Az ateisták mit éreznének ha bebizonyosodna, hogy ők nem igaziak?

Na azért az érzelmeket az ember biológiája könnye szimulálni tudja, egyet kivéve. Az Isten élményekét, mert annak megéléséhez lélek kell.

Akkor most osszuk három csoportra az emberiséget.

A, csoport. Ők az ateisták, akik soha semmilyen Istenélményt nem tapasztaltak egész életükben, és a lélek hiánya miatt képtelenek rá.

B, csoport. Ők a bizonytalanok, akik vagy született ateisták (lelkük sincs), és pusztán csak azért hisznek, mert az adott vallásban nevelkedtek. Vagy olyan hívők akik bár képesek Isten élmények megtapasztalására, ám azért lettek ateisták mert, elbizonytalanodtak a hitükben.

C, csoport. Ők az erős hívők akik megtapasztalták Isten jelenlétét, szeretetét, és saját bevallásuk szerint semmi nem tudná meggyőzni őket Isten nemlétéről.

Na már most, hogyha csak a C csoport létezne, akkor a hívők dolga túl egyszerű lenne, mert soha senki nem vetette volna fel annak lehetőségét, hogy Isten nem létezik. Ezért kellett az A csoport, hogy megnehezítse a hívők dolgát, mert hát Isten azt akarja hogy higgyünk benne, ám mindez akkor az igazi, ha közben azért mégis kétségek gyötörnek minket hitünk igazában, ám mi mégis kitartunk Isten mellett.

Mivel az ateistáknak nincs lelke, ezért haláluk után pontosan az fog felük történni amiben hisznek. (villanyoltás)

Elsőre talán igazságtalannak tűnhet a dolog, ám még sincs ez teljesen így, hisz az ateisták is lényegében azt akarják, hogy haláluk után ne legyen semmi.

Viszont ha a dolog így áll, hogy az ateista pusztán csak biológiai gépezet, akkor alapvető a genetikából adódó programoknak kell irányítania őket, ösztönök és késztetések formájában.

Hogyha bármilyen módon lehetséges lenne ezeket az ösztönöket és késztetéseket teljes mértékben kiiktatni, melyek minden cselekvésük mozgatórugója, akkor semmit sem csinálnának, helyben megállnának és nem mozdulnának. Mint ahogyan azt az emberek által gyártott robotok tennék a programjuk törlését követően.

Akkor viszont a konklúzió az, hogy az ateisták kontrollálhatóak.

1. Az ateista élete során pusztán szükségletei, és az örömforrások kiaknázására törekszik. Persze azt gondolhatja, hogy ez így nem teljesen igaz, de ez csak illúzió, mert fejlett agyat kapott az esetleges problémák megoldásához, amik miatt akadályokba ütközhet szükségletei és örömforrásai kiélésében, és az erre irányuló gondolkodása során sok forgács keletkezik, ami megtévesztő lehet számára.

2. Győzzük meg az ateistát arról, hogy a vallások károsak, és még az ösztönei és örömforrásait is próbálja korlátozni. Lássuk be ez nem túl nehéz feladat. :)

3. Hogyha ideológiai szinten börtönbe zárjuk, és korlátozzuk őket, ám cserébe kényelmessé tesszük a cellát számára melyben raboskodik, akkor még tudomást sem akar róla venni, hogy lényegében börtönben raboskodik.

4. Hitessük el vele egy eszméről, hogy ha annak jegyében cselekszik, akkor azzal a vallás ellen munkálkodik. Mert hát neki érdeke a vallások eltűnése.

Akkor vegyünk egy emberi viselkedésformát, melyre ideológiai szinten ráhúzzuk, hogy ha azt bárki is követi, akkor valószínűleg vallásos ember lesz belőle, ami tovább erősítené az adott vallást. Akkor az ateista nemhogy nem követné tovább az adott viselkedésformát, hanem még küzdene is ellene. És ezzel a módszerrel meglátásom szerint, szinte bármire rá lehetne venni az ateistákat.

Természetesen a kérdés, és az ebben a kommentemben felvetett gondolatok pusztán csak fikciók.