A Bibliában Istennek vagy a Sátánnak van igaza?

Én a Sátánnak adok igazat, ez azt is jelenti hogy nem is gonosz, csak annak tartják. Például ma az ortodox zsidó férfiak nem ülnek nők mellé, még repülőgépen se, az a hír járja, hogy az El Al Izraelbe tartó járatain nehéz eljutni a mellékhelyiségbe, pénzt szoktak ajánlani helycseréért, még felszálláskor se szívesen ülnek le nők mellé. Amikor azt írják, a Sátán szállta meg őket, akkor sokszor arról van szó, hogy valamely nép nem ilyen: valami ilyen marhasága nincs, esetleg a zsidók közül néhányan hagytak el valami felesleges marhaságot: eredetileg fanatikus vaderkölcsösek ugyanis. Ezen kívül a Biblia szerint a tudatlanság a jó, a tudás a bűn forrása: például az evés a tudás fájáról: a tudás bűn. Szerencsére ezt már a hívők is kezdik észrevenni hogy nem így van: például Böjte Csaba mondta, hogy nem tudom minek: bűnnek, ártásnak, ellentétnek, úgy általában a problémának a legtöbbször a tudatlanság az oka. Nem hiszek a mágiában, meg semmiben se, tehát nem vagyok sátánista. Viszont szívesen bevállalom hogy én vagyok a Sátán, tehát amit a Biblia szerint a Sátán tett azt én tettem: a születésem előttieket is, hiszen igaza volt: a fanatikus mélysötétségben valami fényt hozott: hogy ne legyenek fanatikusak. Természetesen nem a Bibliában levő összes esetről van szó, nem is olvastam ki a Bibliát, de rengetegről. Sokszor csak annyit írnak hogy megszállta őket a Sátán, még azt is nekünk kell kitalálni hogy ez neki nem tetszik. Hogy miben nyilvánul meg, mi nem tetszik neki, azt bizony sokszor lehagyják. Lehetőleg tényleg gondoljuk végig, ne aszerint szavazzunk hogy milyen vallásúak vagyunk: a keresztyének és a sátánisták is gondolják végig.