Milyen érzéssel tölt el benneteket az, hogy a halál után nem lesz semmi? Vagyis az lesz, mint születés előtt: semmi?

"Mindig is a világ része volt, és a világ tovább létezik a halála után is, csak másképp vesz részt a felépítésében."

Mint ember, mint gondolkodó sejthalmaz, az agyad által tárolt adatok megszűnnek. TE megszűnsz létezni. Az hogy a bőrsejtedet alkotó atomok másban is tovább élnek az lényegtelen. Az nem te vagy.

A rólad készült kép nem te vagy. Az a kinézetedről egy kép. Nem hordozza azt az információt amitől te, te vagy.

Ahogyan mások emlékei sem hordozzák ezt az információt. Hatással vagy a dolgokra de annál jóval több egy ember.

"Ha éjjel alszol, akkor másnap reggel sem gondolod azt, hogy éjszaka nem léteztél pusztán azért, mert a tudatod nem volt aktív. "

Nem a tudat aktivitása vagy nem aktivitása a lényeg hanem az hogy a halálodnál az agyad lekapcsol és a benne tárolt adatok lebomlanak.

Maximum annyit lehet mondani hogy egy RÉSZED tovább él másokban akiket ismertél. De az nem te vagy. Hatalmas mennyiségű adatnak egy rettentően kis töredéke és az sem feltétlen pontos van eltárolva máshol.

Hihetetlen, hogy milyen sokan nem bírják kivárni azt a kis időt míg megmurdelnak.

Majd utána megtudjátok, oszt ennyi.

Engem semmilyen félelmetes érzéssel nem tölt el, ha a lélek kizárólag a természeti folyamatok derivátuma, és nem lesz semmi a halál után. A semmi az semmi, még a semmi még a semmi elképzelésénél is kevesebb.

Azt félelmetesebbnek tartanám, hogyha önmagam "kisisteneként" léteznék önmagamban valami lélekként, tudva, hogy a saját tudatomon belül vagyok, és nem tudok onnan kilépni és el vagyok választva mindenkitől örökre.

"Mint ember, mint gondolkodó sejthalmaz, az agyad által tárolt adatok megszűnnek."

Csakhogy senki nem identifikálja magát gondolkodó sejthalmazként. Minden ember ennél sokkal kiterjesztettebben azonosítja önmagát, például a maga részének tekinti a másik emberben vagy a társadalmi rendszerben róla létező képet. Sőt, egyezményesen a többi ember és a rendszer is ővele azonosítja ugyanezt. Ezért van, hogy például a hírneved rontását a személyed elleni támadásnak veszed. Az elleni támadásnak, aki te vagy, személyesen. Vagy ha az állam mondjuk megbélyegez téged a származásod vagy szexuális hajlamod miatt, azt is úgy érzed, hogy ellened szól. Pedig az állam téged nem lát, csak a rendszerben élő avatárodat, igazolvány- meg adószámot, profilképet, jövedelmet, csak olyan dolgokat, amik nem a sejtjeid meg a testnedveid. És négis jogosan érzed azt, hogy ez ellened van, mert minden dolog több, mint az alkotórészek együttese.

"A rólad készült kép nem te vagy. Az a kinézetedről egy kép. Nem hordozza azt az információt amitől te, te vagy."

Az a tény, hogy embereket tönkre lehet tenni mondjuk közösségi média avatárján keresztül, nekem nagyon is úgy tűnik, hogy kauzális viszony van az ember és az ember képe között, és az egyiket ért támadás hat a másikra.

A facebookos zaklatás a vudubábu döfködésének egy modern változata, és bizony bele ia halnak emberek.

"Maximum annyit lehet mondani hogy egy RÉSZED tovább él másokban akiket ismertél. De az nem te vagy. Hatalmas mennyiségű adatnak egy rettentően kis töredéke és az sem feltétlen pontos van eltárolva máshol."

Ha minden rólad szóló információ valahol a kvantumállapotokban van kódolva, és igaz az időtükrözésre való invariancia illetve az ebből következő információmegmaradás tétele, akkor az azt jelenti, hogy minden téged kódoló információ rekonstruálható az univerzum tetszőlegesen későbbi állapotából. Hogy ehhez mi emberek nem férünk hozzá, pusztán a mi korlátunk, nem a világé.

26

A tudat nem egyenlő a lélekkel. Tudatodat építed, fejleszted, majd a demencia roncsolja. A lelked éltet téged, egy energia mely nem keletkezik és nem vész el.

"már amennyiben az adatokat az agy tárolja. Sanszos viszont a lélek (más szóval a tudat) tárolja az itt begyűjtött információkat, tapasztalatokat, mindent amit valaha gondoltál, mondtál, cselekedtél, átéltél."

Tehát egy ember megpróbál vissza emlékezni valamire akkor az agyát vizsgálva nem láttunk aktivitást mert nem ott tárolja az emlékeket.

Fej sérülés esetén az emlékek nem veszhetnek el ideiglenesen vagy véglegesen mert nem ott tárolódik el.

Nincsenek olyan betegségek amik hatással vannak az emlékezetre (lásd 28. válasz) mivel a lélekben vannak eltárolva az emlékek és nem az agyban.

Ugye? Tehát sanszos hogy a lélek tárolja el?

" ... egy energia mely nem keletkezik és nem vész el..."

OK!

Miképpen mérhető ez az energia , mekkora, és hol publikáltak erre vonatkozó cikket valamilyen szakfolyóiratban?

Esetleg csak bekamuztad????