Mi a véleményetek a következő megállapításról: "A sátánisták is közelebb járnak Istenhez, mint azok, akik nem hisznek Istenben(ateisták)" ?

Nézted, de nem láttad.

Kérdésedet előre megválaszoltam.

De megadom Allahnak is a lehetőséget, hogy a kezembe nyomja a Koránt, ahogy Isten küldte a kezembe egykoron a Bibliát.

De nem érkezik a Korán.

Egyszer, sőt kétszer azért letöltöttem. Elkezdtem olvasni. Tényleg, próbáltam keresni benne a rendszert, ami a Bibliában meg volt, mind az Ó- és mind az Újszövettségben. Nem éreztem a szívemben Isten szeretetét.

És még egyszer leírom. Nem is akarok bizonyítani semmit. Meg egyszer leírom, hogy megosztottam a személyes bizonyságomat. Az, hogy ez igaz, azt az pontosan tudja, aki már hisz Jézus Krisztusban.

Aki pedig nem hisz, de isten elhívja és olvasta a bizonyságomat, annak megerősítésként fog szolgálni.

Aki pedig nem hisz, ne higgyen. Mi dolgom más hitével? Én csak véleményezésre bocsátottam egy kérdést. Köszönöm a sokatmondó szavazatokat.

43!

Nem érted.

A Biblia felbukkant körülöttem. Mamám mesélt belőle kiskoromban. Kölcsönadta nekem a képes Bibliáját, hittanórára is jártam kis elsős koromban.

Aztán megfeledkeztem a vallásról, tündérmese kategóriába raktam magamban Jézust.

Aztán átmentem egyfajta ateista vonalra. De volt olyan sátánista szerű korszakom is tiniként. Lázadó tini koromban. Akiket ezalatt az idő alatt megismertem, azok voltak a bűntársaim a betörésekben, kábítószerekben.

Aztán igy már úton voltam, lejtmenetben a gödör alja felé. A gödör alján pedig, amikor már elkezdtem gyógymódot keresni, mert beláttam, hogy az életvitelem ellenem tör ismét felbukkant a Biblia. A korházban egy betegtársam hozta be magával. Nem koránt hozott magával, hanem Bibliát.

Én csak észrevettem, amikor kivette a táskájából és odatette a korházi ágya mellé az éjjeli szekrényre. Kérdeztem a könyv felől, mire elmondta, hogy Ő vallásos és számtalan bölcsességet kapott a Bibliából. Magával vitte mindig, ha valahova el kellett utaznia. Aznap este a Bibliát olvasta és meséltem neki, hogy kisgyermekként olvastam egy Képes Bibliát félig meddig. Beszéltünk a könyvről, Istenről. Majd mondta, hogy Ő lefekszik aludni, de, ha gondolom, nyugodtan elverhetem az éjjeliszekrényéről bármikor, amikor gondolom. Így én mivel jobb dolgom nem volt és álmos sem voltam elvettem az éjjeliszekrényről és olvasni kezdtem. És már akkor valamiféle megnyugvást adott.

de ekkor még évekre voltam attól a naptól, ami végleg bizonyossá tette számomra Jézus létezését.

Viszont a Korán nem ilyen volt. Nem olvastam az egészet, így nem is tehetek a műre érvényes megállapítást. De én személy szerint úgy éreztem, mintha egy arab bele mászna a képembe és magyarázná a saját igazságát. Felzaklatott. Így nem olvastam tovább.

Egyrészt nem magától jött, mint a Biblia. Senki sem ajánlotta. Feltételeztem, hogy Isteni történet folytatása. De hamar rá kellett ébrednem, hogy noha Istenről számol be, de visszafejlődés. A hozzáállás Istenhez a visszafejlődés benne. A korán megalkotója vissza tér a zsidó gyökerekhez a hitben. Egyfajta hitbeli visszafejlődést mutat be. Értem a szavait értem, hogy a szeretetet akarja terjeszteni, értem az alapjait. És sajnos értem az indíttatását is.

Másfelől pedig ott van a személyes tapasztalat, hogy én Jézushoz könyörögve kaptam meg a megváltást. Éreztem a csodát, amit végbe vitt a lelkemben, sőt a testemben. Aki pedig azt a szellemiséget, amit Jézus áraszt ki az emberre emberi erőnek nevezi, az az én tapasztalatom szerint nem fogta fel Isten akaratát, amit Jézus Krisztus képvisel.

tehát a kérdésedre a válaszom, hogy nem, nem a Korán tehet róla, hogy elfordultam Allahtól és a többi istentől, hanem Jézus. Mert Ő az igazság.

Te szemszögödből rögeszme. Az én szemszögömből életre vezető bővízű, kiapadhatatlan forrás.

Megértem, hogy nem sértésként írod, amit írsz. Valóban, nem normális egy narkós, aki lopott, csalt hazudott és mindenféle szenvedélybetegséggel tarkítva botrányosan viselkedett a családjával.

Hanem a normális állappot az, ahol nem ezt teszem. Ide pedig ember nem tudott eljuttatni sem pedig a tudományok. Ide a Jézusba vetett hit juttatott el. Lehet, hogy te erre azt mondod, hogy nem normális. jézus pedig ezt mondja:

" Jézus meghallotta és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”" (Márk 2: 17)

Ugyanígy az én történetem sem azt vezetheti el aki patika életet él, mint ateista vagy keresztény vagy bármi más. A történetem pontosan azokat hívja, akik részegesek, narkóznak, betegek, lopnak, csalnak, hazudnak és önző életmódot élnek, melyet ráadásul fel sem ismernek.

Ha Jézus a bűnösöket és a betegeket hívja, én ugyan miért hívnám az egészséges bűnteleneket a megtérésre.

Ha ateista vagy barátom és neki mész a történetemnek, akkor ugyan mit teszel? nem azt teszed, hogy az egyetlen lehetséges gyógymódot veszed el azoktól, akik hasonló cipőben járnak, mint amilyenben én is jártam?

Ha pedig elveszed a betegtől a gyógyulás örömhírét, vajon te valóban igaz ember lennél? Pedig ezt teszed.

Látom azt is, felét sem fogtad fel annak, amit neked beszéltem. Ugyanazokat kérdezed, mert azt feltételezed, hogy megtéríteni jöttelek téged. Nem. Ez nem így van.

Téged nem téríthetlek meg, de viszont a segítségemre vagy, hogy kérdéseidet megválaszolva az láthassa meg a feleletet, aki megtéríthető, mert maga is meg akar térni.

Azt kérdezed, hogy melyik Istenben kell hinni? Abban, lehet hinni, amelyik szabadon megengedi azt is, hogy ne higgyél benne, ha nem akarsz.

Ha kell hinni, az már régen rossz. Ugyanígy rossz a tilos hinni is. Szabad hinni. Szabad nem hinni.

Aki pedig elhiszi a történetemet, az az igazságot hiszi el, mert valóban megtörtént.

Aki pedig nem hiszi el a történetemet, az nem hiszi el az igazságot, hiszen valóban megtörtént.

Mert a hiszékenység nem jó. Nem jó mindent elhinni. De az vajon jó-e , ha valaki az igazságot sem képes elhinni?

Legvégső válasz a kérdésemre:

Mind egyenlő távolságra vagyunk Istentől és az igazságtól. Van, aki felé fordul, van aki ellene fordul és van, aki nem törődik vele.

Legvégső válasz a kérdésemre:

Mind egyenlő távolságra vagyunk Istentől és az igazságtól. Van, aki nem törődik vele, van, aki felé fordul és van, aki ellene fordul.

47,Darkmoon80!

1.

ez volt az alapfeltételezés:

"A sátánisták is közelebb járnak Istenhez, mint azok, akik nem hisznek Istenben(ateisták)"

Feltettem a kérdést és a válaszok alapján az alapfeltételezés módosult erre:

"Mind egyenlő távolságra vagyunk Istentől és az igazságtól. Van, aki felé fordul, van aki ellene fordul és van, aki nem törődik vele."

A válaszaitok segítettek abban, hogy új szintre emeljem az igazságot és még, ha nem is érintem az igazságot, tehát téves, akkor is:

Az új megállapítás közelebb áll a valósághoz, mint az alapfeltételezés, melyet véleményezésre kértem.

2.

Értem, amit levezetsz a távolságról. emberi mércével nem megállapítható a távolság nagysága Istentől. De Isten számára nem okoz problémát a távolság. Az, hogy ki milyen koordináta rendszerben kíván mozogni, az pedig nem előre meghatározott. Az egyik koordináta rendszerben nincs isten és a kérdés értelmetlen. Szóra sem érdemes. Ez a koordináta-rendszer számomra érdektelen, mert én nem abban a koordináta rendszerben vagyok képes gondolkodni.

Én csak abban a koordináta rendszerben vagyok képes gondolkodni, melyben Isten mint létező, ám megfoghatatlan elemként van jelen.

Pontosan ezért módosítottam az alapfeltételezést.

Kiküszöbölve a hibát megállapítottam, hogy a távolság minden emberi lény és Isten között teljesen azonos. Csak van, aki közeledni igyekszik hozzá és nem adja fel. Így az ő életében érzékelhetővé válik Isten hatása.

Megint mások életében nem működik, mert nem próbálnak Isten felé közeledni. Félre ne értsd, a távolság nem változik Isten és ember között. De Isten felé törekvéssel az ember élete változik.

3!

Darkmoon! Magadat úgy aposztrofálod, aki nem hisz Isten létezésében, ha jól értem, ha jól értelmezem szávaidat. Én sem hittem benne. És teljesen hidegen hagyott, hogy ki mit akar mondani nekem Istenről. Nem érdekelt, nem törődtem vele. Istennel csak az törődhet, aki hiszi is a létezését. Aki nem hiszi Isten létezését, az ugyan hogyan törődhetne Istennel?

De, ahogyan Isten, úgy én is tiszteletben tartom a szabad akaratot. Nem muszály hinni Istenben. Én attól érzem magam többnek, hogy hihetek Istenben. elég kellemetlen is lenne, ha mindenki hinne Istenben. Találnom kellene valami mást, ami különlegessé tenne engem.

Előre leírom, mielőtt még egyszer valaki térítéssel vádolna:

Nem hiszek a térítésben, az embernek lehetetlen. Embernek lehetetlen, de Istennek lehetséges.

Ha bárkit megbántottam, elnézést kérek. Nem állt szándékomban ezt tenni. köszönöm a válaszokat és köszönöm, hogy vagytok. Legyetek gazdagok!

Aki Istent válassza, legyen gazdag a hitben! Aki pedig az anyagot válassza, legyen gazdag az anyagiakban!

Jól látod 49!

ezért írtam közvetlen előtte:

"Nem hiszek a térítésben, az embernek lehetetlen. Embernek lehetetlen, de Istennek lehetséges."

Nem te telhetsz arról, hogy nem tudsz hinni. Senki sem várja el tőled, hogy higgy az Istenben. Én sem teszek ilyet. Nincsenek elvárásaim embertársaim hitével kapcsolatban.

Én elvárásaim embertársaim felé, hogy segítsenek kutatni az Istent. Ebben pedig még az ateisták is a javamra vannak. Hitetlenek és hívők és másban hívők. Az élet részei. Engem nem az ember érdekel, hanem az, hogy a Nagyfőnök mit vár el tőlem. Hogy hogyan lehetnék én a hasznára azzal, ami nekem megadatott.

De ettől függetlenül azt kellett meglátnom, hogy a nagyfőnök alapvető elvárása felém az, hogy embertársaimmal törődjek. Így lehetek jó szolgája, így teljesíthetem az akaratát. Így fejlődhetek.

Ha pedig nekem megadatott az élményem, nyilván beszélnem kell róla. Én nem láthatom át az egészet, de azt tudom, hogy jól cselekedtem, amikor leírtam a nevemet is. Nem kell titkolóznom. Ettől vagyok különleges, hogy én még egy ilyen oldalon is vállalni merem a valós identitásomat.

nekem semmi bajom az ateistákkal. a muszlimoktól idegenkedem, mert egyet sem ismerek. De bajom nincs velük. Szomorúsággal tölt el, hogy vannak-voltak akik bármilyen Isten vagy vallás nevében bármilyen okból kifolyólag pusztítottak, pusztítanak. Szomorúsággal tölt el, ha bármilyen ember értelmetlen háborút vív ahelyett, hogy együttműködve alkotna valami újat, szebbet, jobbat embertársával annál, ami eddig létezett. Szomorúsággal tölt el, hogy a tudományos áttöréseket vannak, akik fegyverkészítésre használják fel.

Szomorúsággal tölt el, hogy félelem uralkodik a világban , egymástól való félelem és nem együttműködés. Szomorúsággal tölt el, hogy vallásosok vitatkoznak vallástalanokkal és vallástalanok vitatkoznak a vallásosokkal.

Embertársaim! Nézzetek körbe és csodálkozzatok el az emberiségen. hova fejlődött és közben nem változott semmit sem.

Hány félék vagyunk mi emberek? Lehetetlenség, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a jó.