A keresztények/keresztyének miért győzködnek isten létezése mellett pozitív példákat kiragadva, amikor ott a negatív is?

Keresztyén gimibe jártam, mostmár abszolút nem vagyok hívő, illetve... Agnosztikus vagyok leginkább. Viszont az ott megismert barátaim térítenek, győzködnek.

Akár az én életemben, akár a sajátjukban történt szerencsékre, jó dolgokra mutatnak rá. Ugyanakkor sokszor ugyanabban a témakörben ott van sokkal súlyosabb rossz is. Ha a jó isten miatt van, akkor a rosszra mit mondanak? Persze el szokták hessegetni ezt a kérdést.

Tudom, hogy ezen napokig lehetne vitatkozni. Én csak azon akadok fenn, hogy szerintem ez az érv egész egyszerűen nem állja meg a helyét... Egyszer nem estem el, akkor tuti isten segített (még véletlenül se bárki, bármi más, magától), és ezért higyjek is istenben, de az, hogy kétszer viszont elestem, amiből egyszer szilánkosra tört a lábam, smafu. Minden jó csakis istentől van és higyjek benne.

(Idétlen példa csak a fenti, szerencsére balesetről eddig nem volt szó.)