Miért nem akarnak a vallásosak vitázni?

Mert a vallás nem tudomány, nem arra találták ki, hogy megismerjék általa a világot, vagy hogy igazolják a róla alkotott elképzeléseket. Egyfajta lelki szükségletet elégít ki, vigaszt nyújt a halálfélelemmel szemben, és azáltal csökkenti az egyén szorongását, hogy egyszerűen betartható szabályokat állít fel, amik a közösséget is összetartják és jutalmat is ígérnek.

Bármiféle vita ami kikezdheti a gondolati rendszert, szükségszerűen az azt valló egyén pszichés egyensúlyát is rombolja, tehát nem kockáztathatnak.

Éppen azért, mert a vallás tudomány is!

Aki pedig nem ért hozzá tudományos szinten, az hogy vitázhatna vele? Ezt használják fel a szekták is.

Vallásos vagyok. Nem lehet vitatkozni az ateistákkal. Próbáltam. Az a gond, hogy teljesen más dimenzióban van a tudatunk. Az ateista a világre épít, a hívő pedig Istenre. Istent nem láttam a szememmel. Rá merek építeni. A világot pedig láttam a saját szememmel, ugyan hogyan mernék rá bármit is építeni.

Ettől függetlenül használom és élek is az ateista technikákkal, mivel a világban vagyok én is. Csak éppen nem arra törekszem, mint az ateista, hanem egy egészen más úton járok. De nem szégyellek ateista technológiát és okoskodást felhasználni arra, hogy Jézus Krisztus örömhírét elvigyem mindenhová. Isten teremtette az ateistát is. Így élek az ateizmus gyümölcsével, hogy általa a kereszténység gyümölcsét tehessem lédúsabbá, édesebbé és abszolút mindenki számára elérhetővé.

Ateistaként az gondolom, hogy ez nem feltétlenül probléma.

A vallási tanítások nagyban a hitelességi láncon alapulnak. Egy hívő azért fogadja el a vallási tanításokat helyesnek, igaznak, mert hiteles számára az, akitől hallotta. Őt – mondjuk a papot – meg azért tekinti hitelesnek, mert hitelesnek tartja azt, akitől a pap tanulta. A hitelességi láncot folytonosnak tartja egészen Jézusig, a prófétákig stb…

Az ateista nem a személyt, hanem a módszert tartja hitelesnek. Azért ad hitelt egy tudományos eredménynek, mert hitelesnek tartja azt a módszertant, amivel az adott kutatás az adott eredményre jutott, illetve hitelesnek tartja azokat az ellenőrzéseket, és hitelesnek tartja a mérések, kutatások, megfigyelések reprodukcióját, vagy más módszerrel való megerősítését. De ez nem jelenti azt, hogy amúgy ismeri is, érti is azt, hogy az adott kutatási eredményre hogyan jutottak a tudósok, kutatók. Elvi – sok kérdésben gyakorlati – lehetőség lenne rá, hogy elolvassa a konkrét kutatás publikációját, maga is meggyőződjön az kutatás módszertanának helyességében, vagy ellenőrizze, maga is elvégezze az adott kutatást, mérést, de azért erre a legtöbbször nem kerül sor.

De vegyünk egy konkrét példát. Pl. lehet, hogy valakinek nem a villanyszerelés a szakmája, különösebben nem tanult mélyebben elektrotechnikát, hanem csak kvázi tapasztalati, autodidakta módon elsajátította a villanyszerelés fogásait. Ismeri mondjuk a klasszikus fénycső bekötésének a kapcsolási rajzát, többé-kevésbé érti is, hogy minek mi a szerepe, hogyan történik a begyújtás folyamat. Tudja, hogy az áramkör többi részével szokott lenni párhuzamosan kötve egy kondenzátor. Esetleg még azt is tudja, hogy a megnevezése az, hogy fázisjavító kondenzátor. Elfogadja, hogy nem véletlenül van az ott, értelme, szerepe van az áramkörben, oka van annak, hogy az ott van, még ha ő személy szerint pontosan nem is tudja, hogy mi az az ok.

Vagy mondok más példát, elkezdek vitázni egy laposföldessel. Annyira elkanyarodunk a részletekig, hogy a végén már azt pedzegetjük, hogy a légkörben adott időjárási viszonyok között egy vízfelület felett hány méterenként van 1 ˚C hőmérsékletkülönbség, figyelembe véve a páratartalom változását, a nyomásváltozást, meg a jó ég tudja még mit. Nem vagyok fizikus és nem ez a kutatási területem. Lehet, hogy utána tudnék járni, hogy kellően megalapozott választ adjak egy vitában, de nem biztos, hogy érdemes – elvégre az igazság attól független, hogy ki mond egy vitában utoljára megalapozott ellenérvet –, és nem biztos, hogy van hozzá kedvem. Lehet én is mondom, hogy ezt sakkozza le egy fizikussal, akinek talán több információja, jobb forrásai vannak. Én nem azért mondom ezt, mert nincsenek saját gondolataim a fizikai világ működésével kapcsolatban.

És én még egy a fizikát egész jól értő, a fizika iránt kimondottan érdeklődő ember vagyok. Ha most Julika egy a keresztfiának ajándékba vásárolt földgömb kapcsán fut bele egy laposföldes ismerősébe, akkor szerintem tőle teljesen elfogadható az az álláspont, hogy ő elfogadja, hogy a Föld (közel) gömb alakú, neki erről itt és most nincs kedve vitázni, a laposföldes inkább keressen egy fizikust, ha annyira vitázni akar. Szóval nagyon nem mindegy, hogy kitől, milyen kérdés kapcsán, milyen kontextusban várod el, hogy vitapartnerként álljon a rendelkezésedre.

Ha most valaki azon kezd el mélyrehatóan vitázni, hogy kell-e oda az a kondenzátor, vagy elegendő-e kisebb, vagy megengedhető-e nagyobb kondenzátor bekötése, vagy hogy más eszköz alkalmas-e a kondenzátor kiváltására, akkor lehet a botcsinálta villanyszerelőnk is azt találja mondani, hogy ő ezzel nem tud vitázni, ő elfogadja hogy oda kell kondenzátor és akkora kell, amekkora. Megalapozott meggyőződése, hogy ez így helyes, de ha vitázni akarsz ezzel, akkor keress egy szakembert. És szerintem ez egy akceptálható, érvényes álláspont a részéről.

Egy hívő is gondolhatja azt, hogy bizonyos kérdéskör az ő számára nem lényegi, hogy különösebben nem gondolkodott róla, meglehet valóban jogos a kérdés, de ő nem tud rá választ, de gondolhatja azt, hogy „bizonyára” van a dilemmatikus kérdéskörnek valami logikus feloldása, amit ő csak az adott kérdéskörben megszerzett ismereteinek korlátossága miatt nem ismer feltétlenül. Vagy az is lehet, hogy szimplán csak nincs kedve vitázni a hitéről, ő hisz, de nem érzi feladatának, hogy védje a hitének tételeit.

Azért azt is fogadjuk el, hogy a legmélyebb hívőknek Isten létezéséről valamiféle személyes belső meggyőződése, sőt bizonysága van. Fogalmazzuk úgy, közvetlenül érzi Isten jelenlétét. Hogy most hogyan is van ezzel a szabad akarattal, meg milyen logikai problémákat feszeget a rosszból vett érv, vagy mik Gödel ontológiai istenérvének a gyenge pontjai (amiről lehet nem is hallott soha) az részletkérdés ilyen szempontból. Akkor is másodlagos a saját érzései, meggyőződése szempontjából, ha a felvetett problémakör amúgy egyszerű és lényegi.