Az ateistáknak van lelkük?

a kérdés elején pedig lassan kialakul a teljes válasz?

Kiemelem

3 féle keresztség van:

-az amit nem kérnek, de megkapják,

-az, amelyiket kérnek és meg is kapják

és az, amelyiket nem is kérnek és nem is kapják meg.

Ime

Nézd. Az ateisták is bekerülnek a Mennyek országába. Rossz cselekedeteik lesz az adóságuk, Jó cselekedeteik pedig a bérük, mellyel fizethetnek.

Az ő adóságukat senki sem vállalja át, helyettük nincs, aki fizessen. Ők annyit láthatnak a Mennyek országából, amennyit bele vittek abba. Márpedig emlékeiken és élményeiken kívül semmi és senki mást nem vihetnek be magukkal Isten országába.

Nem szeretem ismételni magam, de még egyszer leírom, máshogy megfogalmazva:

Ennek a kérdésnek a legelső válasza előtt már megjelenik, hogy van-e lelkük az ateistáknak, avagy nincsen.

Isten a saját képére teremtette az embert. Úgy, ahogy az embernek is egy élete van, ugyanúgy van ezzel Isten is. Mert Isten nem személyvállogató.

Ő saját feltételeit sem tette különbé, mint bárki emberét. De Isten éppen a megváltáson és feltámadáson keresztűl bizonyította, hogy képes letenni magától az életét és képes magától felvenni az életét. Le ís jegyeztette mindezt a Bibliában. Csak ennek a módja, kulcsa az, hogy bűntelenűl szégyenítsenek meg, kínozzanak meg és szegezzenek fel arra a keresztre, amit felcipeltél a hegyre.

Aki pedig befogadja Istent, azt Isten is befogadja. És amikor Isten befogad valakit, akkor annak eltörli az adóságát és békességet ad. Ehhez nem szükséges a test halála, tehát életedben beléphetsz Isten országába. Mert Isten mindenkinek kifizette az adóságát, hiszen úgy válhatott csupán Istenné. Isten meghozta az áldozatot és felállította a törvényszerűségeket, hogy a megváltás révén csorba ne keletkezzen rajtuk.

Isten pedig nem rabja sem az időnek, sem pedig a térnek, hanem a tér és az idő az, amely szolgál Istennek. mert neki mindenek szolgálnak. Neki ateisták is szolgálnak, még akkor is, ha ezt nem akarják. Neki szolgál mindenki, hindu, buddhista, zsidó, muszlim, keresztény, mindenki.

Csak van, akinek megadatott, hogy tudatosan végezhesse ezt a szolgálatot.

Másnak is megadatott, de nem végzi ezt a szolgálatot, noha ezzel pontosan, hogy szolgálja az Urat.

Van akinek nem adatott meg, hogy tudatosan végezze Isten szolgálatát, ám mégis végzi, noha nem is tud róla.

A sötét anyag nem sötét, hanem csak láthatatlan, ám mégis kikövetkeztethető a létezése, hiszen tömege hatást gyakorol a láthatókra.

Ugyanúgy, ahogy Isten is láthatatlan, ám kikövetkeztethető, mivel vonza azoknak a lelkét, akire hatást gyakorol.

mert meg van írva:

"Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon." (János 6:44)

Ahogy a halálban sem hisz senki, mégis eljön mindenkihez és elkaszálja.

De a halál is valami, ami pedig valami, az Istennek szolgál.

Aki pedig Krisztusért engedi el az életét, az krisztusivá válik, Krisztushoz tartozóvá, akiért a halál ha el is jön, megrettenve meghátrál.

Mert ideát Krisztus, Isten előtt ad egy tiszta lapot és egy adósságmentes lelki életet. Odaát pedig mindent kifizet helyetted.

Én annyit tudok ígérni nektek ateisták, hogy ha Odaát lesz rá mód, akkor akinek lehetséges kifizetem az adósságát. De ha Isten törvényszerűségei így csorbát szenvednének, akkor általam megfizethetetlen az adósságotok, ám Krisztus által nincs megfizethetetlen lelki adósság.

Még egyszer leírom: Krisztus=Isten. Csak Krisztusnak akkor hívjuk Istent, ha az felveszi az életét. Amikor pedig Krisztus leteszi az életét, hogy majd később újra felvegye azt, akkor Istennek hívjuk. Ezért mondom egy másik kérdésnél válaszolóként, hogy ne sajnáljátok Jézust, amiért keresztre feszítsétek, hanem dicsőítsétek az Urat ezért. Mert ki az az ember, aki képes lenne megteremteni a gonoszt azért, hogy a jó származhasson belőle? Nem ember az, hanem Isten.

Mert olyan az Úr, mint az ember, amikor tüzet gyújt, melynek étvágya kielégíthetetlen, ám mégis ételt készít az ember tűzzel, hogy étvágyát csillapítsa.

A péknek is mindegy, hogy hány zsemlét tesz be egyszerre a kemencébe. 10- rak-e be vagy 12-őt, a péknek az mindegy. Annak nem mindegy, aki az utolsó eladott zsemle után menne be a pékségbe, hogy zsemlét venne, de az már mind elfogyott.

De ha sütéskor szólsz a pékségben, hogy legyenek szívesek, rakjanak félre neked 2 zsemlét, akkor azt félre rakják neked és, amikor mész későn a pékségben a te zsemléd várni fog rád. Ha pedig elegen vannak azok, akik félre rakatják a zsemlét a pékségben, mire érkeznek az utolsó órában vásárolni, Akkor a pék jóval az utolsó óra előtt be tehet még egy tepsivel a zsemléből a sütésre.

Így bár te elsőként voltál a pékségbe, mikor még nem volt zsemle és várt rád félre rakott zsemle, ám, aki utánad érkezik ő a még frissebb zsemlét kapja.

Ezért mondom , hogy mindenkinek juthat a zsemlékből, ahogy Isten országából is, sőt, az utolsó megérkezettek már a legfrissebb sütésből kapnak. Így lesznek az utolsókból az elsők.

Vegyétek és vigyétek, mert ez a zsemle ingyen van és mindenkinek megjár, aki a pékségembe betéved. De jajj annak, akik érzékenyek bizonyos összetevőjű lelki ételekre, hiszen ők megmérgeződnének tőle.

Nem mindenki él kenyéren és vizen, akik belépnek Isten országába. Vannak, akik sáskán és vadmézen élnek.