Ha megválaszolod a "ki is vagy te valójában? " kérdést magadban akkor?

hát ez egy jó kérdés.. szerintem az egész (és nem csak a szervezetem): testem-lelkem-szellemem : az egész.

(Én nem vagyok azonos a testemmel, a lelkemmel,

a szellemmel, az én az énnel azonos)

Ha csak egy részt nézek - az miért is lennék én valójában? az részem. És úgy sem a valóság, hogy sorra veszem (és összegzem), és úgy vizsgálom, ki is vagyok valójában?

Az egész több, mint a részek összessége- mondta Arisztotelész. Ez nagyon fontos igazság.

(lehet, hogy valójában ez a "több" ami vagyok:)

"önmagad definiálássakkor a szervezeted egészét belevonod a válaszba vagy csak a személyiséged?"

Nem szoktam magam definiálni, ugyanis a legpontosabb kifejezés az, hogy "én". Mivel első kézből elég jól tudom, kicsoda az az "én", ezért nem nagyon kell bemutatnom őt magamnak :)))

"önmagad definiálássakkor a szervezeted egészét belevonod a válaszba vagy csak a személyiséged?"

A szervezetemet nem feltétlenül. Ha korog a gyomrom, akkor azt mondom, hogy a gyomrom korog, nem azt, hogy korgok.

00:13

"Az egész több, mint a részek összessége- mondta Arisztotelész. Ez nagyon fontos igazság."

Nem igazság, hanem vélemény. Nem episztémé, hanem doxa. De mivel Arisztotelész mondja, ezért megalapozott vélemény, azaz endoxa :)))

Manapság azonban nem nagyon hiszünk ebben.

[03:37:javítok: a rész több, mint a részek összessége

-ez a gondolat számomra bölcs igazság hordozója.

a kérdésre ezzel próbálkoztam felelni, miért több? mi a több? hogy több? A régi görögöknél az EGY -nek - Isten jelentése is volt. Egy-egység. Ami millió részre sugározza önmagát.

Furcsa dolog ez a személyiség- lám, pillanatról –pillanatra változik

Ez lenne lényegem? Ez az örök változó?

Mint Ibsen Peer Gyntje: keresi a lényeget: egy hagymát szed szét: levelek..levelek – és ..

Nincs közepe. Akkor a hagyma lényege azok a levelek, amilyenek pillanatól-pillanatra?

A személyiség is alakul, változik a szocializációban, a környezetben, a tevékenységeim, gondolkodásaim során, de a környezet minden hatása alatt is, a hőmérséklet, a páratartalom, minden hat rá. Hatás-ellenhatás révén mindig más is.

De:”nem ÉN sérülök” a sérülésnél – ez fontos.

Az én, éntudat valahogy az örökkévalóval, a mozdulatlannal, a középponttal szolidáris.

Ki vagyok én? Ez fontos kérdés. Ha magamra mutatok: én – akkor a szívre, középre mutatok. Te- akkor is.

Nem a fejemre, a nyakamra, a lábamra. Ott lakozik talán az éntudat?

„én önmagamnak csak a tudatot tekintem”

–igen, az éntudat – aminek része a testem- lelkem-szellemem, és az egész világ, és ez az örökké változó személyiség is. Leginkább a figyelmemben található, ez már nem vezethető vissza semmire. A figyelmem vagyok.