrendelés igaz, az azt jelenti, hogy az egyén nem tudja befolyásolni túlvilági sorsát.
Kiváncsi vagyok, ki hogyan magyarázná ezt, mert így nekem eléggé ellentmondásos a református teológia.
De, igen. Kálvinnak ezt a baromságát már felülírták a refik, ők sem fogadják el. Elég torz eszme volt, a kereszténységből a realizáció lehetőségét vonta el. A realizáció: megvalósítani Isten lélekben való születését.
"Megszülethet Krisztus százszor Betlehemben
Vagy benned,vagy sehol! Élet s halál ebben." (A. Silesius)
Miért, a sima predesztináció miről szól?
Luther felhívta a figyelmet az egyház hibáira, Kálvin viszont eretnekséget tanított.
"Az egész Újszövetség és Krisztus tanításainak lényege, hogy a "Mennyek országa"-beli helyzetét az ember e világban betöltött cselekedetei határozzák meg."
Nem! Isten kegyelméből üdvözülsz. Ha a cselekedeteidet nézné Isten, akkor nem vagy elég tökéletes a Mennyhez. Ezért volt szükség arra, hogy az Isten fiaként tökéletes életet élő Jézus meghaljon. Tehát ő nem érdemelte volna a halált, mégis "elvállalta" mindenki más helyett a büntetést. A te dolgod, hogy bánd meg a bűneidet, és Krisztusra bízzad az életedet.
Itt annyi a különbség a katolikus és református dogma között, hogy a reformátusok szerint kizárólag hit által üdvözülsz, és az igaz hit bizonyítékai a cselekedetek. A katolikusok szerint meg a hit is meg a jó cselekedetek is hozzájárulnak az üdvösséghez. Egy mezei hívő számára szerintem szőrszálhasogatás.
"Ha viszont a reformátusok predesztináció-tana szerint Isten eleve elrendeli minden egyén sorsát, azzal Kálvin gyakorlatilag átlövi az egész Újszövetséget és maga Krisztus tanításait tiporja a földbe."
A kálvini meg szent ágostoni logika pont annak a fa hatványozása, hogy "Isten kegyelméből üdvözülsz". Olyanannyira Isten kegyelméből, hogy nem te választod Istent, hanem Isten választott ki téged, és ő adja az üdvözítő hitet.
A predesztináció hívők nagyon szeretik idézni János 6:44-et ("Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.").
Vagy ott van a predesztinációban hívők "kedvenc" bibliai fejezete Róma 9. Nem másolom be, mert hosszú lenne, de ha érdekel a téma, olvasd el, és lepődj meg!
Én ateista vagyok, ezért nekem nem probléma, hogy pro és kontra is lehet találni bibliai verseket. De most a példa kedvéért hoztam 2 predesztináció párti verset.
Sors szabadakarat "ellentét".
Belülről te irányítod, közéűről félig fox, félig homályos, kívülről teljesen fix.
Mikor lélek kiválasztja magából a szellemét, már fix az egész fejlődése. Amikor éppen fejlődik, most az egyszerűség kedvéért az elején, pl egy emberi életben, onnan belülről nincs kapcsolódás az ilyen magasságú adathoz, ahol az egyén általi végtelen jövő is már fix. Innen te döntessz, de a felsőbb szintekben ez örökké fix (volt/lesz).
Megsúgom, jézus mondta azoknak, akiknek volt idejük az efféle semmiségekre, mókás dolgokon elmélkedni, hogy fentről minden fix. Isten végtelen, változatlan, benne van végtelen létezés, és minden fix.
A filozófiai dolgok nem igazán tudnak ellenkezni a jézushoz csak nyomokban hasonlító felfoghatatlanul bölcs emberek nézeteihez. Ahhoz túl bölcstelennek kell lenni, hogy szélsőségekben gondolkodj. Sok ebredező lát ellentétet, ami másoknak egyértelműen ugyanannak a dolognak két nézőpontja.
Még annyit, hogy az ellentmondások nagy része egymástól elkülöníthetetlenül működnek. Kis százalékuk csupán, amikor csak az egyik lehet érvényes/aktív.
Nincs predesztináció. Az ember a saját jövőjét maga az ember határozza meg, aki szabad akaratot kapott. z tény, hogy Isten a Messiás halála által ajándékba adja az örök életet, de az nem jelenti azt, hogy akkor a hite tétlenségen alapul.
Az égbe pedig nem volt szándéka embert vinni, mivel a halál sem volt tervben. Ezért eleve úgy teremtette meg az embert, hogy Földi rendeltetésű, nem égi. Ha vétkezik, megszünik mint Földi életü, és visszatér oda ahonnan teremtetett, vagy is a föld alkotó elemeibe, és megszűnik létezni. Jézus ezt a lehetőséget fizette ki a halálával, és nem az égi élet reményét.
Kálvin maga ezt állította:
"Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva."
Ha Kálvin ezt végiggondolta volna, akkor rájön, hogy
1, Ádám és Éva története,
2, Az igazságos és szerető Isten képe,
3, A szabad akaratból jó választása
mind-mind értelmét veszti, azaz a Bibliát alapjaiban ássa alá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!