Az ateisták szerint mitől értékes az emberi élet?
Ez egy kicsit csúnyán és gázosan fog hangzani, de én szerintem itt a menny és pokol csak félelemben tartás csak, hogy az emberek NE lázadjanak, ne bántsák egymást, ergó ne legyenek tömeg verekedések, azaz vérfürdő a földön.
Szerintem valamit régen elkellett az emberekkel hitetni, csak hogy az emberek ne bántsák egymást, ne bosszúljanak stb.
Én szerintem nem lesz semmi a halál után, mindenki úgy döglik meg, ahogy.
Amilyen a stílusa valakinek, amilyen a vére és genetikája úgy se tudnak senkit se megváltoztatni.
Mindenki amilyen, ő már úgy döglik meg, ahogy.
Agnosztikusnak tartom magam, de közel áll hozzám az ateizmus, ezért talán agnosztikus ateista vagyok, így válaszolok:
Azért értékes, mert valószínűtlen, és véges.
Számomra az emberi élet értéke pont akkor nem vált nyilvánvalóvá, amikor istenhívő voltam. Valahol lebecsültem a földi életet, mert azt tanították nekem, hogy mi csak keresztülmegyünk ezen az életen, de a mi otthonunk nem itt van.
Ennek az lett a következménye, hogy a legszebb éveimet (huszonéves kor eleje) hagytam figyelmen kívül, és áldoztam a vallásra.
Most, hogy már elkezdtem idősödni (a 30-as éveimben járok) és nem vagyok istenhívő, sokkal jobban becsülöm, és értékelem az életet, mint amikor Istenben hittem.
Sziasztok én meg már azt kezdem hinni hogy nincs Isten, nincsenek szellemek, nem létezik semmi természet fölötti lény, az embernél nincs magasabb lény. A földön az állatok után az ember a legnagyobb és nincs magasabb lény az embernél a földön.
Az Istent, a halottakból szellemeket azért találták ki a papok, hogy az embereket félelemben tartsák, azért hogy ne vaduljanak meg az emberek, ergó ne törjön ki az emberekből a vad ragadozó ösztön.
Mert akkor még veszélyesebb lenne a világ, minden ember félne egymástól.
De én szerintem, nincs semmi a halál után és az embernél nem létezik magasabb lény, a földön az állatok után csak az ember a fő.
Én is már tartok attól, hogy mennyországba hisznek az emberek és mi van ha senki nem kerül semmilyen országba sem?!
Azaz csak egyszer van egy élet és nincs tovább akkor mi van?
Sziasztok üdvözlök mindenkit!
Kicsit én most 25 évesen elgondolkoztam mindenen és úgy tapasztalom, hogy a menny és poklon azon átsiklanak az emberek, mert annál jóval többen csinálnak kegyetlen gonoszságokat az emberek.
Mindig amikor bekapcsolom a televíziót és benne van a hírekben, hogy ez megerőszakolta azt, ez kinyírta azt stb, stb kicsit szomorú vagyok, hogy miket hallok a híradóból.
Én úgy tapasztalom már lassan, hogy a mennyországon és a poklon, azon átsiklanak az emberek, nem félnek az emberek az Isteni számonkéréstől.
A halálból sem jött vissza se rokonom, se szomszédom, se senki, aki meghalt és ismertem személyesen, mert vagy rokonom volt, vagy szomszédom és bárki, aki meghalt, a halálból még nem jött vissza senki.
És mi van, ha ez mind-mind a Bibliai dolgok és szabályok csak azért vannak, hogy félelemben tartsák az embereket.
Ez az emberek félelemben tartása csak és közben meg Biblia és papok és hívők által, mindenki, amit elért, azt Istennek köszönheti.
De! Mi van, ha mindenki, amit elért az életében, azt pont csak is magának köszönheti minden ember és nem lesz a halál után semmi.
Na akkor mi van?
Az ember olyan, mint az állat. Ergó ösztönökkel rendelkező lény, és ha nem az van az embernek, amit ő akar, akkor ahogy az állat is, ugyanúgy az ember is lázad.
Hát persze, hogy Istent és a mennyországot és a poklot csak azért találták ki, mert tudták, hogy majd a földön az emberek egymástól is félni fognak.
"Egymástól"
Ez itt a megoldás.
Az emberek önmagukban nem félnek, csak egymástól félnek az emberek és ezért találták ki régen Istent és elhitették az emberekkel, hogy ő a Teremtő, mert tudták régen, hogy egymástól félni fognak az emberek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!