Ha Isten az embert hozzá hasonlóvá teremtette, akkor mi miben térünk el?

Abban vagyunk hasonlóak, hogy értelemmel és akarattal bíró személyek vagyunk.

"Kinézet? Fiziológia?"

Nem, Isten szellem. (Jn 4:24)

"A lélek megléte?"

Bizonyos vonatkozásban hasonlít, de nem teljesen ugyanolyan. (ld. STh, 1. Pars 3-13, 84-88, De spiritualibus creaturis).

"Az absztrakciós gondolkodás lehetősége?"

Istennek van értelme, de megismerése nem absztrakt (STh, 1. pars, 14). Ebben a vonatkozásban az angyalok megértése jobban hasonlít az isteni megértéshez, bár nem teljesen ugyanaz az sem (vö. STh, 1. pars, 14-18, 54-55)

Szia!

Nem nehéz "tökéletesebbnek" lenni az embernél -az ember ugyanis semennyire sem tökéletes, hanem tökéletlen. A bűnbeeséskor elveszítette a tökéletességét.

Isten viszont tökéletes - de nem emberi szinten.Még a tökéletes első emberpár sem ért fel hozzá, de még a szellemi teremtményei, az angyalok sem.

Isten a teremtő, Mindenható és mindenek felett álló, örökké való és halhatatlan.

Zsoltárok 90:2 "Mielőtt a hegyek megszülettek,és megalkottad a földet és a termékeny talajt,öröktől fogva Isten voltál, és mindörökké az leszel."

5Mózes 32:4 "Beszéljetek Istenünk nagyságáról!

Kőszikla, cselekedete tökéletes,hisz minden tette igazságos.

A hűség Istene, aki sosem igazságtalan.Igazságos és egyenes ő"

Isten az ember teremtésekor az Ő tökéletes és magasztos tulajdonságaiból adott az embernek valamennyit, ezzel a földi élőlények fölé emelte: kapott hatalmat (uralkodjanak a tenger halain, ég madarain, mező vadjain stb) , kapott igazságérzetet, tud szeretni, felfogja az időt, múltat-jövőt , csak hogy néhány dolgot említsek. Ezért mondta, hogy "a saját képére és hasonlatosságára" teremtette az embert.

" A bűnbeeséskor elveszítette a tökéletességét."

Ezt nem értem egészen...

Akkor egy csapásra átalakult a genetikája, az anatómiája vagy éppen a gondolkodása???

Kezdeném Azzal, hogy Isten nem teremtett semmit, hanem mindenné fejlődött. Mi és velünk együtt feltétlen minden Isten fejleményei vagyunk, nem teremtményei, mint ahogy a fa levelei sem teremtményei a fának, hanem fejleményei.

A kérdés Istenről egy helytelen ábrázolásból indul ki. Közeleb állunk a valósághoz ha Istent úgy képzeljük el mintha ihlet lenne, nem egy személy, nem egy valaki. Az eredeti Ihlet, mindennek oka, forrása, kezdete és fenntartója, mint az egyetemes tudat, mint a vezérlő Alapelv mindenben.

Az ihletre ugyanis a közlés, a kinyilatkozás a kibomtakozás, a fejlődés a szaporodás, jellemző – János evangéliuma az Igéről így szól.

„És miért nem vagyunk teljesen függetlenek bármely más élőlénytől a Földön? Főemlősök vagyunk mi is, csak mi vagyunk a plafon.”

Talán azért, mert az anyagi vilában ébredtünk öntudatra.

„Azt nem taglalja a teremtéstörténet, hogy miért is teremtette az embert tulajdonképpen, mi célból. Egy helyen van megfogalmazva, azért hogy uralkodjon a mező vadjain, en bloc a világon.”

A bibliát Gyarló emberek írták gyarló embereknek, méghozzá a tudat hajnalán, tehát meglehetősen kezdetleges módon és tele tévedésekkel.

A bibliai „LEGYEN !” parancs, nem azt jelenti, hogy vessük uralmunk alá az egész világot és még egymást is, hanem hogy a számunkra elrendelt isteni ötlet tökéletességére törekedjünk és úgytéve kifejezésre hozzuk Isten hatalmát, bölcsességemet és szeretetemet !

„Vagy szolgák vagyunk, akiknek imádni kell az Urat? Ez hiúság.”

Nem, nem szolgák vagyunk, sem a teremtő játékszere, és nem kell imádnunk senkit, de tartsuk tiszteletben azt akiről az mondjuk, hogy „Én vagyok” az Isten egyszülött fiát/leányát a saját isteni kilétünket.