Jónást tényleg lenyelte egy cethal?

20-as: Remélem, az általam felsorolt műfajokat te is meg tudod különböztetni egymástól, mikor egy-egy könyvet elolvasol. Javaslom, ezt a képességedet használd bátran a Biblia tanulmányozása során is, el fogsz csodálkozni, hogy milyen dimenziók nyílnak meg előtted. Ha esetleg elakadsz ebben, érdemes az általános iskolás és a középiskolás irodalom tananyagot felfrissítened.

Annak pedig, hogy a történelem során a Biblián gondolkodó emberek hogyan értelmezték a szövegeket, inkább nézz utána, és ne hirdess olyan téves információt, minta egyes könyvek szimbolikus értelmezése valamiféle modernkori huncutság lenne.

Igen, meg tudom őket különböztetni. A Bibliát lehet többször olvastam és lehet több ismeretem van a történelméről is mint azt képzelnéd.

"Ha esetleg elakadsz ebben, érdemes az általános iskolás és a középiskolás irodalom tananyagot felfrissítened."

Személyeskedésed nem fog rajtam, csak téged minősít. Általános iskolában egyébként nem tanultam róla, kihagytam a korai indoktrinációt.

A Biblia szó szerinti értelmezését még ma is sokan vallják. Nálam hazugsággal nem mész semmire. Most mondjam, hogy nézz utána?

Igen, vannak, akik szó szerint magyarázzák a Bibliát, itt a gyakorin is van belőlük bőven. Ők főleg valamilyen fundamentalista közösségbe járnak, rendszerint evolúciótagadók, a 6000 éves Földben hisznek, szerintük Ádám és Éva 2 darab ember volt, akiket egy beszélő kígyó becsapott, meg még egy rakás vicces dolgot állítanak. De hát mindenki úgy értelmezi az írást, ahogy akarja. Viszont a nagy történelmi egyházak és sok Bibliatudós, keresztények és zsidó egyaránt szimbolikusan magyarázzák a Jónás könyvét.

Vannak szövegek, melyek igazságot tartalmaznak, viszont ha szó szerint vesszük, akkor nem igazak. Vajon hazudott-e József Attila, mikor azt írta:

„A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok.”

Szó szerinti értelemben hazudott, hiszen a semminek nincs ága, ezért a szív nem tud ezen a nem létező ágon ülni, meg amúgy sem tud ülni a szív, a csillagok pedig nem tudnak köréje gyűlni és nézni, hiszen a csillagok égitestek és nem élőlények, stb.

Természetesen József Attila nem hazudott, a versét pedig nem ilyen ostoba módon elemezzük. Így van ez sok bibliai szöveggel is, ha szó szerint vesszük, csupa ellentmondás és értelmetlenség. Viszont, ha arra figyelünk, hogy mit akar mondani számunkra, egészen más értelmezést kapunk. Ezért érdemes figyelni a műfajokra, mikor a Bibliát olvassuk.

És ezért lehetséges, hogy bár Jónás próféta sosem járt a cethal gyomrában, mégis a Jónás könyve minden szava igaz.

Köszönöm a korrektebb válaszod. Te lenézed őket, a fundamentalistákat, a laposföldhívőket, a fiatal Föld hívőit, ők meg téged néznek le. A kereszténység kétezer éves történelme során többen adtak volna nekik igazat mint neked. Ez történelmi tény. Mindannyian (majdnem) ugyanabból a Bibliából indultatok ki és mind azt hiszitek, nektek van igazatok.

Újra feljön a művészettel való összehasonlítás. Titus Pullo az Egri nőkre gondolt, te meg József Attilára. Vajon szerinted a Biblia csupán művészet lenne? Példás mesék gyűjteménye? Nincs megjelölve benne mit kell szó szerint venni és mi az ami költemény. Ki mondja meg nekünk melyik melyik?

Van még egy létfontosságú különbség a valódi művészet és a Biblia között: József Attila nem tartotta magát Istennek. Nem nyilatkozta ki, hogy az embereknek hogyan kell élniük. Az Egri nőkért nem folytak és most sem folynak vérre menő csaták. A költemények nem nyilatkoztatnak ki megdönthetetlen dogmákat. A művészeti alkotáasokról mindenki tudja, hogy nem az igazságot mutatják be, hanem azt, ahogyan a tapasztaltak az alkotó fejében összeállt egy kifejező, új egésszé.

A Biblia nem állítja magáról, hogy művészeti alkotás lenne. Az értelmezői, hozzáértő egyházi emberek 2000 éven át diktálták hogyan kell élnünk az életünket. A Biblia nevében.

Ma abortuszklinikák előtt mocskolják a Bibliát szent könyvként tartó hívők a szerencsétlen sorsú pácienseket, támadnak az abortuszt is végző orvosokra.

Ma a transznemű és meleg gyerekeknek akarják megtiltani, hogy idejében szakmai segítséget kapjanak. A Biblia nevében.

Sorolhatnám tovább hosszú oldalakon keresztül, pontosan tudod te is.

A Bibliát sokféleképpen lehet értelmezni, és nem tudjuk, melyik a helyes értelmezés. Mindenkinek lehet erről véleménye, nekem is van, vannak értelmezések, melyek számomra nagyon izgalmasak és elgondolkodtatók, és vannak, melyeket borzasztó igénytelennek tartok. Azt pedig kifejezetten bűnnek tartom, mikor hívők arra használják a Bibliát, hogy LMBT embereket bántsanak vele, vagy abortuszt végző orvost fenyegessenek. De ezek is értelmezési különbségeken alapulnak, például hogy a homoszexualitás bűn-e vagy sem a Biblia szerint. Szerintem nem bűn, és ezt már sokszor levezettem itt a gyakorin.

Vannak abszolút igazságok, melyeket a Biblia tartalmaz. Ezek az igazságok nem attól válnak igazzá, hogy a Bibliában vannak, hanem azért vannak a Bibliában, mert igazak. Tehát ha a Biblia nem lenne, ezek akkor is igazak lennének. A Biblia csak egy eszköz, hogy ezek az igazságok eljussanak az emberekhez, ennek pedig a legjobb módja, hogy az üzenetek történetekbe vannak ágyazva. Tehát nem a konkrét történet a lényeg, hanem az az igazság, amely megjelenik benne.

Az Ószövetség legfontosabb része, mondhatni a magja Mózes öt könyve, vagyis a Tóra. Ebben minden benne van, amit az ószövetségi nép tudott, gondolt vagy feltételezett az istenéről, például hogy ki az Isten, mit akar az embertől, hogyan kell őt szolgálni, stb. Az Ószövetség összes többi könyve pedig a Tórát magyarázza, különböző műfajokban. A Jób könyve például egy filozófiai értekezés arról, hogy mi az értelme a szenvedésnek. A Jób könyve igazságából semmit nem von le, hogy Jób valószínűleg nem létezett.

A Jónás könyvének üzenete, hogy senkinek nincs joga mások felett ítéletet mondani, és bármennyire gonoszak is az emberek, mindig van lehetőség a megbánásra, akkor is abszolút igazság, ha Jónás a valóságban nem is élt.

A Biblia nem tartalmaz megdönthetetlen dogmákat. A dogmákat az egyházak alkotják meg és tartják fenn. A zsidó vallásban sosem volt és most sincs semmiféle dogma, ők azt vallják, hogy az Írás szent, az értelmezés szabad. Ezért aztán rengeteget tudtak és tudnak vitatkozni a szövegeken, és minden értelmezés ugyanolyan fontos akkor is, ha ellentmondanak egymásnak. A dogmákat a kereszténység vezette be, meghatározta, hogy miben kell hinni és miben nem, és aki mást gondolt bizonyos dolgokról, azt szankciókkal sújtotta. Ez szerintem inkább káros, mint hasznos.

Szóval a hívő ember azt gondolja, hogy a Bibliában igazságokat fog találni. Olyan igazságokat, melyek segítik őt abban, hogy megtalálja Istent, fenn tudja tartani vele a kapcsolatot, és jó életet tudjon élni.

Remélem, válaszoltam a kérdéseidre.

„Újra feljön a művészettel való összehasonlítás. Titus Pullo az Egri nőkre gondolt, te meg József Attilára. Vajon szerinted a Biblia csupán művészet lenne? Példás mesék gyűjteménye? Nincs megjelölve benne mit kell szó szerint venni és mi az ami költemény. Ki mondja meg nekünk melyik melyik?

Van még egy létfontosságú különbség a valódi művészet és a Biblia között: József Attila nem tartotta magát Istennek. Nem nyilatkozta ki, hogy az embereknek hogyan kell élniük. Az Egri nőkért nem folytak és most sem folynak vérre menő csaták. A költemények nem nyilatkoztatnak ki megdönthetetlen dogmákat. A művészeti alkotáasokról mindenki tudja, hogy nem az igazságot mutatják be, hanem azt, ahogyan a tapasztaltak az alkotó fejében összeállt egy kifejező, új egésszé.”

Én azt mondanám, hogy ez skálázás kérdése. A költemények, művészeti alkotások jelentős része a valóságnak egy szűkebb szeletével foglalkozik, leginkább azzal, ami a művész számára megnyilvánul (egyébként a tudomány is, csak most nem azzal foglalkozunk). De vannak művészeti alkotások, amik mondjuk nem csak egy adott élethelyzetben lévő emberekre hatnak, hanem mondjuk egy egész közösségre, mondjuk egy városra, egy országra, egy szubkultúrára, egy kultúrára. Ezek olykor annyira megalapozottak, hogy ők maguk definiálják az adott közösséget vagy kultúrát, úgy is szokták mondani, abból merítik az identitásukat. Ez lehet például egy dal, egy himnusz, vagy egy közös történet, egy mítosz, egy vers, egy hőseposz. Egy nagyzenekari mű. Sőt, olykor több ilyen mű születik, amik rezonálnak egymással, nagy szellemi áramlatok idején. Ez körülbelül a művészet felső határa. Ami ezt áttöri, az már egyértelműen vallásos, spirituális dimenziót hordoz.

Mivel skálázás kérdése, ezért nem lehet élesen elválasztani. Nem mondanám, hogy mondjuk a Grimm-fivérek történetei CSAK mesék, vagy József Attila költeményei CSAK versek. Tekinthetjük a Bibliát vagy egyéb spirituális tradíciókat felskálázott művészetnek, a lehető legkiterjesztettebb érvényességgel, de tekinthetjük a tündérmeséket leskálázott vallásnak is, nyilván korlátozottabb érvényességgel.

Szóval én nem feltétlen tenném Székely Bertalant vagy József Attilát (vagy épp Orwellt) más fiókba, mint Ezékiel vagy Jeremiás prófétát, vagy Szent János apostolt.

Ami meg a vérontást vagy egyéb hasonló különbségeket érinti, ez is annak a kérdése, hogy mennyire merítünk identitást az adott gondolatból. Miért szállunk síkra mondjuk a gyermekeink, a családunk védelmében? Mert azonosulunk vele. Miért nem szállunk csatába mondjuk a Microsoft érdekeiért? Mert nem azonosulunk vele. 150 évvel ezelőtt valószínűleg egy nemzeti zászlóért is többet megtettek, mint manapság: akkor az állt az identitásuk középpontjában. Lehet nem egyetérteni azzal, hogy mondjuk egyesek mit tesznek a prófétájukért, vagy a hitelveikért, de ha semmiért nem hajlandó senki meghalni, akkor pusztán az történik, hogy mások döntik majd el helyettünk, hogy miért haljunk meg, vagy haljanak meg mások. Nézd csak meg, mi történt a George Floyd ügy után: az ember egy vértanúvá vált, falfestményekkel tisztelegneg előtte, rítusok alakultak ki, focisták letérdelnek a meccsen, emberek megvallják a ruhájukon a szolidartitásukat. Magyaarul az a progresszív, haladő szelleműnek mondott mozgalmiság hirtelen a vallásos működés teljes skáláját produkálni kezdte öntudatlanul. Ami számomra azt mutatja, hogy ez nem a szent könyvön múlik. Ez mindenképp megtörténik, mi emberek maximum annyit dönthetünk, hogy tudatosan részt veszünk benne, vagy tudattalanul veszünk részt benne.

"Ide is eljutottunk. A Biblia első olvasói szó szerint elhitték minden betűjét... blablabla..."

Ez egyszerű ostobaság. A Biblia fundamentalista értelmezése modern kori téveszme, a Biblia első olvasói nem voltak fundamentalisták, tehát nem értelmeztek mindent szó szerint.

Legfeljebb te tudtad úgy, elég nagy különbség, én például másként tudtam, ahogy a tanultabb többség is.

[link]

Például a fenti cikkben is megjelenik, hogy nem szó és betű szerint értelmezték.

Egyébként elolvastad a linkelt cikket? Az se támaszt alá, rögtön elején ott van Origenész példája is.