Mi lenne a legjobb bizonyíték, hogy a kereszténység hazugság? Nem létezett Jézus, nincs Isten sem.

"i.sz. 500 körül jelent meg ez a történet hogy Jézus a kereszten, keresztre feszítés vagy Jézus képi és szobor ábrázolása. Előtte semmi ilyesmi nem volt. Tehát mi történhetett? Akkoriban találták ki ezt az egészet."

Vagy csak akkoriban keletkezett valami olyan régészeti lelet vagy irat, vagy akármi ezzel kapcsolatban, ami fenn is maradt - a többi, ami korábban keletkezett, az viszont nem maradt fenn.

A történészek legelső előadása az egyetemen arról szól, hogy amit a múltról tudni vélünk, az csak az, ami bizonyos leletek és egyebek alapján kikövetkeztethető - de ha nem azok a bizonyos leletek maradtak volna fenn, hanem teljesen másikok, lehet, hogy teljesen más következtetéseket vonnánk le belőlük...

"ha van elég időnk, akkor esélyes, hogy mindnek a végére járunk"

Csak elég esélytelen, hogy legyen elég időnk...

"Attól még lehet Isten. De a Bibila egy emberi fabrika."

De akkor lehet, hogy Isten sugalmazta, nem? :)

Fibi_b

Bizonyos módon igazad van. Normális helyzetben teljesen megállná a helyét, hogy aki akar az higgyen benne és nem kell sem cáfolni sem bizonyítani.

A probléma ott kezdődik amikor ezt az egyébként személyes dolgot elkezdik másokra tukmálni akár erőszakosan is. Ez az egyik olyan eset amikor már kezdik felháborítani az embert.

Ha a keresztények (TISZTELET A KIVÉTELNEK) és az állkeresztények megtartanák a határok akkor lemerném fogadni, hogy tized ennyi kritikát nem kapnának.

Miért ennyire fontos a bizonyíték erre? Elképesztő, hogy a túlságosan is testi ember mennyire beleütközik az Igazságba. Amikor szóba jön Isten vagy Krisztus neve, akkor az emberek zöme vagy hisz, vagy pedig erőteljes indulatokat generál. De nem lehet Róluk közömbösen megnyilvánulni. Az ember, amióta csak megteremtettet és testivé lett, azóta szüntelen csak bizonyságra vágyik. Mindent bizonygatni akar, mert a test csak azt képes elhinni, ami az érzékszervekkel felfogható. Ami azokon felül áll, amihez már hit szükségeltetik, ami túlmutat az anyagon, az az elme, a test számára kitaláció, összeesküvés-elmélet, fanatizmus és merő őrület. Amit valaki bizonyított a hierarchiában, aki állítólagosan "szakember", "híres" ember, megannyi titulus tulajdonosa, annak hisznek, mert az ember tekintélyelvű, és az ember inkább követ embert, mintsem hallgatna Istenre Krisztuson keresztül. Tudományos folyóiratokat olvas, teológia, tudományos eszmecseréket elemez, habzsolja az információt, mindenhonnan csipeget, aztán csodálkozik, hogy egy olyan kaotikus halmaz növekszik benne, ami kibogozhatatlan, és ami elveszejt. Nem arra fordítják az emberek az életidejüket, amelyet ajándékként megkaptak az Élet Urától, hogy inkább Istent kutassák, szolgálják, igazul cselekedjenek és megtörjék a kenyeret embertársaikkal, tisztelettel szóljanak a másikról, hanem ehelyett azon szorgoskodnak, hogy bebizonyítsák Isten nemlétét! Isten irgalmazz nekünk! Ez mind azért van tudat alatt az emberben, mert a lélek tudja jól az igazságot, de az elme azzal nem akar azonosulni! Ezért kreál mindenfajta ellenérvet, hipotézist, csak hogy hárítsa a szembesülést. Ennyire fél az emberek zöme a szembesüléstől, de Istentől nem kell testből félni, meg sehogy sem. Aki igaz úton jár világosban, az nem botlik meg éjszaka. Aki nem követ el vétséget, az talán fél a szüleitől? Tőle sem kell félni. A szeretetével szeretni szükséges. Ennyi az ember egyetlen dolga ezen a Földön. Ennyi lenne.

Az az egyik fő baj, hogy az emberek szinte mindig a vallásokkal azonosítják Istent, Krisztust, a hívőt. Ez nem is mindig a kérdező, az érdeklődő hibája, hanem azoké, akik ezt így alakították ki és ezt legitim keretek közé helyezték. Mert Isten nem vallás! Sosem volt és nem is lesz. A kereszténységet emberek alapították Krisztus testben lévő eltávozása után. Isten sosem alkot zártat, dogmatikusat, babonást. De egy vallási rendszer ilyen, a saját szabályzatával, merevségével, egypólusú szemléletével. A korabeli keresztények igaz, hogy másabbak voltak, mint a mai világvallási közösség. Ott nem volt akkoriban pénz és hierarchia. Az emberek egymást szolgálták, a nagyobb a kisebbet, alázatosan és ingyen! Lelki gyermekek voltak, nem képmutatók, megtörték a kenyeret és együtt épültek. Ott volt az embereknek személyes kapcsolata Istennel, Krisztussal. Nem másokat követtek elsősorban, nem bálványoztak, hanem amit kaptak Tőlük, azokat örömmel megosztották. De az ilyen közösségnek semmi köze ahhoz az elnevezéshez, hogy keresztény. Ez egy emberek által alapított kommuna, és emberek által adott név. A hazugság ott lapul főleg, ahol azt a legtöbben nem is gondolnák. Krisztus azt is mondja, hogy megannyi hamis próféta támad, akiket gyümölcseikről lehet megismerni. Hogy mi ma a kereszténység, mint vallás, a gyümölcs árulkodik. Ez a bizonyság, ha valaki a lelki szemeivel lát már. Mindenki és minden bizonyítja magát szüntelen hogy ki milyen lelki minőséghez tartozik. Vagy Isten vagy a Sátán. Ez a kettő van és nincsen más.

Nem a kereszténység Megváltója az, aki engem is elhívott az Atya akaratából. Akit magam megismertem és ismerek is - áldott legyen Szent Lélek dicsősége mindörökké -, holott érdem nélküli gyarló porszem vagyok, az a Megváltó tüzet hozni jött és kardot. Az arcát sosem láttam. Aki azt mondja, állítja, hogy őt is megszólította Krisztus, és ilyen meg olyan kinézete volt, szakáll és megnyerő karizma, az hazugság! Sosem nézett ő így ki. Sőt! Ézsaiás próféta úgy fogalmazza, hogy nem volt megnyerő ábrázata az emberek között. Egy dolog, ami a vallásban, ikonográfiákon található jóképű, mosolygós Krisztus-kép, és egy másik az, akit te személyesen megismersz. Mert az előbbi elfogadó és mindenkit szerető. Akit magam is ismerhetek, az megfedő, és bizony nem azt mondja, amit hallani akarok! De ilyen a következetes szülő is. Nevel és tanít. Arról nem is beszélve, hogy őt sosem hívták azon a J-betűs néven, sem máson sem. Az Ószövetség megtorló, vértes kezű J-betűs Istenéről (furcsa hasonlóság közöttük, hogy mindkettőnek J betűs a neve, persze ennek mélyebb jelentése is van) nem is beszélve.

Isten, Krisztus az, akit te személyesen megismersz! Persze mindenki abban hisz, amiben akar. De Istent nem lehet bizonygatni semmilyen téren sem, testi erőből és akaratból. Róla csak a gyermeki lélek tud bizonyságot tenni. Nem elsősorban a száj, hanem a lélek. Isten Él-Ő, az Élet Ura. Ha valakinek bizonyság szükséges, hogy létezi-e Isten, akkor azt kérdezem attól az embertől, hogy láttad már a szeretetet? Megfogtad? Mit válaszol erre? Nem. De vágysz rá, igaz? - kérdezem. Mit felel: persze. Mit mondok rá: Isten maga a szeretet. Ennyi. Minden élőlény Isten szer-etetével képes létezni. Erre vágyik mindenki, és ebből épül fel az Élet. Belőle. Ő maga az ÉLET! Másra van bizonyíték, hogy hamisság, de az igaz Él-Ő Istenre nem lehet ilyet alkotni, találni. Minden Tőle indul ki,ami jó és igaz, és Benne is ér véget. Előbb-utóbb mindenki Bele ütközik, vagy így, vagy úgy. De inkább addig amíg még tart a kegyelem. Ne bizonygassuk Isten nemlétét, úgysem fog sikerülni, hanem tegyünk Róla bizonyságot! Ez előbbi a halál, míg az utóbbi az Élet. Lehet üldözni a hamisságot, de végül majd mindenki számot ad Előtte állva a tettiről. Meg lehet a Szent Lelket káromolni, de az meg nem lesz bocsájtva. Elképesztő, lélekfájdító kommenteket lehet itt is olvasni, főleg az állítólagos hívőktől, ima a kivételekért. Valóban hosszú tűrő az Isten.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint!

Isten És Krisztus Lelke vezesse a kisdedeket!

Üdv.

Elnézést, az még lemaradt, mivel valaki írta feljebb, hogy nem a könyvben szükséges hinni, hanem Istenben, Krisztuson keresztül. Isten Él-Ő, a könyv, habár az emberiség legfontosabb könyve, akkor is lapok halmaza. Igaz, hogy megannyi bizonyságról tesz bizonyságot, de azt mások kapták. Az az ő bizonyságuk. A tiéd az, amit te személyesen megkapsz Tőle. Abban van az igaz erő és tűz, nem az, ami nyomtatva van. Az is mankó és fontos, ez igaz, magam is sokat forgatom, de a könyv nem bálvány és a helyén kezelem. Segít, de aki ara támaszkodik, attól, ha ezt elveszik, mije marad? Amit Isten ad, az soha el nem veszik.

Üdv.