A valláskritikát gyakorló ateista életét részben ugyanúgy lefoglalja a biblia mint a hívő keresztényekét?
"A valláskritika nem így működik. Az ateista se így működik. A valláskritikus nem feltétlenül ateista, sőt lehet teológus is (volt és van is jó néhány)."
De én csak és kizárólag a keresztény vallást kritizáló ateistákra értettem a kérdést.
"A valláskritikát gyakorló ateista életét részben ugyanúgy lefoglalja a biblia mint a hívő keresztényekét?"
"Hát akkor a hívő keresztények szégyelljék el magukat, hogy csak annyit foglalkoznak vele."
Egyrészt nem mondtam hogy mennyiségre ugyanannyit, másfelől pedig honnan tudod melyik ateista mennyit foglalkozik a bibliával?
"Amikor pedig rohansz a WC-re akkor pedig a sz*rnak a gondolata is átjárja az agyadat. Na és akkor mi van?"
Ez csak szimplán elbagatellizálás, ennyi erővel sorba lehetne menni az összes kérdésen és rávágni. " Na és akkor mi van?"
"A legtöbb kereszténységet kritizáló ateista ha nem mind egy szót nem szólna ellene, ha nem tolnák az arcába vagy nem gyakorolna valamilyen negatív hatást az életükre.
Tehát, nem azért gondol rá mert hinni akar benne."
Én sem mondtam hogy hinni akar benne. Azért gondol rá mert rá akar gondolni.
Akkor elmagyarázom másképpen.
Isten egy alapvető emberi szükséglet, ha létezik, ha nem.
Ez a szükséglet úgy tud kielégülést nyerni, ha gondolunk Istenre, Jézusra vagy a szentírásra.
Ily módon a keresztény vallást kritizáló ateisták is hozzájutnak ahhoz a bizonyos Isten töltethez.
Csak az ateista tagadja, hogy szüksége van rá, és beismerni nem fogja. Hogy miért?
A jelenségre a varázsszó az a bizonyos "kognitív disszonancia".
s honnan tudod a többi ateista miért kritizál?
Kezdjük ott, hogy honnan tudod, hogy valaki csak a kereszténységek kritizálja?
Ezenfelül ezzel ellentétes az amit a végén írsz. Mert ha ezt a szükségletet kielégítendő kritizálnák a vallást akkor mindegy, hogy melyik vallást kritizálják.
Arról nem is beszélve, hogy egyáltalán nincs mindenkinek szüksége a vallásra.
Szerinted egyébként milyen szükséglet az amit a vallással kielégítenek? Csak mert ezek alapján akár az is kielégítené ezt az igényt, ha mikulásra vagy tapsi hapsira gondolna az adott személy.
A WC-s hasonlat nem elbagatellizálás. Egyszerűen az, hogy gondolsz valamire néha, vagy foglalkozol vele, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy szükséged van rá, vagy akarnál vele foglalkozni és hasonlókat.
Olyan dolgokat látsz bele amik nincsenek.
...És főleg hiányzik belőle az a PC tolerancia, amit minden más csoporttal szemben elvár az ateista.
Nem is átlátszó, hogy honnan jönnek ezek :))).
"Isten egy alapvető emberi szükséglet, ha létezik, ha nem"
Ez így ebben a formában egy téveszme.
A vallásos embereknek szükségük van istenre bizonyos okokból kifolyólag, pl. azért, mert félnek a haláltól, és megnyugtató nekik, hogy majd a mennybe kerülnek.
Én ateistaként nem félek a haláltól, sőt abban hiszek, hogy a halál ad motivációt az élethez.
Pont azért léptem ki a vallásból, mert rájöttem, hogy az istenhit sokkal többet árott a gondolkodásomnak, mint használt. Semmilyen istenségre nincs szükségem. Az életem is úgy élem, hogy isten nem létezik.
#9 voltam.
Ha olvassa... Magamból tudok csak kiindulni. Az már rég nem érdekel, hogy én mit gondolok a bibliai kérdésekről, vagy mondjuk egy erkölcsi dilemmáról. Ha érdekesnek találok valamit, elolvasom, de úgy alapvetően fiatal koromban elolvastam a nagyját, tanultam a történetekről, és itt meg is ragadt a közvetlen szerzett bibliaismertem. Ehelyett jobban érdekel valláskritika szempontjából, hogy nagy gondolkodók mit gondoltak/nak ezekről a kérdésekről.
A többi kérdésre nem tudom a korrekt választ. Mindenki érez valamit olvasás közben, és sok foglalkozás idődzakosan akár közelebb is hisz vallási gondolatokhoz a saját tapssztalatom szerint.
26: hidd azt, szép napot:)
Paranoiát, agresszív impulzusokat kezeltesd. Ateizmusbol, trágárságból nőjj fel. XD
Kedves kérdező, a kérdésedben cseréld le a Bibliát Koránra, a kereszténységet iszlámra, Jézust Mohamedre, az ateistát keresztényre és azonnal meg fogod érteni, miért téves az elképzelésed.
"Ha egy ateista Jézusra gondol, akkor hirtelen magára szól hogy hát miért gondolok rá, hiszen nem is hiszek benne, sőt utálom!"
Az ateista ember nem hisz Jézusban, illetve annak isteni mivoltában. Ezért képtelenség, hogy utálhassa, hiszen az ő fejében nem létezik valóságként. Ezért nem is fogja frusztrálni a gondolat, hogy eszébe jutott. Csak annyira foglalkozik vele, mint te Zeusszal, Odinnel, Shivával és a csodaszarvassal.
Abban egyetértek veled, hogy sok ateista sokkal jobban ismeri a Bibliát, mint az átlag keresztény hívő. Ez jelentheti az őszinte elhivatottságot, mert nem kitalált dolgokkal támadja a keresztény vallás valós hibáit. Meg jelentheti azt is, hogy a keresztény hívők nem is hisznek annyira komolyan, hogy ténylegesen elolvassák a saját szent könyvüket.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!