Ki hisz istenbe ki nem?

ÉN NEM HISZEK ISTENBE MÉGMEDIG:tezik Isten? Van bizonyíték Isten létezésére?

Kérdés: Létezik Isten? Van bizonyíték Isten létezésére?

Válasz: Létezik Isten? Érdekesnek találom, hogy ez a vita olyan sok figyelmet kap. Friss kutatások szerint a világon az emberek több, mint 90%-a hisz Isten vagy valamilyen felsőbb hatalom létezésében. Mégis az Istenben hívőkkel szemben elvárás, hogy valahogy bebizonyítsák az Ő létezését. Szerintem éppen fordítva kéne ennek lennie.

Valójában Isten létezését nem lehet bebizonyítani vagy megcáfolni. A Biblia egyenesen azt mondja, hogy hittel kell elfogadnunk a tényt, hogy Isten létezik – “Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.” (Zsidók 11:6) Ha Isten szeretné, akkor egyszerűen megjelenhetne és ezzel bebizonyíthatná az egész világnak, hogy létezik. De ha ezt tenné, akkor nem lenne szükség a hitre. “Jézus így szólt hozzá: ‘Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek.’ ” (János 20:29)

Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs bizonyíték Isten létezésére. A Biblia kijelenti, hogy “Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny. Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul. Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik, mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig.” (Zsoltárok 19:2-5) Ha megnézzük a csillagokat, próbáljuk megérteni az univerzum nagyságát, megvizsgáljuk a természet csodáit, gyönyörködünk a naplementében – akkor mindezekben megláthatjuk a Teremtő Istent, akire ezek mutatnak. Ha ez még nem lenne elég, akkor Isten bizonyítékát megtalálhatjuk a saját szívünkben is. Prédikátor 3:11 – “...az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta...” Van valami mélyen a lényünkben, ami felismeri, hogy van valami az életen és ezen a világon túl. Letagadhatjuk ezt az érzést intellektuálisan, de Isten jelenléte bennünk és rajtunk keresztül még mindig ott van. Mindezek ellenére a Biblia figyelmeztet minket, hogy lesznek, akik majd tagadják Isten létezését – “Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” (Zsoltárok 14:1) Tekintve, hogy az emberek 98%-a történelem során minden kultúrában, különböző civilizációkban, más-más kontinenseken hitt és hisz valamilyen Isten létezésében, lennie kell valaminek (vagy valakinek) aki ezt a hitet okozza.

Isten létezésének Bibliai érvei mellett vannak logikai érvek is. Először is ott van a lételméleti érvelés (ontológia). Ennek a legnépszerűbb formája az Istenről való elképzelést használja Isten létezésére. Azzal az Isten-definícióval kezdődik, hogy “akinél nagyobbat nem lehet kigondolni.” Ezután arról érvel, hogy létezni jobb, mint nem létezni, így a legnagyobbnak, amit ki lehet találni, léteznie kell. Ha Isten nem létezne, akkor nem Ő lenne a legnagyobb kitalálható lény – de ez ellenkezne Isten definíciójával. Másodszor van a teológiai érvelés. A teológai érvelés szerint annyira különleges az univerzum, hogy kell léteznie egy isteni szerkesztőnek. Például ha a Föld csak néhány száz kilométerrel közelebb vagy távolabb lenne a naptól, már nem lenne képes annyi életet hordozni, mint most. Ha a légkörben az elemek csak néhány százalékkal másképp lennének, máris minden élőlény meghalna a bolygón. Annak az esélye, hogy egyetlen fehérjemolekula véletlenül létrejön, 1 a 10243-hoz (ez egy 10-es szám, amit 243 nulla követ). Egyetlen sejt pedig több millió fehérjemolekulából áll össze.

A harmadik logikus érv Isten létezésére a kozmológiai érvelés. Minden hatás ellenhatást vált ki. Az univerzum és minden benne levő maga egy hatás. Valaminek lennie kellett, ami mindezt létrehozta. Valami olyan alapvető, amit nem okozott semmi és ami aztán azt okozhatta, hogy minden más létrejöjjön. Ez a valami pedig Isten. Egy negyedik érv neve erkölcsi érvelés. Minden kultúrában az egész történelem során volt valamiféle törvény. Mindenkinek van lelkiismerete. A gyilkosság, hazugság, lopás és erkölcstelenség majdnem mindenhol el van utasítva. Honnan máshonnan jött ez a jó és rossz iránti érzék,ha nem a szent Istentől?

Mindezek ellenére a Biblia szerint lesznek emberek, akik elutasítják a világos és tagadhatatlan létét Istennek és inkább egy hazugságban hisznek. Róma 1:25 – “Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.” A Biblia azt is kijelenti, hogy az embereknek nincs kifogásuk, hogy miért nem hittek Istenben, “hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett.” (Róma 1:20)

Vannak emberek, akik kijelentik, hogy nem hisznek Istenben, mert az “nem tudományos” vagy “nincs rá bizonyíték.” Valójában ha elfogadnák, hogy van Isten, akkor azt is el kéne fogadniuk, hogy felelősek neki és szükségük van a megbocsátására (Róma 3:23; 6:23). Ha Isten létezik, akkor el kell számolnunk neki a tetteinkkel. Ha nem létezik, akkor azt csinálhatunk amit csak akarunk, nem kell aggódnunk Isten ítélete miatt. Hiszem, hogy az evolúcióhoz azért ragaszkodnak olyan sokan a társadalmunkban, mert így jutnak az emberek más lehetőséghez, mint a Teremtő Istenben való hit. Isten létezik és ezt mindenki tudja. A tény, hogy néhányan olyan agresszíven próbálják cáfolni a létezését igazából még egy érv amellett, hogy ő létezik.

Engedj meg még egy érvet Isten létezésére. Honnan tudom, hogy Isten létezik? Onnan, hogy beszélek vele minden nap. Nem a fülemmel hallom, ahogy válaszol, de érzem a jelenlétét, a vezetését, és tudom, hogy szeret, és hogy szükségem van a kegyelmére. Voltak az életemben olyan dolgok, amiknek az egyetlen lehetséges magyarázata Isten volt. Ő csodálatos módon megmentett és megváltoztatta az életemet, így nincs más választásom, mint elismerni az ő létezését és örülni neki. Önmagában egyik érvelés sem győzhet meg bárkit, aki nem akarja elfogadni ezt a fájdalmasan tiszta igazságot. Végülis Isten létét hit által kell elfogadni (Zsidók 11:6). A hit Istenben nem egy vak ugrás a sötétbe, hanem egy biztos lépés egy világos szobába, ahol már ott van az emberek 90%-a.

Itt az Igével, a hittel kapcsolatos történeteket találsz.

Létezik Isten?

Egyszer egy keresztény ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:

„Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”

„Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.

„Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.”

A keresztény kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a keresztény férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:

„Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta a fodrászának.

„Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?”

„Nem! Ha létzenének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.”

„Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!”

Pontosan ahogy mondod!” – vágta rá a választ a keresztény férfi – „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!”

Róma 1,19-21: Mert ami az Isten felől tudható, nyilvánvaló számukra; mert az Isten megjelentette nékik: mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az Ő örökkévaló hatalma és Istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megérthető és átlátható; úgyhogy nincs mentségük.

Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették Őt, sem néki hálákat nem adtak, hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.

Előrebocsátom, nem vagyok sem vallásos, sem hívő, sem semmi. Azt is szeretném leszögezni, hogy senki meggyőződését nem akarom befolyásolni - mindenki azt gondol és abban hisz, amit és amiben akar.

Most, hogy a kötelező körökön túlestünk, nézzük meg közelebbről azt a téveszmét, miszerint ha Isten (Allah, Buddha, a Mátrix, Jah stb.) létezne, nem lenne ennyi tragédia, szörnyűség, igazságtalanság a Földön. Ez az érv nem állja meg a helyét, hiszen miért gondoljuk, honnan vesszük, hogy ez a bárhogyan is nevezett állítólagos felsőbb hatalom szükségszerűen jó és igazságos?! Véleményem szerint számos jel mutat arra, hogy tényleg van valami/valaki a háttérben, mégpedig egy jó nagy tréfamester, máskülönben nem lenne ésszerű magyarázat például az alábbiakra:

Miért van az, hogy az egészséges dolgok zöme élvezhetetlen? Tudjuk, hogy a sok só, a sok cukor, a "szenesre" sütött hús árt a szervezetnek, ugyanakkor a fűrészpor ízű teljes kiőrlésű kenyér vagy a párolt, íztelen tengeri hal egészséges. Nem fejlődhetett volna úgy a világ, hogy mindez pont fordítva van? Akár úgy, hogy napi X gramm füstölt sonka elengedhetetlen a szervezet számára, akár úgy, hogy agysejtjeink a párolt brokkolit érzik finomnak. Vagy vegyük az alkoholt: ellazít, jókedvre derít, káros hatásait azonban nem kell ecsetelni. Pedig akár alakulhatott volna úgy is, hogy ez a jó hangulatot előidéző szer kizárólag kedvező élettani hatásokkal bír (nem a napi 1 dl vörösborra gondolok). Vagy nézzük ezt: a napsütés pszichére gyakorolt jótékony hatása mindenki számára ismert, a nyári napfény egyet jelent a boldogsággal stb., de nem lehetett volna, hogy bőrrák helyett inkább gyógyítsa a rákot? Végezetül említhetném a csúnya és félelmetes nemi betegségeket is: ezek például miért kellettek?!

Azt hogy ki és hány nap alatt teremtette a világegyetemet, még vizsgálom...

Én nem hiszem,

hogy Isten nem létezik.

Én biztosan tudom,

hogy nem létezik.

És hála Istennek,

hogy nem létezik,

hiszen Isten létezése

annyi meg annyi problémát,

bonyodalmat okozott volna,

hogy az élet tulajdonképpen lehetetlenné vált volna.

Talán még nem gondoltad végig ezt abból a szemszögből,

amelyikből most én fogom elmagyarázni.

Talán eddig senki

nem is próbálta ebből a szemszögből végiggondolni ezt.

A keresztények azt állítják, hogy Isten teremtette a világot.

Ami azt illeti, Isten feltételezése szükségszerű

a teremtéshez.

A világ itt van.

Valaki csak megteremtette.

Akárki is teremtette meg,

az nyilván Isten.

De vajon mi következik ebből?

Amennyiben a világot megteremtették,

akkor fejlődés nem létezhet.

A fejlődés azt jelenti, hogy a teremtés folyamatos.

Hogy is van a keresztény mese?

Isten hat nap alatt teremtette meg a világot,

aztán a hetedik napon megpihent.

Azóta egyfolytában pihen.

Az egész teremtést befejezte

hat nap alatt.

Na most így hogyan lehetne

lehetőség a fejlődésre?

A teremtés azt jelenti: kész!

A pont kitehető.

A hatodik napon

kész lett.

És ez után már semmi lehetőség nincs a fejlődésre.

A fejlődés eleve sejteti,

hogy a teremtés nem teljes.

Így aztán mindig van lehetőség a tovább fejlődésre.

De Isten nem teremthet egy tökéletlen világot.

Az ellent mondana Isten természetének.

Ő maga tökéletes.

Így aztán bármi, amit ő alkot, szintén tökéletes kell, hogy legyen.

Sem ő nem fejlődik,

sem a világ, amit teremtett.

Minden halott mozdulatlanságba dermedt.

Ezért ellenezték a pápák mindig

Charles Darwin tanait.

Az az ember olyan ideával jött elő,

amiről tudták, hogy előbb-utóbb elpusztítja Istent.

Azok a pápák egész figyelmesek voltak.

Megértették,

hogy miféle következtetések vonhatók majd le a törzsfejlődés ideájából.

Az ember általában

nem kapcsolja össze a Teremtést és a törzsfejlődést.

Vajon miféle kapcsolat lehetne

Isten és Charles Darwin között?

Pedig van kapcsolat. Charles Darwin azt mondja,

hogy a teremtés jelen pillanatban is zajlik,

hogy a létezés mindig tökéletlen.

Soha nem is lesz tökéletes,

hiszen csak akkor fejlődhet tovább,

akkor érhet el újabb csúcsokat, újabb dimenziókat,

akkor nyílhatnak meg számára újabb ajtók, újabb lehetőségek.

Isten hat nap alatt befejezte a munkáját.

És nem is túl régen.

Négyezernégy évvel Jézus Krisztus születése előtt.

Nyilván Január elseje lehetett,

hétfő.

Nekünk mindig sikerül Istent belegyömöszölnünk

mindenbe, amit alkotunk.

Ezért Isten nyilván követi a naptárunkat is.

Ha engem kérdezel, szerintem

a legvalószínűbb az,

hogy hétfő volt, és Április elseje, Bolondok napja.

Az a nap

tökéletesnek tűnik egy ilyen feladathoz.

Alkotni egy tökéletes, előre gyártott létezést...

Ha a fejlődés lehetetlenné válik,

Az élet elveszíti a jövőjét.

Akkor csak a múltja marad.

Nem meglepő hát,

hogy a vallásos emberek mindig a múlt felé tekintenek.

Nekik csak az van.

Minden mást már készen kaptak.

Számukra semmi tennivaló nincs már a jövőben.

A jövőjük üres, teljesen üres.