Jónást tényleg lenyelte egy cethal?

"Szerintem te nem olvastad el a linkelt oldalt, hiszen a példád (Szent Ágoston) többszáz évvel későbbi."

Szerintem te nem vagy tisztában azzal, hogy mikortól létezik "a Biblia". A Szentírást a Római zsinaton kanonizálták, ami a 4. század végén volt. Előtte olyan, mint Biblia (tehát adott könyvek adott gyűjteménye), nem létezett. Így ennek értelmezésére úgy en bloc nem igazán értelmezhető.

De ha ettől eltekintünk, a tisztán fundamentalista értelmezés, legfeljebb úgy jelent meg a korai századokban, mint eretnekség. Lásd Markion példáját, aki szó szerint értelmezte az Ószövetséget és az ebből fakadó eretnek tévképzetei miatt kiközösítették híveivel együtt.

"továbbra is jelentős azoknak a felekezeteknek a száma ahol a teljes vagy részleges literalizmus az uralkodó"

Gondolom tisztában vagy azzal, hogy ezek a felekezetek, inkább eretnek szekták, száma lehet sok, de a kereszténység apró töredékét teszik csak ki. A legnagyobb felekezetek, melyek a kereszténység túlnyomó többségét adják, se most, se korábban nem értelmezték szó szerint.

Azt pedig továbbra se látom, hogy Origenész hol állította, előtte csak szó szerinti értelmezés létezett. De ha gondolod, s lesz időm, keresek majd korábbi példákat ennek ellenkezőjére.

A "literalizmus" egy modern konstrukció, nem vetíthető vissza a premodern időkre. Én elhiszem, hogy egyes kutatók, akikre a wiki cikk hivatkozik, megtették, de rosszul tették.

Ilyen, hogy a dolgoknak szó szerinti értelme, nem létezik. Minden jelentés egy értelmezési keretben jelenik meg, de nincs "default" értelmezési keret. Ez azt jelentené, hogy a szavaknak, mint frekvenciasorozatoknak létezik valamiféle alapvető, közlőtől és értelmezőtől független jelentése, de ez lehetetlen, hacsak nem hiszünk a mágiában. Az objektív valóság gondolata egy modern találmány, akik szó szerinti értelmezésben gondolkodnak, azok erre támaszkodnak. Pedig valójában amit a szószerintiség jelent, amikor valaki erre hivatkozik, az nagyjából az "első asszociáció, ami eszembe jut, amikor a szót hallom" dolognak feleltethető meg, ami egyértelmű, hogy miért nem lehet univerzális, hiszen még egy adott ember esetében sem jelenti feltétlenül mindig ugyanazt.

Azok, aki szó szerinti értelmezést tulajdonítanak egy premodern kultúrának, pontosan ugyanazt a hibát követik el, mint akik modern erkölcsi elvek mentén hoznak normatív ítéletet egy ókori vagy középkori kultúráról. Ez bizony szakmai hiba, egy tudósnak ilyet nem lenne szabad tennie, nem vetítheti vissza a saját kortárs gondolatvilágát egy olyan környezetre, ahol az nyilvánvalóan nem létezett.

Ami pedig azokat az állításokat illeti, hogy a szó szerinti értelmezés miképpen határozta meg az ókori vagy középkori ember világképét, mert mondjuk visszaszámolták belőle a világ korát meg stb. egy nagyon fontos dolgot nem vesznek figyelembe: a premodern gondolkodás szinte teljes mértékben szimbolikus volt. Nekik nem kellett áttétekben gondolkodni, hogy most valami nem ezt jelenti, hanem amazt, mert intuitíven értettek mindent. A szimbólumokat nem lehet maradéktalanul dekódolni, az olyan volna, mintha egy nyelvet szótárból akarnánk megtanulni. A szimbolikus gondolkodáshoz elengedhetetlen az, hogy közreműködjünk a szimbólumban, és hagyjuk, hogy hasson ránk. A szimbólumokat nem kell magyarázni, mert az egy nyelv, és a premodern embereknek ez ugyanolyan készséggel működött intuitív módon, mint ahogy mi az anyanyelvünket beszéljük. A szimbolika nem egy rejtjel, amit dekódolni kéne, hanem a tudat sajátságos nyelve, valójában tanulni sem kell.