Ateista szemszögből nézve a bibliát, logikusnak tűnik hogy ateisták írták?
Ateisták szerint a bibliában megtörtént csodák, és más egyebek csak kitalációk.
És ha maguk a szerzők találták ki az egészet, akkor tisztában voltak vele, hogy nem igaziak.
Viszont, ha tudták hogy az egészet csak ők találják ki, akkor nem lehettek igazi hívők.
Tehát ez azt jelenti, hogy a bibliát ateisták írták.
És akkor most jöjjön a kérdés mondani valója, az ateisták irányába!
Ha legközelebb a keresztény vallást bírálod, hogy az mennyire káros, akkor ne feledd hogy ateisták szüleménye az egész!
A te fajtád szüleménye!
Várom az ellen kritikákat.
#10
Az "álnév" már egy finomított jelentés. Ehrman - aki újszövetségi bibliatudós volt - sokkal meredekebben magyarázta. De talán nézd meg egy cikkének ezt a fordítását, hogy ő hogyan értékeli az újszövetségi könyveket:
Máté evangéliuma nem pszeudonim, mivel a szerző nem nevezi magát néven. Eredetileg feltehetően anonom irat volt, és csak a 2. században tulajdonították az apostolnak. Bár az sem kizárt, hogy az anonim szerző Máté apostoltól is merített gondolatokat a művéhez.
Az apostoli levelekre céloztam, ahol a szerzők elég határozottan bemutatkoznak.
"Az a feltételezés, hogy a Biblia szerzői amúgy más vallásúak lettek volna, még annál is erőltetettebb, minthogy ateisták lettek volna, kvázi összeesküvés-elmélet jellegű."
Meglehet, hogy konteós elmélet amit felvázoltam, viszont ne felejtsük el, hogy az biztos, hogy a gonosztikusok is hamisítottak az apostolok nevében iratokat, akik ugye más vallásúak voltak.
Oké, szóval amiről te beszélsz az részben a pszeudoepigráf kifejezés takarja, ami nem ugyanaz, mint a pszeudoním. Ugyanis az álnéven író a saját kilétét igyekszik elrejteni, míg a pszeudoepigráf az írást igyekszik egy adott, létező személynek tulajdonítani.
A pszeudoepigráfiát hamisításnak titulálni egy teljességgel modern felfogást tükröz, ez a megközelítés az ókorban nem létezett, ugyanis akkoriban nem létezett modern történelemszemlélet, csak történetírás. A történet pedig nem történelem. A múlt eseményeit nem objektív szempontból igyekeztek leírni vagy megközelíteni, mivel olyan, hogy objektív szempont, szintén nem létezett (ez is a felvilágosodás korának egy konstrukciója).
Például a rómaiak minden további nélkül elfogadták az Aeneist eredettörténetüknek, holott Vergilius azt a kortársukként a szemük láttára írta meg (modern felfogással leírva akkor "találta ki", mondhatnád arra is, hogy Vergilius "hazudta" az Aeneist), és nem egy, addig nem létező mítoszt vetett papírra. És a kortársaknak ezzel nem volt semmi problémája, igaznak fogadták el, mert a tartalma igazzá tette. A szerző legfeljebb csak egy eszköz volt ebben, hogy az igazság testet ölthessen. Elolvasták, és úgy gondolták, igaz, mert visszaigazolni látták benne a valóságot, hogy ti. mit jelent rómainak lenni.
Ugyanígy, Pál levelének vitatott szerzőségű darabjai, amiről egyébként sokan feltételezik, hogy nem Pál írta, hanem Pál valamelyik tanítványa, nem tekintik hamisításnak, mert a szellemiség, amit tükröz, Pálé, és akkoriban ezt jelentette a szerzőség. A Bibliában, de egyéb akkori kortárs irodalomban is bevett fordulat, hogy valaki már meghalt személy "valaki más szájával szól", mint ahogy például sokan Illést hallották szólani Keresztelő Szent Jánosból, mert ugyanazt a szellemet képviselték. Ez nem hamisítás, hanem a tradíció egy formája, ahogyan Pál tanítványa is Pál által ráhagyományozott tanítást (azaz Pál hagyományát) fogalmazta meg, tehát ugyanúgy Pált halljuk megszólalni a tantvány száján (illetve az ő gondolatait olvassuk a tanítvány tollából), ahogyan Krisztust halljuk megszólalni a tanítványok száján. Ezt jelenti valójában a tradíció, és nem önkényes és meghaladott gondolatok és gyakorlatok vég nélküli ismételgetését.
Ami a gnosztikusokat illeti, az pedig azért egy érdekes történet, mert a gnoszticizmusban egy létező gyakorlat volt az, hogy megpróbáltak mítoszokat létrehozni. Úgy gondolták (és ebben van igazság), hogy a mítosz is egy nyelvezet az igazság és a valóság megragadására, tehát meg lehet próbálni a meglévők mellé újat kitalálni, főleg, hogy – amúgy az általam korábban említett ateista megnyilvánulásokhoz rendkívül hasonlatosan – úgy gondolták, hogy a meglévő mítoszok célja nem kis részben az emberek szándékos félrevezetése. Ezért hoztak létre a gnosztikusok a létező apostoli hagyomány mintájára saját leveleket meg evangéliumokat, de ez egy specifikusan gnosztikus vonás és tan, nem pedig általánosan bevett gyakorlat.
Szia
Nincsen értelme ateista szemszögből nézni a Bibliát. Ha Istent tagadják, mennyivel inkább az általa ihletett könyvet.
Sokféle módon támadták az elmúlt évezredek során a Bibliát, hát ez most ez a "legmodernebb" támadás. Sátán mindig is támadta Isten szavát, eleinte úgy, hogy megsemmisítette, majd csak latin nyelven szerette volna megtartani, elégettette, embereket öletett meg ha fordították.... Most pedig az Isten tagadókat használja.
Aki ismeri a Biblia belső összhangját, összefüggő tartalmát annak ellenére, hogy a mintegy 40 férfi kb. 1500 év alatt írta, volt közöttük földműves, király, pásztor, jogtudós, orvos, tehát Istennek nem az számított milyen műveltségű akit felhasznált az írásra, inkább az, milyen a szívállapota.
"Én, Jehova kutatom a szívet, vizsgálom a legbensőbb gondolatokat, hogy mindenkinek útjai szerint fizessek, tetteinek gyümölcse szerint." Jeremiás 17:10 Szerinted egy ateista le tudja ezt írni magától?
Vajon a mi szívünkben mit lát, akik ezt a témát jelenleg kommentáljuk?
"hát ez most ez a "legmodernebb" támadás"
Ez nem támadás a biblia ellen és nem is modern. Ez az egész kérdés pusztán egy tévedés.
#12
Ehrman arról beszélt, hogy a teológusoknak nincs igaza, mert a korabeli emberek is megtévesztésnek tartották az ilyen dolgot. Ő az Újszövetség szakértője, úgyhogy nem valószínű, hogy saját maga gyártotta le ezt az érvet.
És igaz is: Ha valaki kiadja magát híres apostolnak, miközben nem ő van a név mögött, akkor egyszerűen megtéveszti a másikat.
Vergilius-ra meg nem reális hivatkozni. Ő irodalmi művet írt, nem pásztori levelet. Ráadásul saját maga kérte, hogy égessek el a halála után azt a könyvet, csak a római császár nem teljesítette ezt a kérést, ezért maradt fent.
Természetesen a Biblia írói nem hitték, nem hihették el a sok történetet, amit ők találtak ki.
Lehet, hogy ateisták voltak, de az biztosnak tűnik, hogy származásra zsidók voltak és tekintve, hogy elég járatosak voltak a vallási szövegek készítésében, sanszos, hogy rabbik voltak.
Mellesleg az is megeshet, hogy eredetileg irodalmi alkotásnak készültek, mint mondjuk a Harry Potter és gondolom senki nem feltételezi az írónőről Rowlingról, hogy elhitte a varázslós történeteket, amit ő talált ki.
Az Ószövetség tartalmából következtetve és hogy (részben) azonos a Tórával, az biztosan zsidó munka.
Csakhogy az ősi zsidó hit félelmetes Istene a hellenizmus hatására aktualitását vesztette, ezért a zsidó papság egy része meg akarta reformálni a zsidó vallást és a korszellem változása hatására megírták az Újszövetséget, ezt maga a Biblia tárja elénk, amikor bemutatja a zsidó szerzőket.
Aztán mikor a zsidóságban jelentősen elterjedt az új hit, (nem minden konfliktus nélkül), az alexandriai zsidó közösség tette egyetemessé azzal, hogy más nemzetiségű embereket is engedtek belépni az őskeresztény közösségekbe, mert egészen addig csak zsidók lehettek a tagjai.
Ez az igazság!
De azt hiszel, amit akarsz.
"ateisták szüleménye az egész!"
Bizony!
Ezt egészen jól levezetted.
Sosem hittem volna, hogy vallásos ember gondolkodni is tud.
Gratula!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!