Az ateisták miért gondolják, ha Isten jóságos akkor csak jót tud cselekedni?

Igen teljesen igazad van!

És ez az egész azért érint ennyire fájdalmasan, mert van igazságérzetünk. Különbséget tudunk tenni a helyes és a helytelen között.

Ebben a tekintetben igencsak különbözünk az állatoktól.

A Teremtőnk „a maga képmására” alkotott meg minket (1Mózes 1:27).

Mit jelent ez?

Azt, hogy úgy lettünk megteremtve, hogy képesek vagyunk visszatükrözni a tulajdonságait, az erkölcsi érzékét és az igazságérzetét.

Gondolj bele: Ha az igazságérzetünket Istentől kaptuk, és mi magunk gyűlöljük a kegyetlenséget, akkor ez nem arra enged következtetni, hogy Isten még inkább gyűlöli?

De akkor felmerül a kérdés hogy akkor mégis Isten miért tette azt amit a Bibliában olvashatunk.

Noé tőrténete, Szodoma és Godoma tehát a Kánaániták kiírtása stb.

Ha a tőrténtek láttán, nekünk az igazságérzetünk erősen jelez, hogy ebben a helyzetben nem igazán tőrtént igazságosság, és tudjuk hogy mivel Isten is a saját képmására alkotott minket, tehát ő is ugyan azt érzi mint mi, akkor ez az egész hogy tőrténhetett meg?

Ráadásul ha figyelembe vesszük ezeket a tőrténeteket, “mészárlásokat” akkor észre vehetjük hogy akkor ellentmondásos a biblia, hiszen azt írja: az én útjaim . . . magasabbak a ti útjaitoknál, és gondolataim a gondolataitoknál” (Ézsaiás 55:9).

Ha viszont Istent azzal vádolnánk, hogy kegyetlen, a Biblia kijelentésével pont ellentéteset állítanánk, vagyis azt, hogy a mi útjaink magasabbak az ő útjainál. Mielőtt ilyen elhamarkodott kijelentést tennénk, érdemes alaposabban megvizsgálni a tényeket.

Talán ahelyett, hogy azt kérdeznénk, hogy Isten kegyetlen-e, jobb, ha egy olyan kérdést fogalmazunk meg, hogy miért tűnnek a tettei kegyetlennek.

Ha valakire azt mondjuk, hogy kegyetlen, az indítékairól mondunk ítéletet. Kegyetlennek nevezzük azt a személyt, aki élvezi, ha másokat szenvedni lát, vagy aki közömbösen szemléli mások gyötrődését.

Például ha egy apa azért fegyelmezi a gyermekét, mert élvezi, hogy érzelmi sebet ejthet rajta, kegyetlennek nevezhetjük. De ha azért fegyelmezi, hogy oktassa vagy megóvja valamitől, jó apának tekinthetjük. Az indítékokat persze könnyen félre lehet érteni. Biztosan veled is előfordult már, hogy félreértettek.

Isten kijelenti: „nem gyönyörködöm a gonosz halálában. Inkább abban gyönyörködöm, ha a gonosz megtér útjáról, és életben marad” (Ezékiel 33:11). Ebből kitűnik, hogy Istennek egyáltalán nem szerzett örömet, hogy a gonoszok elpusztultak Noé napjaiban, illetve a többi helyzetben.

De akkor miért idézett elő özönvizet?

Először is, megmutatta, hogy még ha fáj is neki, hogy el kell pusztítania némelyeket, a figyelmét egyáltalán nem kerülik el a kegyetlen emberek, akik gyötrelmet okoznak másoknak, és igenis felelősségre vonja őket a tetteikért. A jövőben pedig véget fog vetni minden igazságtalanságnak és szenvedésnek.

Másodszor, Istennek a múltban hozott ítéletei példát állítottak abban is, hogy ő mindig szeretetteljesen figyelmezteti az embereket a közelgő ítéletre. Noé prédikált, a többség mégsem figyelt oda rá. A Biblia ezt írja: „semmit nem vettek észre, mígnem eljött az özönvíz, és elsöpörte mindnyájukat” (Máté 24:39)

Minden helyzetben figyelmeztetve voltak az emberek, de ahogy láthatjuk a többi tőrténetben, nem figyeltek a figyelmeztetésre.

Pédául ugyan így járt el az Isten következő történetben is:

Például a népét, az izraelitákat is figyelmeztette, hogy ha átveszik a körülöttük élő népek gonoszságát, meg fogja engedni az ellenségeiknek, hogy elfoglalják az országukat, lerombolják a fővárosukat, Jeruzsálemet, és fogságba vigyék őket. Az izraeliták ennek ellenére gonosszá váltak, még gyermekáldozatokat is bemutattak. Mit tett Jehova? A prófétái által újra és újra figyelmeztette őket, hogy térjenek jó útra, mielőtt túl késő lenne. Ahogy megmondta, „a legfőbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7).

Az, ahogyan Jehova a múltban végrehajtotta az ítéleteit, reményre ad okot. Bizalommal várhatjuk azt az időt, amikor végrehajtja az ítéletét azokon, akik kegyetlen módon szenvedést okoznak másoknak. A Biblia így ír erről: „a gonosztevők kivágatnak . . . A szelídek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében” (Zsoltárok 37:9–11). Te mit gondolsz egy olyan ítéletről, mely megszabadítja az embereket a szenvedéstől? Kegyetlenségre vagy inkább irgalomra vall?

De vegyük azt a helyzetet amit írtál is, hogy ma napjainkban kegyetlen népírtásnak lehet felfogni a kánaániták kiírtását

A Biblia Ezt írja Istenről: „minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság” (5Mózes 32:4). Istennek egyetlen ítéletét sem hasonlíthatjuk egy emberek által vívott háborúhoz. Hogy miért nem? Mert az emberekkel ellentétben Isten képes a szívekben olvasni, vagyis előtte nincsenek rejtve az érzések és a gondolatok.

Amikor például elítélte Szodomát és Gomorrát, és kimondta, hogy meg fogja őket semmisíteni, a hűséges férfi, Ábrahám nem volt benne biztos, hogy ez igazságos. Nem tudta elképzelni, hogy az ő igazságos Istene elsöpörné az igazságosakat a gonoszokkal együtt. Isten türelmesen biztosította arról, hogy ha csak tíz igazságost talál is Szodomában, rájuk való tekintettel nem fogja elpusztítani a várost (1Mózes 18:20–33). Biztosak lehetünk benne, hogy Isten alaposan megvizsgálta az ott élők szívét, és látta, hogy mennyire gonoszak (1Krónikák

A kánaániták közismertek voltak a kegyetlenségükről, például arról, hogy élve égetnek el gyermekeket áldozatként (2Királyok 16:3).

Tudták, hogy Jehova azt parancsolta az izraelitáknak, hogy foglalják el az egész országot. Azok a kánaániták, akik úgy döntöttek, hogy nem mennek el, hanem hadba szállnak az izraelitákkal, szándékosan szembeszegültek nemcsak velük, hanem Jehovával is, aki minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a népével van.

Azt is meg kell jegyezni, hogy Isten irgalmas volt azokkal a kánaánitákkal, akik felhagytak a gonosz tetteikkel, és elfogadták az ő magas erkölcsi mércéjét. Például a kánaánita Ráháb, aki prostituált volt, a családjával együtt megmenekült. Vagy amikor az egyik kánaánita város, Gibeon lakói lépéseket tettek, hogy megmenekülhessenek, a gyermekeikkel együtt életben maradtak (Józsué 6:25; 9:3, 24–26).

Mindez semmit sem ér, amit írsz, mert valamennyi "igazságos büntetés" felesleges kegyetlenség volt, hiszen Isten mindenható lévén meg is előzhette volna a büntetésre okot adó helyzet kialakulását, vagy a halálbüntetés helyett egyszerűen megváltoztathatta volna a bűnösöket jóra.

"Biztosak lehetünk benne, hogy Isten alaposan megvizsgálta az ott élők szívét, és látta, hogy mennyire gonoszak (1Krónikák"

És nem tudta a gonoszságukat megszüntetni egy csettintéssel??? Ejnye... hol marad a mindenhatóság?

(Csak jelzem, ne kezdj a szabad akaratról prédikálni, amit Isten ugye maximálisan tiszteletbe tart, mert azt a bűnösök legyilkolása sokkal inkább semmibe veszi!!!)

"Az, ahogyan Jehova a múltban végrehajtotta az ítéleteit, reményre ad okot. Bizalommal várhatjuk azt az időt, amikor végrehajtja az ítéletét azokon, akik kegyetlen módon szenvedést okoznak másoknak. ... Te mit gondolsz egy olyan ítéletről, mely megszabadítja az embereket a szenvedéstől? Kegyetlenségre vagy inkább irgalomra vall?"

Azt, hogy az kegyetlen maga is, aki bár képes lenne a szenvedést MEGELŐZNI, az ártatlanul szenvedőt MEGVÉDENI, de csak ölbe tett kézzel nézi a történteket, és csak UTÓLAG megbünteti meg a bűnöst.

"13 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajjon csakugyan szülhetek-é, holott én megvénhedtem?

14 Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami?..."

Úgy tűnik igen... lehetetlen megelőzni a rossz megtörténtét!

---

" A Biblia Ezt írja Istenről: „minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság” (5Mózes 32:4)."

Fütyülök rá, hogy ezt írja a Biblia, mivel nyilvánvaló hazugság.

A tíz parancsolatban (elég meghatározó része az Istenről kialakított képnek) maga Isten teszi ezt nyilvánvalóvá:

"Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek."

Miért is "gyűlölik" Istent? Ok nélkül biztosan nem.

Esetleg meg lehetne előzni a gyűlölet kialakulását...

Az igazságos ítélet CSAK a bűnöst bünteti, aki elköveti a bűnt.

Ez az már Ádám és Éva történetében is világossá válik, hogy Isten a vétlen utódokat is bünteti.

Jézus áldozata pedig csak feltesz minderre a koronát, hiszen ő ártatlan, mégis az ő halála szükséges Isten bocsánatához.

Első sorban köszönöm hogy elolvastad amit írok, illetve hogy kulturáltan és normálisan tudunk ezzel a témáról beszélgetni! Tényleg hálás vagyok😊

Való igaz hogy könyebb lett volna.

Nagyon sokat kutattam, gondolkoztam azon én is, amit te is írtál.

Én sem értettem azt hogy már a kezdetek kezdetén miért nem vetett véget a lázadó Sátánnal, Ádámmal és Évával.

Ha így tett volna bár nekünk nem kellene szenvednünk, és ilyen szörnyű világban élnünk.

Azon felül, amit te is említették, illetve gondoltál, elsősorban a szabad akarat is benne van.

De van ennél sokkal fontosabb is, ami miatt nem tette meg Isten, illetve nem lép közbe.

Amikor Sátán rávette Ádámot és Évát, hogy szegüljenek szembe Jehovával, felmerült egy fontos kérdés.

Sátán nem Jehova Isten hatalmát vonta kétségbe, hiszen azt ő is tudja, hogy Jehova korlátlan hatalmú.

Inkább azt vitatta, hogy van-e joga uralkodni.

Azáltal, hogy hazugnak állította be Istent, olyannak, aki visszatart valami jót az alattvalóitól, lényegében azzal vádolta Jehovát, hogy rossz uralkodó (1Mózes 3:2–5).

Sátán azt sugallta, hogy az embereknek jobb dolguk lenne Isten uralma nélkül.

Megtámadta Jehova szuverenitását, azaz uralkodási jogát.

Voltaképpen ezt mondták: „Nincs szükségünk Jehova uralmára.

Magunk is el tudjuk dönteni, hogy mi helyes, és mi helytelen.”

Hogyan tudta rendezni Jehova ezt a vitakérdést?

Hogyan adhatta az összes értelmes teremtmény értésére, hogy a lázadóknak nincs igazuk, és hogy valóban az ő eljárásmódja a legjobb?

Valaki talán felvethetné, hogy Istennek egyszerűen el kellett volna pusztítania a lázadókat, és elölről kellett volna kezdenie az egészet.

De Jehova már kijelentette, hogy az a szándéka, hogy Ádám és Éva leszármazottai töltsék be a földet, és azt akarta, hogy földi paradicsomban éljenek (1Mózes 1:28). Jehova mindig valóra váltja a szándékait (Ézsaiás 55:10, 11).

És ha megölte volna az édeni lázadókat, nem született volna válasz az uralkodási jogát érintő kérdésre

Ez volt a legfőbb ok arra, hogy abban a helyzetben így járt el.

Nézzünk egy szemléltetést! Tegyük fel, hogy egy tanár elmondja a tanulóknak, hogy hogyan kell megoldani egy bonyolult feladatot. Egy okos, de lázadó tanuló azt állítja, hogy a tanár megoldása téves. Bizonygatja, hogy ő tud egy sokkal jobb megoldást, arra célozva ezzel, hogy a tanár nincs a helyzet magaslatán. Néhányan az osztályból igazat adnak neki, és ugyancsak fellázadnak. Mit tegyen a tanár? Milyen hatással lenne a többi tanulóra, ha kiküldené az óráról a lázadókat? Nem az lenne a benyomásuk, hogy az osztálytársuknak és a hozzá csatlakozóknak igazuk van?

Lehetséges, hogy mindnyájuk tisztelete megrendülne a tanár iránt, mert úgy tűnne, fél attól, hogy rábizonyítják a tévedését.

De most tételezzük fel, hogy a tanár megengedi a lázadónak, hogy mutassa be az osztály előtt, ő hogyan oldaná meg a feladatot.

Jehova valami ehhez hasonlót tett. Ne feledkezz meg arról, hogy nemcsak az édeni lázadókra hatottak ki a történtek.

Angyalok milliói figyelték az eseményeket (Jób 38:7; Dániel 7:10).

Az, ahogyan Jehova a lázadásra reagált, nagyon is érintette őket, és végső soron minden értelmes teremtményt.

Nos, mit tett Jehova?

Megengedte Sátánnak, hogy mutassa meg, hogyan uralkodna ő az emberiség fölött.

Azt is hagyta, hogy az emberek önmagukat kormányozzák Sátán irányításával.

A példánkban említett tanár tudja, hogy a lázadó tanuló és a támogatói tévednek.

De azt is tudja, hogy ha lehetőséget ad nekik a bizonyításra, az az egész osztálynak a javára válik.

Ha kudarcot vallanak, minden becsületes tanuló látni fogja, hogy egyedül a tanár alkalmas az osztály vezetésére.

Megértik majd, hogy később miért küldi ki az óráról az esetleges lázadókat. Jehova ugyanígy tudja, hogy minden tiszta szívű embernek és angyalnak jó lesz az, ha láthatják, hogy Sátán és lázadó társai kudarcot vallanak, és hogy az emberek képtelenek önmagukat kormányozni.

A régen élt Jeremiáshoz hasonlóan ők is megtanulják a következő fontos igazságot: „Jól tudom, ó, Jehova, hogy a földi embernek nincs hatalmában az ő útja. Még csak lépteit sem irányíthatja a járókelő ember” (Jeremiás 10:23).

De miért engedte meg Jehova, hogy ilyen sokáig tartson a szenvedés? És miért nem akadályozza meg a tragédiákat? Gondoljunk arra, hogy milyen két dolgot nem tenne a szemléltetésünkben szereplő tanár. Először is, nem akadályozná a lázadó tanulót abban, hogy bizonyítson. Másodszor, nem segítene neki abban, hogy kifejtse az érveit. Most vizsgáljuk meg, milyen két dologról határozta el Jehova, hogy nem fogja megtenni. Először is, nem akadályozza meg, hogy Sátán és a támogatói megpróbálják bebizonyítani az igazukat.

Ehhez hagynia kellett, hogy teljen az idő. Az emberi történelem évezredei során az emberiség az önkormányzás mindenféle formáját kipróbálhatta.

Ért el némi fejlődést a tudományban és más területeken, de az igazságtalanság, a szegénység, a bűnözés és a háború egyre súlyosabb gondot jelent.

Mára bebizonyosodott az emberi uralom kudarca.

Másodszor, Jehova nem segített Sátánnak a világ fölötti uralkodásban. Ha Isten útját állná például a rettenetes bűntényeknek, azzal éppen a lázadók ügyét támogatná, nem? Nemde azt a gondolatot táplálná az emberekben, hogy képesek önmagukat kormányozni, és ennek nem lesznek végzetes következményei?

Ha Jehova így tenne, azzal bűnrészessé válna egy hazugságban, holott „lehetetlen, hogy Isten hazudjon” (Héberek 6:18)

"Inkább azt vitatta, hogy van-e joga uralkodni.

Azáltal, hogy hazugnak állította be Istent, olyannak, aki visszatart valami jót az alattvalóitól, lényegében azzal vádolta Jehovát, hogy rossz uralkodó (1Mózes 3:2–5)."

1. hiba: Mindentudó Isten pontosan tudta volna, hogy mivel bizonyítsa az igazát és hogy mi az igazság. Mellette jelentéktelen tudású sátánkának nem lenne esélye egyetlen egy vitában sem. Még megkezdeni sem tudná a vitát mert Isten egyből megcáfolna mindent.

2. hiba: Isten miért hagyta eleve, hogy a sátánnak bármilyen problémája legyen vele? Ha valóban olyan lenne ahogyan leírják akkor eleve egyetlen teremtményének még a sátánnak sem lett volna oka, hogy bármiféle ellenérzés kialakuljon benne Istennel kapcsolatban.

Abban az elképzelhetetlen esetben pedig amikor mégis így alakul akkor is Isten már a gondolat morzsának a kialakulása előtt beszélhetett volna a sátánnal és megoldhatta volna a kettőjük közti konfliktus kiváltó okát. Persze már ez a feltevés, hogy konfliktus alakul ki kettejük között csak akkor jöhet létre ha feltételezzük, hogy még sem olyan tökéletes, jó és nagyhatalmú mint ahogyan jellemezni szokták.

"Hogyan tudta rendezni Jehova ezt a vitakérdést?

Hogyan adhatta az összes értelmes teremtmény értésére, hogy a lázadóknak nincs igazuk, és hogy valóban az ő eljárásmódja a legjobb?

Valaki talán felvethetné, hogy Istennek egyszerűen el kellett volna pusztítania a lázadókat, és elölről kellett volna kezdenie az egészet."

ELPUSZTÍTANI???? Miért? Az ilyen aggreszív megoldás az olyan ostoba emberekre jellemző akik agyilag nem érik el a pattintott követ használó őseik szintjét. De mi most egy mindenható, mindentudóról beszélünk.

Egészen konkrétan végtelen lehetősége lett volna a konfliktus kezelésére (aminek ki sem szabadot volna alakulnia) pontosan olyan végkimenetellel amilyet ő szeretne és olyannal is akár ami mindenkinek jó.

"Nagyon sokat kutattam, gondolkoztam azon én is, amit te is írtál."

Hát nem ártott volna jobban átgondolni.

Kapjál már a fejedhez!

Már csak azért sem gondolja, mert szerinte NEM IS LÉTEZIK. :-P

Kedves 16- válaszadó!

Az ő gyengeségét mutatja az is, hogy ha valóban szeretne minket embereket vagy az általa teremtett dolgokat és úgy fogadtatja el magát, hogy ő az erősebb fél, miért nem veszi vissza azt, ami állítólag az övé?!Erre két ésszerű válasz létezik: Nincs hozzá elég ereje, hatalma vagy pedig önként mondott le a világról, mert nem akart törődni vele

Nagyon jó felvetés, mert a világban ez látszik, hogy Isten nem nagyon tett semmit.

De a biblia megadja erre is a választ

Sátán uralma pusztulásra van ítélve. Jehova elhatározta, hogy véget vet Sátán uralmának. Azt ígéri, hogy el fogja pusztítani az Ördögöt, és jóvátesz minden kárt, melyet Sátán okozott (Héberek 2:14).

Isten Jézus Krisztust választotta, hogy uralkodjon a világ felett. Jézus teljesen más, mint a világ jelenlegi kegyetlen és önző uralkodója, Sátán. Mit tesz majd mint király? Isten ezt ígéri: „Megszánja az alacsony sorút és a szegényt. . . Az elnyomástól és az erőszaktól megszabadítja őket” (Zsoltárok 72:13, 14).

Isten nem hazudhat. A Biblia egyértelműen kijelenti: „lehetetlen, hogy Isten hazudjon” (Héberek 6:18). Ha Jehova megígér valamit, az olyan, mintha már meg is tette volna (Ézsaiás 55:10, 11). A világ mostani uralkodója meg lesz fosztva a hatalmától (János 12:31).

A biblia segít tisztán látni ebben a kérdésben, hogy Jehova Istennek még mindig ugyan az a szándéka, hogy az emberek békében, és örökké éljenek