A vallásosok miért tekintik egyedüli megcáfolhatatlan igazságnak a bibliát, és hisznek feltétel nélkül a vallási vezetőknek?

Ha valaki elmagyarázná, pontosan milyen részekről van szó, ami a reinkarnációról szól, amit később kivett a keresztény egyház? Vagy mit jelent, hogy később? Mikor volt benne és milyen rész pontosan? És miért volt veszélyes az egyházra nézve?

Mert ez eddig csak levegőbe beszélés volt:)

Amúgy engem is érdekel ez a dolog, hogy valóban volt-e a Bibliában olyan rész, ami teljesen ellentmondásos, vagy sem.

Kedves kérdező!

Meggyőződésem, hogy nem lehet megcáfolni sok dolgot a Bibliában, bizonyára vannak benne apró tévedések, de ezek a lényegi mondanivalót nem befolyásolják. Én komolyabb vallásosnak tartom magam, csak azért végeztem teológiát, hogy a Bibliát eredeti nyelveken tudjam olvasni, és a legfrisebben felfedezett kézirattöredékeket is értelmezni tudjam. Természetesen ragaszkodom az elveimhez - mint ahogyan minden normális gondolkodású ember ragaszkodik hozzá - de visszautasítom azt, hogy nem akarok meghallani mást, vagy, hogy nem engednék a logikus érveknek!

Valóban igaz, hogy a Bibliát emberek írták, és úgy gondolom, hogy természetes dolog az, ha valaki - aki nem hisz a Bibliának - megkérdőjelezi annak tiszta isteni sugallatát. Az is tény, hogy sok ember magyarázza a Bibliát. Természetes dolog, ha ezekben nem bízunk meg, ahogyan ezt a hozzászólásomban le is írtam, és teljesen egyetértek azzal, hogy elítélendő minden olyan vallási vezető, aki ebből él és gazdagszik meg!

Úgy gondolom alapvető dolog az, hogy az ember olyan közösséget választ, ahol személyesen ismeri annak vezetőit, pontosan tudja az ő munkájukat, és teljes szívvel mögé tud állni, ha kell anyagi áldozatvállalással is. A mi közösségünk nem fogad el állami támogatást, mi saját magunk tartjuk el azt a teljes infrastruktúrával, vezetőink nagyon szerény körülmények közt élnek, anyagi téren bevételeiket igyekeznek más forrásokból - világi munkák - kipótolni, és a megélhetésükért teljes mértékben megdolgoznak! Fontos a bizalom ezen a téren, úgy gondolom csak akkor lehet hiteles egy keresztény élet, ha ezen a téren is hiteles!

Üdv. Péter

"és azokkal a hívőkkel akik eljárnak templomba,gyülekezetekbe,de nem piszkálják az embereket,nem akarják őket áttéríteni,semmi bajom nincs"

Pontosan így voltak az ókorban azokkal is, akik "nem piszkálták" az embereket! Azokat maguk közül valónak, a világ részének tekintették és ahogy neked sem, az akkoriaknak sem volt az ilyenekkel bajuk.

Az első keresztényeket, vagyis Jézus közvetlen tanítványait és az első sz.-i hívőket viszont már nem így kezelték azok, akik csak "zaklatásnak", "zavarkeltésnek", vagy "lázításnak" tartották a munkájukat, pedig hát semmiképpen nem voltak ilyenek.

Csakhogy van ennek egy egészen más oldala is. Akikre úgy utalsz, mint akik "piszkálják" a népet, azok sok más embernek örömöt visznek. Abszolút felfogás, hozzáállás kérdése, hogy ki, hogyan vélekedik róluk!

Ha a bibliát elolvasnád, tiszta képet kapnál arról, hogy az a keresztény "szekta", amit sokan megvetettek, sőt gyűlöltek és gyakran üldöztek, miféle vádakkal nézett szembe.

Nyilván Jehova Tanúi a legismertebbek kis hazánkban is, akikről egyesek hasonló okokból és módon, mindenfélét kiabálnak. Ők viszont csak egyszerűen gyakorolják a vallásukat, amit minden kereszténynek ezekben a napokban tennie kéne.

Félreértés ne essék!

A Tanúk senkit sem akarnak "megtéríteni", nem ez az elsődleges céljuk. A céljuk az, hogy lehetőleg mindenkinek elmondják a Bibliai üzenetüket. Hogy az illető mit kezd vele, rajta áll, senki máson!

De mint mondtam, tisztában vagyunk azzal, hogy ez sokaknak nem tetszik, de mi nem azokért megyünk, akik elutasítanak. Mellesleg sokan vannak már közöttünk azok, akik először még sokáig elutasítottak, később viszont változott a véleményük.

Azzal is tisztában vagyunk, hogy ehhez hasonló vélemények ezerszámra születnek még, mint a kérdezőé, de ezzel kapcsolatban csak remélni tudom, hogy szélesebb látókörűvé válva, egyszer alaposabban utánanéz a dolgoknak.

Kérdező. :)

Nagyon pozitív, hogy próbálsz változni, és ugye akarsz...De a negatívumokat nem megtagadni kell magunkban, hanem megérteni az okait, azt, hogy miért van meg rá a hajlamunk, és a gyökerénél el lehet ezt fojtani, szóval a rosszat elnyelni kell, nem lenyelni, és ellenezni, azzal ugyanott vagyunk, magunkévá kell tenni a rosszat, hogy mi uraljuk, és ne az minket, s ha ez megtörtént, akkor tudunk azonosulni a jóval...Ehhez természetesen nem árt elsajátítani egy olyan dolgot, ami modern magyarázatot ad az ember eredetére, arra, hogy mi a világ és mi Isten(nem a szokványos istenképek) valójában. Ez a leírás pedig elérhető és nagyon szívesen odaadom neked, hogy megértést találj magadban. Ha érdekel szólj nyugodtan és már kezdheted is a megismerést, persze emberi mértékkel először. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

én alapvetően ateista vok. volt 1 exem aki viszont hívő, vallásos ember volt. ez alapvető ellentét volt köztünk mégis mind2nk bevallása szerint addigi legnagyobb szeretetet éreztük 1más iránt. eddíg szép, de olyan dolgokat tapasztaltam így, amik nem vetnek túl jó fényt a hívőkre: exem előttem is több emberrel lefeküdt már (többel mint nem hívő ismerőseim), pedig nem volt férjnél. és ezt tiltja a vallása. hazudott szüleinek mikor 1másnál aludtunk, h 1ütt lehessünk. és bár a szülei valószinűleg tudhatták (v erősen sejtették h mik történnek) mégse létek semmit. ez, meg h exem úgy gondolta h az ien dolgokat elég meggyónni, bennem nagyon nagy 2szinűséget váltott ki. a család 1es tagjai kötelezettségből jártak templomba, úgy én is hinnék bármiben ha rámerőltetik kiskoromtól kezdve.

nem szídni akarom ezeket az embereket, mer az ő dolguk.

én tényleg meggyőzhető vagyok, de... sztem mindenki érti mit akarok kihozni a dologból :)

ui.: szakítottunk (nem 2 hét után) mer nem hittem istenben, és nem láttam értelmét a házasságnak :/ :)

vélemény?