Ateisták! Ha a bibliából kimaradt volna a teremtés történet, az özönvíz, és a sok csoda, akkor számotokra az hitelesebb lenne?

Ha mindezek a bizonyítást nélkülöző állítások, történetek kimaradtak volna a Bibliából, attól nem válna bizonyítottabbá a kereszténység szent írása.

Mégis hiányt éreznék: mintha a Csillagok háborúja sorozatból kimaradna a Jedi visszatér. Vagy a Harry Potterből az azkabani részek.

Ahhoz, hogy a Biblia hitelesebbé váljon, nem lenne elég elvenni belőle a tényszerű tévedéseket és súlyos önellentmondásokat. Legalább a legfontosabb állításokat bizonyítani kellene. Addig is számunkra marad ami: egy vallásos könyve a többezer vallások egyikének.

Ne akarjatok megszabadulni a kegyetlen és gonosz részektől, mint az özönvíz (tömegmészárlás), a rabszolgaság engedélyezése, a nők tulajdonlása, a durva büntetések, a megcsaláskor kötelező abortusz, az Isten által elrendelt népirtás, az emberáldozat (Jézus). Ezek mind a hitetekhez tartozik és jól leírják milyen a keresztények istene. Ne szégyelljétek, vállaljátok fel őszintén ami a szívetek mélyén rejlik.

Nem ítélünk el benneteket, csak örülünk, hogy minden abba az irányba mutat, hogy a Biblia csupán egyike a bronzkorban íródott mítoszoknak.

"Nem ítélünk el benneteket, csak örülünk, hogy minden abba az irányba mutat, hogy a Biblia csupán egyike a bronzkorban íródott mítoszoknak."

Én ateista vagyok, de ennek nem örülök. Tényleg jó lenne, ha lenne egy ilyen gondviselő, aki ha kell közbenyúl, hogy ne bénulj le, ne halj meg véletlen balesetben, ne kapj el halálos kórokat vagy infarktust vagy agyvérzést, ne legyenek féléves gyerekek aki rákban halnak meg, ne legyenek véres háborúk, kínzások, kínlódások a világban, földrengések meg cunalmik, minden olyan, ami a legtöbb ember szabad akaratának ellent mond.

Én tényleg örülnék neki, ha létezne egy ilyen atyuska, hisz mennyivel könnyebb, egyszerűbb lenne a világ, az emberek élete, minden. Csak hát ezek a fentebb felsorolt (és még több) szörnyűségek sajnos megtörténnek, annak ellenére is, hogy senki sem akarja őket. Így elég nehéz elképzelni azt, hogy valóban létezik valamiféle gondviselő. Nagyon kevés jel mutat arra, hogy igen, és túl sok arra, hogy nem. És hiába olvasom a Bibliát, nem tudok, képtelen vagyok hinni Istenben, mert nem azt látom, hogy valóban létezne, vagy legalább tenne az emberekért bármit is, akár szeretetből, akár bármi más indíttatásból.

Innentől pedig a Biblia is csak egy mítosz, tanmesegyűjtemény számomra, akkor is ha benne vannak a csodák meg akkor is ha nincsenek. Nem a Bibliában leírt csodák teszik ilyen szempontból hiteltelenné* számomra a Bibliát, hanem mindaz, amit látni, tapasztalni nap mint nap a világban, és szöges ellentétben van azzal, amilyennek a Biblia írja le, mutatja be a világot.

Ettől függetlenül a Bibliában vannak jó tanmesék, amikből lehet tanulni, ha az ember elgondolkodik rajtuk, és bele tudja helyezni abba a korba, amikor ezek a tantörténetek képződtek, létrejöttek. Még akkor is, ha csodák is vannak benne.

Azért az sokat számít mégis, ha nincsenek benne tudománytalan, csodás részletek.

Valójában nem lesz magában tőle hitelesebb, akárcsak a Harry Potteres történet, ha kimaradnak belőle a varázslós, boszorkányos részek, de valahogy mégis életszagúbbá válik.

Tegyük fel, hogy valami ok miatt padlót fog a civilizációnk és eltűnnek az adathordozók és többezer év múlva nem marad más forrás a következő fejlett kultúrának rólunk, mint a Szomszédok, meg a Barátok közt teleregények.

Nyilván mindenki tudja, hogy ezek kitalációk, de mivel életszagúan vannak megszerkesztve és árulkodnak korunkról, így válhatnak hitelessé, mert mindegy akkor már, hogy valóban megtörtént eseményekről van bennük szó, mert akár meg is történhettek volna, így a korról ugyanúgy árulkodnak, mivel annak jellegzetességei jelennek meg bennük.

Ebben az értelemben lehetne hiteles a Biblia, csak a szimpla történetei által, de a hitelességet a történettudománynak, a régészetnek alá kellene ekkor is a saját módszereivel támasztania, mert szimplán az, hogy valamit leírunk, még nem lesz hiteles.

Úgy értettem a 14. választ, hogy a tudománytalan és csodás részek egyből tacsra teszik az egészet.

Ezek nélkül, ha hiányoznak, vagy nem vesszük figyelembe őket, érdemes vizsgálni a roppant régi korokról szóló írást, hogy mennyire hiteles, hiszen nincs sok információnk ezekről a korokról, de a hitelességet más módon kell megállapítani és itt már nem az számít, hogy megtörtént e a benne leírt esemény, mert az tökmindegy immár, hanem hogy valóban úgy éltek e az emberek, jellemző e a folklór, alátámasztják e a történeteket a tárgyi emlékek, az ásatások és egyéb megmaradt információk, kőtáblákon, maradandó emlékeken és ha igen, akkor hozzájárul tudásunk gyarapodásához a régi korokról.

Azért figyelembe kellene venni a célt is. Amikor valaki írásra adja a fejét, alapvető meggondolnia, miről és kiknek kíván írni, különben zavaros történet kerekedik ki akkor is, ha a mondatok mintaszerűen vannak szerkesztve.

A biblia vallási mű, a hitéletet szolgálja, nem tudományos állítások gyűjteménye. Aki pedig valamennyire ismeri a kort, amikor íródott, láthatja, hogy a korról a kornak szól, jobbára példabeszédek által. A példabeszéd pont olyan, mint a előzőkben említett "szomszédok". Nem valós, de hiteles, mert azt a mentalitást sugározza. A biblia iránymutatást kívánt tenni számos témában, amely az adott korban fontos és kényes vagy meghatározó volt. Kivételes, ha egy nagyobb lélegzetű iromány egyenletes, de nem az adja az értékét, legfeljebb növeli. A biblia sem egyenletes, de amit mondani kívánt, megtette.

Mindezt mondom úgy, hogy bár ismerem a bibliát mint kultúrtörténeti műt, de nem vagyok vallásos.

Le kell hántani a vallási tartalmat a szövegről és akkor lehet hiteles egyik, másik rész bizonyos értelemben, mert ugye például az egyiptomi tíz csapásra nyilván olyan dolgokat kerestek, ami valóban kínozta őket, amitől szenvedtek, ami tényleg fájó volt a számukra.

A sáskajárás egyértelmű, meg a gyermekhalandóság is, bár ugye feltehetően mindenféle korú gyermek pusztult a járványokban, de mégis az elsőszülöttek halála talán a legfájóbb és itt fontos ez a felfokozás, mert ha Isten méri ki büntetésnek a csapást, akkor annak különösen fájónak kell lennie.

Elpusztulnak a halak, tetvek, békák, vadállatok lepik el őket, meg fekélyek, és jégeső nehezíti katasztrófálisan a sorsukat.

De hiszen ez egy siralom, egy kesergés és biztosan meg is történt mindez, csak persze nem egyszerre, meg nem a zsidók miatt, de eleve az adja a hitelességét, hogy egyáltalán szóba hozzák, mint keserves dolgot, ami a legnagyobb gondokat okozza nekik, mert ha ilyenek nem történtek volna, akkor az eszükbe sem jutott volna vele példálódzni.

"az elsőszülöttek halála"

Annak megvan a magyarázata. Már leírtam itt régebben.

Mind a 10 csapásnak megvan amúgy.

#18

Az csak felfokozás, a lényeg a gyermekhalandóság.

Ugyan ilyen megnagyobbítása a bajnak a háromnapos sötétség, mert elképzelhető a páni rémület, ami elfogta őket egy pár perces Napfogyatkozástól, ami babonás lelküket elfogta, hiszen nem tudták, mi történik ilyenkor és ha Isten méri ki rájuk, akkor ő nem végez fél munkát.

Ezek az események valóban megtörténtek velük időnként, csak nem a zsidók miatt.

Azt mégsem írhatták volna, hogy mondjuk az oroszok elzárják a gázcsapot, mert ettől senki nem rettent volna meg, hiszen nem tudták volna, miről van szó, vagyis valós eseményeket nagyítottak fel isteni szintre, olyanokat, amiket nehezen viseltek, amikor megtörtént velük.

De az elsőszülöttek valóban meghaltak, a víz valóban vörös lett, stb. stb.

Annyira nem kellett nagyítani.