Jézust oszlopra vagy keresztre feszítették?

"Valójában van jelentősége annak, hogy oszlop, vagy kereszt volt? Úgy gondolom nincsen"

Elsősorban az igazság miatt van jelentősége. De a kereszt mai jelentőségét és használatát (és nem csak a szélsőségekre gondolok) is említeni kell, mint olyan gyakorlatot, ami messze nem bibliai!

Ha csak arra gondolok, hogy a vallásos köztudatban ma, mindenféle "szélsőségtől mentes"-nek gondolják a kereszt nyakban hordását, megcsókolását, stb...

De akárhogy is szépítjük a dolgot, csupán egy már Krisztus kora előtt megjelent pogány, egyszerű és kegyetlen KIVÉGZŐESZKÖZRŐL van szó!

Tegyük fel, hogy a számodra legdrágább személyt ártatlanul kerékbe törik, tehát így kivégeznék. Mit tennél te és mindazok, akik szerették?!

Vajon készítenél a kerékbe törő szerkezetről egy kicsinyített másolatot, és hordanád a nyakadban? Mindenhova, az otthonodba, a templomodba is kifüggesztenéd, mint "szent jelképet"?

És vajon üzleti megfontolásból gyártanál rengeteg makettet belőle, hogy árulhasd és ebből jövedelmet szerezhess?!

4mozes 21:9 a rezkigyot egy "poznara" feszitettek. mit elent a pozna? egy szalfa, egyetlen gerenda, oszlop, ez felreerthetetlen. janos 3:14 "ahogy mozes felemelte a rezkigyot a pusztaban, ugy kell, hogy felemeljek az emberfiat is". szerintem eleg egyertelmu a valasz.

tulajdonkeppen egy reformatus vallastanar igy bizonyiotta vallasoran amin en is reszt kellett vegyek, hogy Jezust egy oszlopra fesztittek, nem keresztre. a szokas a romaiaknal nem kereszt volt a szokas, ez csupan egy tevesen elterjedt nezet.

es kerlek, kedves kerdezo, kerdezd meg magadtol: ha a gyermeked valaki megolne egy revolverrel, keszitenel arrol a fegyverrol egy masolatot, egy kis lancra akasztanad es felhasznalnad azt valamire? vagy egy gyilkos eszkoznek tekintened? a kereszt is ugyanilyen, egy eszkoz amivel megoltek Isten Fiat, szerinted hogyan tekinti Isten azt, hogy az emberek igy akarnak kozeledni hozza, es tisztelik azt a valamit ekkora fajdalmat okozott neki?

a bibliai szohasznalatban, az eredeti szovegben a crux szimplex szot hasznaltak ami egyetlen szalfara, oszlopra, gerendara utal, nem ket reszbol all....

ez nem egy "jehovaektol" szarmazo tanitas, bibliai alapja van, es csak mert az egyhaz mas szokast vett fel, Jehova Tanui nem kovetik a tobbseget.

apropo, mikor hallottatok a Tanukat ilyen tiszteletnul beszelni a katolikusokrol, vagy ezen az oldalon, hol neveztk oket ennek annak...? az emberek elvarjaka a Tanuktol h tiszteljek oket es a vallasukat, ok megsem teszik ugyanezt veluk, ez valahol nem fer

(Galata 3:13) "Krisztus megvásárlás által megszabadított minket a Törvény átkától azzal, hogy átokká lett helyettünk, mert meg van írva: „Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva.”"

(5Mózes 21:23) "ne maradjon holtteste egész éjjel az oszlopon, hanem temesd el őt még aznap, mert átkozott Isten előtt a felakasztott ember... "

------

(János 8:28) "Jézus azért ezt mondta: „Mikor már felemeltétek az Emberfiát, akkor tudni fogjátok, hogy én vagyok az, és hogy semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket."

(4Mózes 21:9) "Mózes rögtön készített egy rézkígyót, és egy póznára tette... "

(János 3:14) "És ahogy Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell hogy felemeljék az Emberfiát is"

(János 12:32) "Én azonban, ha felemelnek a földről, mindenfajta embert magamhoz vonzok."

"Úgy gondolom, hogy a tanúkon kivül nincs más felekezet, vagy vallás, amelyik oszlopot tanítana."

Ebben nem vagyok biztos, de személyek sokan vannak, még teológusok is!

A „kínoszlop” és Lipsius

Az ÚVF a keresztet a „kínoszlop" (torture stake) szóval helyettesíti, és ezt a 6. számú Függelékben igyekszik megindokolni (417-419. oldal). Jézus tehát az ÚVF-ban nem kereszten halt meg, Pál szavai is így hangoznak: „Sohase történjen meg, hogy dicsekszem, hacsak nem Jézus Krisztusnak, ami Urunknak a kínoszlopával, aki által a világ oszlopra feszíttetett nekem.” (Gal 6:14)

Jehova Tanúi természetesen nem „Krisztus keresztjének ellenségei" (Fii 3:18), hiszen nem Jézus halálát és annak jelentőségét tagadják, hanem a kivégzés eszközéről vélik úgy, hogy az a hagyományos elképzeléstől eltérő alakú volt. A kivégző eszköz alakjának természetesen nincs teológiai jelentősége. Nem olyan téma, amellyel érdemes lenne foglalkozni. Inkább annak van jelentősége, hogy a szervezet a „saját igaza” érdekeben manipulálja az olvasóit. Ezúttal egy képpel.

A Függelék-beli cikk a keresztet pogány szimbólumként (A népek az egyenlő szárú keresztet használták, mindig égtáj-, évszak-, napkorong-, tér és időjelképként, és soha sem jelöltek vele kivégző eszközt; vö. Jelképtár, Budapest, Helikon Kiadó, 1990 (115. oldal)) mutatja be, és négy szakkönyvet is idézve azt állítja, hogy Jézus egy függőleges oszlopra szögezve halt meg. Miért olyan fontos ez a Társulat számára? Mert „semmit sem akar hozzátenni Isten írott szavához”.

A kép említése előtt a Lewis-Short-féle latin szótárt idézi a latin crux szó jelentéséről: „A bűnözők megfeszítésére használt egyszerű oszlopot latinul crux simplexnek hívták. Egy ilyen kínzóeszközt ábrázolt Justus Lipsius (1547-1606) a De Cruce libri tres című könyvében; ezt itt be is mutatjuk (Antwerpen, 1629; 19. o.).”

El kell ismerni, hogy a Társulat nem állítja konkrétan: Lipsius ezzel a képpel Jézus megfeszítését ábrázolta. Mégis ezt sugallja több úton-módon is. Egyrészt a saját gondolatmenetébe illeszti be: a Függelék egész 6. pontja azt van hivatva bizonyítani, hogy Jézus egy ilyen oszlopon halt meg. Másrészt a kép a 418. oldalt szinte teljesen kitölti, így a Tanú és érdeklődő olvasók fejében a téma és a kép garantáltan összekapcsolódik. Harmadrészt a Társulat Lipsius könyvéből csak egy képet ragadott ki, hallgatva arról, hogy a szerző a témáról és konkrétan Jézus kínhaláláról még mit írt. Voltak, akik utánajártak ennek a könyvritkaságnak, és lefordíttatták annak latin szövegét. Amint kiderült, a Függelékben bemutatott kép valóban Lipsius könyvében van, de a 647. oldalon, és egy középkori bűnöző kivégzését mutatja be. A Társulat szerint Lipsius képe a Lewis-Short-féle latin szótárban tárgyalt ókori (Jézus-korabeli) crux simplex-t ábrázolja („Egy ilyen kínzóeszközt ábrázol..."). Másodszor ezen az oldalon Jézusnak még a neve sem fordul elő! Harmadszor Lipsius Jézus kivégzéséről is írt, és azt is ábrázolta a könyvében. A Társulat ezt azért nem említette meg, mert akkor kiderült volna, hogy a szerző nem ért egyet vele.

A 661. oldal (lásd jobbra) már valóban Jézusról szól, és Jézust ábrázolja egy kereszten, illetve a korai egyházatyáknak és Lipsiusnak a keresztről szóló elmélkedését közli. íme egy részlet Lipsius kommentárjából: „Az Úr keresztjének négy fadarabja volt, a függőleges oszlop, a keresztgerenda, egy lent elhelyezett fadarab [ti. amin ülni lehetett], és a fent elhelyezett feliratos tábla. Ezt [a beszámolót] Iréneusznak is továbbadták: „Magának a keresztnek a szerkezete ötvégű: a két vízszintes, a két függőleges, és egy középen, amelyen a szögekkel rögzített személy nyugodott.” Lipsius ezután más 2-4. századi íróknak (Tertulliánusz, Augusztinusz stb.) a keresztről való elmélkedéseit is idézi, végül megjegyzi: „Amikor valaki kitárt kézzel, tiszta szívvel Istent imádja, a Keresztet formázza."

Ami magát a „kereszt" szót illeti, görög eredetije a sztaurosz. Ez a klasszikus görögben valóban egyenesen álló cölöpöt, karót és hasonlót jelentett. Mégsem tudom elképzelni Jézust, amint egy minimum három és fél méteres telefonpóznával a hátán elindul a Golgotára, és fizikai képtelenségnek tartom, hogy egy ilyen cölöpről ne szakadt volna le a teste, ha csupán két szög tartotta volna.

Két bibliai részlet is bizonyítja azonban, hogy a fa, amelyen Jézust kivégezték, T-alakú vagy latin kereszt alakú lehetett. Egyrészt a büntetést indokló háromnyelvű táblát (titulus), amely biztos nem egy kis cetli volt, Jézus feje fölé szögezték (Mt 27:37, lásd jobboldalt), és nem a keze fölé, ahogy a Társulat szokta ábrázolni. Másrészt Jézus kezeit szegekkel verték át, legalább kettővel (Jn 20:25), és nem csupán eggyel, ahogy a Társulat szokta ábrázolni. Szerinted melyik felel meg jobban a bibliai leírásnak?

Ami az oszlopra húzás ókori közel-keleti szokását illeti, a már kivégzett, azaz halott bűnözőket mutogatták így elrettentő példaként. A római crux azonban kivégző és egyben kínzó eszköz is volt, amelyen az odakötözött vagy odaszögezett ember akár napokig is kínlódhatott. A lábszárat is azért szokták eltörni egy idő után (vö. Jn 19:31-33), hogy az elítélt ne tudjon újra meg újra felegyenesedve mélyeket lélegezni. így az elítélt - ha nem vérzett el - rendszerint fulladásos halált halt. Mindezt szem előtt tartva érthető Pilátus csodálkozása is, hogy Jézus alig hat óra leforgása alatt meghalt (vö. Mk 15:45). Ennek persze más oka volt (lásd Jn 10:17-18).

A felső, vízszintes keresztgerenda létét különben a régészet is bizonyítja (Kroll, Gerhard: Jézus nyomában, Budapest, Szent István Társulat, 1993 (474-475. oldal); Kettling, Siegfried: Nem kérdezett senki, akarok-e élni, Budapest, Harmat Kiadó, 1997 (79. oldal)). A Társulatnak ugyanúgy tudnia kellett ezekről a viszonylag régi és közismert leletekről, mint az általa idézett könyvek íróinak. Pompeit és Herculanumot i. sz. 79-ben a láva és a hamu borította el. Az egyik herculanumi házban 1938-ban találtak rá arra kis házi oltárra, amelyen egy falba süllyesztett latin fakereszt volt (lásd balra!).

Rómában pedig, a Palatinus-dombon, a császári udvar szolgaszállásainak (paedagogium) területén ásva még 1857-ben 1-2. századi falfirkákat találtak (lásd jobbra!). Az egyik rajz olyan férfit ábrázol, aki egy szamárfejű, keresztre feszített emberalakra mutat. A kísérő szöveg ez: „Alexamenosz: Szebete Theó!", magyarul: „Alexamenosz [mondja]: Imádjátok Istent!" Természetesen nincs olyan ókori istenség, amelynek szamárfeje lett volna, aki kereszten halt volna szégyenletes kínhalált, akit bárki is imádott volna, illetve akinek az imádatán bárki is gúnyolódott volna. Csak egy keresztény hitét tekinthették a kortársak ennyire nagy szamárságnak (vö. lKor 1:18-25).

Végül megjegyzendő, hogy a kereszt nem kerülhetett be a kereszténységbe a pogány vallások szimbólumrendszeréből sem. Azok keresztjei ugyanis egyrészt szinte mindig egyenlő szárúak voltak (+, csak az egyiptomi ankh kivétel), másrészt mindig bonyolult, misztikus filozófia tartozott hozzájuk, harmadrészt pedig sohasem utaltak kivégző- vagy kínzóeszközre. A kereszt ugyanis kizárólag ezt a szégyenteljes kivégzési módot jeleníti meg, ezért történheti meg csak évszázadokkal később, amikor ezt a módszert már nem alkalmazták, hogy a keresztények egyik legfontosabb szimbólumává vált.

keresztrefeszítés (lat. crucifixio): halálbüntetés módja az ókorban: a halálraítéltet keresztre kötözték vagy szegezték, és éhen-szomjan halt. - I. Diodorosz szerint távol-keleti asszírok találták ki, innen vették át az összes K-i népek. Gyakori volt Nagy Sándor makedón és gör. birodalmában, a szíreknél, föníciaiaknál, karthágóiaknál. A rómaiak Kr. e. a 3. sz: kezdték alkalmazni mint a halálbüntetés legkegyetlenebb és legszégyenletesebb formáját, ált. csak rabszolga esetében gyilkosság, rablás, árulás v. lázadás megtorlásaképpen; róm. polgárt csak kivételesen szegeztek keresztre. Előfordult a bírói ítélet nélküli tömeges keresztrefeszítés is. - A keresztrefeszítésre szóló ítéletet az „Ibis ad crucem!” fejezte ki. Végrehajtása előtt az elítéltet megostorozták (ostorozás). Ezután kitárt karjaihoz kötözték a kb. 30 kg-os gerendát, a kereszt vízszintes szárát (patibulum), mely a nyakszirtre és a vállakra nehezedett. Az elítéltet forgalmas utcákon át vezették a kivégzés helyére, elrettentő példaként, egész úton gúnyolták, köpdösték, kínozták és korbácsolták. A vesztőhely a városon kívül volt, tágas, emelt helyen (Karthágóban a fórumon, Nápolyban a Via Appia mentén, Rómában az Esquilinus-kapun túli Sessarium-mezőn, Jeruzsálemben a Golgotán). Ide érkezve a kivégzendőt levetkőztették (a keresztrefeszítés meztelenül történt, de a zsidóknál a Talmud szerint néha kis kendőt [subligaculum, perizoma] kötöttek az ágyék körül). Ezután a földre teperték, kitárt karjait a csuklónál átütve rászegezték a kereszt vízszintes gerendájára az előre kifúrt lyukakba. A keresztet úgy méretezték, hogy a test erősen megfeszített állapotban szegeződjön rá; ez egyrészt (a karok kihúzásával) növelte a szenvedést, másrészt segítette a halál beálltát, mert akadályozta a lélegzést. A vízszintes gerendát a rászegezett testtel együtt kötelek segítségével fölhúzták a földbe ásott, függőleges gerendára, és rögzítették. Az így keletkezett keresztnek „T” formája volt, v. a függőleges szár kissé a vízszintes fölé emelkedett (keresztfa). Ezután odaszegezték a lábakat a függőleges gerendára: v. egymás mellett, 2 szeggel, v. egymásra rakva 1 szöggel ütötték át őket. Annak érdekében, hogy a test súlya ne csak a kezeken függjön, a kereszt függőleges szárába megfelelő magasságban beütöttek egy fadarabot (sedile v. cornu), s a lábak között megtámasztották vele a testet. Ezzel valójában késleltették a halált és hosszabbították a szenvedést. Az ún. suppedaneum (lábtartó) az ókorban ismeretlen volt. - Az elítélt feje fölé táblára írták a büntetés okát. A római jog szerint a táblán három adatnak kellett szerepelnie: a gonosztevő nevének, származási helyének és bűntettének. Miután a keresztrefeszítés megtörtént, a kivégzőosztag a helyszínen maradt, amíg kimerültség, fulladás, szívbénulás v. sokk miatt be nem állt a halál. Ha siettetni akarták a halált, eltörték a lábszárcsontokat (crucifragium), ilyenkor a test összeroskadt, ami megakadályozta a lélegzést, a tüdő mozgását. A róm. törv. és szokás szerint a kivégzett ruháin a hóhérok osztoztak. -

Antik szerzők szerint a keresztrefeszítés a legborzalmasabb és legmegalázóbb büntetés. Seneca szerint „az így elítéltekből cseppenként szivárgott el az élet” (Epistulae 101,14): az elítélt éhen-szomjan halt meg. A római jog szerint a halálraítélt büntetése nem ért véget a halállal: a hulla a kereszten maradt, míg el nem rothadt, v. az alacsony keresztről a vadállatok, keselyűk el nem hordták (Horatius, Plinius). Később szokás lett, hogy a szárcsontok tördelésével növeljék a szenvedés borzalmait és siettessék a halált (crucifragium; Cicero, Seneca). Ha a hatóság a holttestet kiadta a hozzátartozóknak, hogy elsirassák és tisztességgel eltemessék, ez külön kegy volt, amit kérni kellett, s felségsértés bűnét kivéve ált. meg is adták. - A keresztrefeszítés a 4. sz. elejéig volt általános az egész római birod-ban. I. (Nagy) Konstantin cs. (ur. 306-337) az urukat eláruló rabszolgák büntetésére korlátozta, majd Jézus kereszthalála iránti tiszteletből megszüntette. A keresztényüldözések idején a keresztrefeszítés ismét gyakorivá vált, s még a 17. sz. végén is alkalmazták (japán vértanúk). -

II. A Szentírásban. Az ÓSz-ben keresztrefeszítés a bálványimádókat illette (vö. Szám 25,4). Józsue a már megölt kánaáni kir-okat feszíttette keresztre (8,29; 10,24). A halálbüntetés ált. módja a megkövezés, deszkák közt való kettéfűrészelés (Izajás halála), megfojtás, leszúrás, ritkán elégetés volt, a keresztrefeszítés csak a pogány népekkel való érintkezés után lett gyakoribb (babiloni fogság; vö. 1Krón 20,3; 2Krón 25,12). A holttestet szégyene fokozására kifüggesztették (2Sám 21,6.9; MTörv 21,21-23, vö. Ter 40,19; 1Sám 31,10; 2Sám 4,12, vö. Gal 3,13). - Jézus korában a zsidók már jól ismerték a kivégzés e módját, amint ezt Jézus pere (a nép követelte: „keresztre vele!”; Mk 15,13), a lázadó galileai Júdás sorsa (ApCsel 5,37; Josephus Flavius) tanúsítja a Jeruzsálem elfoglalásához fűződő eseményekkel együtt. - Jézus keresztrefeszítéséről a Szentírás szűkszavúan beszél, mert a keresztrefeszítést mint közismertet föltételezi. A keresztrefeszítést megelőzte Jézus megostorozása (Lk 23,16.22; Jn 19,1), töviskoronázása és a kereszthordozás. A kivégzés helyére érve levetkőztették (Mt 27,35). Ahhoz, hogy egybeszőtt köntösét levehessék, előbb le kellett venni a töviskoronát, majd újra a fejébe nyomták. K-i szokás szerint próbálták elkábítani epével, ill. mirhával kevert borral (vö. Mk 15,23; Mt 27,34). Jézus visszautasította ezt, mert teljes öntudattal akarta végigszenvedni a keresztrefeszítést. Nazianzi Szt Gergely említi először, hogy Jézust három szöggel szegezték a keresztre, tehát a lábakat egymásra rakva, egyetlen szeggel ütötték át. Jusztinosz, Ireneusz és Tertullianus utalásaiból a legtöbb magyarázó föltételezi a sedile alkalmazását. A róm. keresztek általában nem voltak magasak; abból, hogy Jézusnak egy nádszálra tűzött szivacsot fölnyújtva inni adtak (27,48), arra lehet következtetni, hogy lába kb. 1 m-re lehetett a földtől (vö. Jn 3,14; 12,32). A lábszárcsontokat nem törték meg, de Jézus oldalát átütötték lándzsával, hogy biztos legyen a halál bekövetkezése (Jn 19,32).

"A kivégző eszköz alakjának természetesen nincs teológiai jelentősége. Nem olyan téma, amellyel érdemes lenne foglalkozni."

Erre válaszoltam fent. A téma jelentősége pont abból adódik, ahogy évszázadokon keresztül és ma is a keresztre tekintenek, valamint ahogyan használják és amire használják a különböző egyházakban!

Egyáltalán nem mellékes körülmény, hogy az Írásokkal összefér-e az ilyen, különféle módokon történő használata, mely sok szempontból írásellenes.

Persze - megértem én - nem mindegy, hogy csak egy darab egyenes husángot akaszt a nyakába, vagy egy díszesen faragott, esetleg aranyozott kereszt formát - mindjárt jobban mutat.

Kényes téma ez sokaknak, elhiszem. Nem is csodálkozom a katolikus mesemondók reagálásán, hiszen jól megtervezett és kiagyalt, de a felsőbbrendűség gőgjétől igen homályos filozófiát terjesztenek.

A 32%-os 14:56-os hozzászóló valószínűleg a JT felekezeten belül is az alulműveltebbek csoportjába tartozik, no nem csak a helyesírása okán, hanem még a maga által abszolút tekintélyként elfogadott társulat érveit se képes tisztességesen visszaböfögni.

Semmi köze Jézus római kivégzőeszközének az ószövetségi rézkigyóhoz.

A „református vallástanár” sem más lobogatott kiragadott idézet perdöntő, ez ugyanis tekintélyelvű érvelés. A rómaiak természetesen keresztre feszítettek.

Az illetőnek fogalma sincs Jézus kereszthalálának szerepéről, jelentőségéről, amikor ezt ahhoz hasonlítja, amikor egy szerettünket megölik. Bizony Jézus önként vállalta a halált, és nem magatehetetlen rokonként lett kivégezve. Nem csak, hogy önként vállalta ezt, hanem ezzel nyitotta meg a kegyelem rendjét, stb. Így az ő kereszthalála számunkra nem sajnálkozni való botrány, hanem a megváltás örömét adja, és a kereszt erre a mindenek fölötti eseményre emlékeztet.

Semmiféle „így akarnak hozzá közeledni” nincsen, ez csak egy jelkép, mint tárgyat senki sem imádja. Az eredeti szövegben semmiféle „crux simplex” nem szerepelt, elvégre az egy latin szó, az Újszövetség pedig koiné görög nyelven íródott, ott pedig sztaurosz szerepel. Ez pedig a Társulat egyoldalú magyarázatával szemben nemcsak oszlopot jelenthet, hiszen a "sztaurosz" jelenthet kereszt alakú kivégzőeszközt is. Jézus esetében azt jelentett, amint a "szögEK helyét" kifejezésből látjuk. A "xülon" egyszerűen fát jelent. Jellemzően mint építőanyagot, mint a "fát, szénát, pozdorját" szókapcsolatban. A furkósbotok, melyekkel a Jézust elfogó csoport a Gecsemáné-kertbe jött, xülonok voltak. Az akasztófa is xülon az Ószövetségben.

De jelenthet élő fát is: a teremtéskor emlegetett gyümölcstermő fák is xülonok. A száraz és a "nedves" (hügron), azaz magyarul "élő fa" hasonlatában is xülon szerepel. Az élet fája (a Jelenésekben) is xülon.

Jézus kivégzőeszközét pedig csak elvétve mondják xülonnak, sokkal gyakraban sztaurosznak. De mivel római kivégzőeszküz volt, úgy vélem, nem a perzsáknál kell kutakodni utána. Egy korábbi hozzászólásban szerepelt egy utalás Farkas Zoltán egy összefoglalójára

A xülon gerendán kívül élő fát is jelent, az "élő fa" és az "épületfa" is lehet gerendánál bonyolultabb szerkezetű.

Kapitánffy szótárában a köv. jelentések találhatók: 1. fa: a) száraz/levágott fa; fatönk; hasábfa, szálfa (hajóépítéshez); b) élőfa, fatörzs, 2. fából készült tárgy: a) bot; b) bunkó(sbot); buzogány; c) tyúkól; d) kaloda; e) akasztófa; keresztfa (NT); f) bankár asztala; g) pad; a bíró padja.

De a te logikád szerint két tárgy, amelyet egyaránt xülonnak neveznek, csakis azonos (szerkezetű) lehet. Akkor válassz a fenti jelentések közül kettőt találomra, és szórakozz rajta.

Azt persze az Őrtorony sem tagadhatja, hogy a rómaiak használtak keresztet, és tudnia kell, hogy ezért a római crux szó a lényeges. Vjon Ha Jézust kereszt alakú keresztfán végezték volna ki, ezt milyen görög szóval kellett volna jelölniük a bibliaíróknak? Elárulom: nincs rá görög szó, így a sztaruorsz szónak egyes klasszikus görögbeli jelentésének elemzésének előbbre nem jutunk.

Ez egyszerűen egy Rutherford idejéből eredő Őrtorony-tanítás, a Bibliában szó nincs erről. Annak idején meg felértékelődtek azok a szempontok, hogy minél több ponton különböztessék meg magukat szavak és jelképek szintjén is a „mainstream” kereszténységtől. Onnan erednek ilyen szánalmas szójátékok, hogy „nem vallás, hanem imádat,” stb. tudod mint a „nem cigány, hanem roma”. Ezen szektás szellemiség Rutherford óta persze némileg enyhült, de meg nem szűnt, sajnos.