Jónást tényleg lenyelte egy cethal?

Amennyiben a történetet mint egy szimbólum értelmezzük (és eltekintünk annak kísérteties hasonlóságától a Poroska és a farkas című horrormesével), akkor a lecsupaszított valódi igazsága amit képvisel nagyjából a következőképp összegezhető:

Első felvonás:

"

1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:

2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!

3 És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elől. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, amely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elől.

"

Jónás feladatot kap, ám ő szabad akaratával élve nem kíván eleget tenni a kellemetlen felkérésnek.

Második felvonás:

"

4 Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lőn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.

14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne vesszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, amint akartad!

15 És felragadák Jónást és beveték őt a tengerbe, és megszűnék a tenger az ő háborgásától.

"

Hatalommal való visszaélés, kollektív büntetés, kényszerítés halásos fenyegetéssel.

Harmadik felvonás:

"1 Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lőn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

10 De én (Jónás) hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván:

2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked.

3 És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint.

"

Hatalommal való visszaélés, kényszerítés, a szabad akarat figyelmen kívül hagyása.

Tehát a történet szemléletesen szimbolizálja, hogy az Úr az oly sokszor hangoztatott és egekbe magasztalt szabad akaratot semmibe véve a céljai elérésére bármilyen eszközt felhasználva rákényszeríti valakire az akaratát.

"Jónás nem akar menni, mert milyen már, hogy nem zsidóknak prédikáljon, és ki akar bújni a feladat alól, de Isten rákényszeríti, úgyhogy kénytelen prédikálni nekik."

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr.. 31-es hozzászólás!

Nem én írtam, hanem egy hívő...

:-)

Szia

Ha nem nyelte volna le a cet Jónást, akkor nem hozta volna fel Krisztus példának a hitetlen zsidóknak. Hiszen Krisztus mielőtt a földre született szellem személyként, angyalként élt, és a saját szemeivel látta az esetet. Ezért beszélt a történetről mint megtörtént eseményről.

Jónás 1:17

"Jehova pedig odaküldött egy nagy halat, hogy az lenyelje Jónást. És Jónás a hal gyomrában volt három nap és három éjjel."

Máté 12:39

"Ő (Jézus)ezt felelte nekik: „Ez a gonosz és házasságtörő nemzedék folyton jelt akar, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét."

Lukács 11:29

"Miközben a sokaság összegyűlt, ő ezt mondta: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt keres, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét."

Akik hallgatták Krisztust, pontosan tudták, mit jelent a "Jónás jele"

Jób könyve mellett Jónás története a kedvencem az Ószövetségből. Jónás könyve gyakorlatilag egy komédia, Isten újra és újra bolondot csinál Jónásból, kiokádja egy hal, gyakorlatilag hamis prófétának tünteti fel, de ez kell ahhoz, hogy megmeneküljön egy idegen nép városa.

Zitus analógiája Jézussal nagyon helytálló. Jézus olyasvalaki volt, akit a zsidók hamis prófétának tartottak, és őt is feláldozzák, de áldozata által az idegen népek is megemenekülnek (Ninive olyan, mint Róma, egy pogány világ központja, ami hívővé válik).

Ha az ember bűnbeesése és halála tragédia, akkor a helyrehozatala olyan, mint egy komédia. Jónás történetének narratívája hátrafelé halad, visszafelé játssza le a teremtést és a bűnbeesést. Jónás a világ aljáról, a hegyek gyökerétől és a haláltól indul, felbukkan a tengerből, felmegy a városba, és a történet végén már olyan helyen van, ahol tűz a nap és tombol a szél, vagyis már a szellemi szférákban jár, de ő inkább meg akar halni, vissza akar jutni a föld mélyére.

Szóval Isten egy ilyen feje tetejére állított világgal mutatja meg, hogy ő mindent és mindenkit meg akar menteni, neki nemcsak a mennyek, a paradicsom, a felsőbb szférák (amit a növény szimbolizál) fontosak, hanem az ember, annak alkotásai (a város), és maguk az állatok is.

Nem azt mondom, hogy nem történt meg, hanem hogy nem az a lényeg, hogy hogyan történt. A történelem, meg a tudomány is pusztán egy narratíva a többi között, ontológiailag nem megalapozottabbak. Ilyen alapértelmezett, objektív narratíva nem létezik. Mondom, ezt versenyeztetni a történelemmel olyan, mint egy festményt a fényképpel. A fénykép nem hitelesebb egy festménynél, csak más aspektusát mutatja a valóságnak.

Orwell 1984-e is nagyon mély igazságokat közöl, és nem hitelteleníti az, hogy mondjuk Angliát nem hívják Egyes számú leszállópályának, mint a könyvben, sőt szerintem néhány évszázad, és úgy fogják kezelni, mint a profetikus műveket.

Az objektivitás nem egy elérhető cél, mert az emberi tudat kiküszöbölhetetlen komponense az értelmezésnek. Hogy Jónást hal vagy emlős vagy hüllő nyelte-e el, vagy valamiféle transzformatív élményen esett át egy módosult tudatállapotban, irreleváns. A történet nem jelenséget ír le, hanem jelentést. És az ember számára a valóság jelentésen, és nem jelenségen keresztül nyilvánul meg. Nem tárgyakat, objektumokat látunk, hanem releváns és irreleváns mintázatok hierarchiáját. Ezért mélyen igaz Jónás története, mert releváns. Hogy most történelmi szempontból mi zajlott le, nem érdekes, semmiféle kapcsolódásunk nincs hozzá, nincs hatással az életünkre, egy történelmi beszámoló az eseményekről olyan, mintha egy bokszmeccset úgy közvetítenénk, hogy fizikai mennyiségeket meg testrészek orvosi latin elnevezéseit sorolnánk minden másodpercben. Lehet, hogy tudományosan igaz és hiteles, csak éppen tökéletesen érdektelen.

Ha valaki azt gondolja, hogy a Biblia az első betűtől az utolsóig valós történelmi események adatszerű dokumentumait tartalmazza, akkor elég furcsa következtetésekre fog jutni a világgal kapcsolatban és igen hamar egy evolúciótagadó, 6000 éves földet hirdető, fundamentalista szektában találja magát.

Minden bibliai történet valós, tehát a valóságot írja le, azonban azt különböző műfajokban teszi. A műfajok között van mítosz, filozófiai értekezés, bölcsességirodalom, költött tanító elbeszélés, vers, ima, közmondás, példabeszéd, példázat.

Ahhoz, hogy helyesen tudjuk értelmezni a bibliai könyveket, érdemes behatárolni a műfajt, amelyben íródtak. Így elkerülhetjük, hogy egy példázatot, filozófiai értekezést, vagy költött tanító elbeszélést történelmi események leírásaként olvassunk.

Ha jól tudom, ma már gimnáziumi tananyag a bibliai műfajok ismerete, de sok Biblia kiadás tartalmaz magyarázatokat is a könyvekhez, és az segít a műfajok közötti eligazodásban.

Például a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat által 2008-ban kiadott Szentírás a Jónás könyvéhez fűzött jegyzetében a következőket olvashatjuk: „Jónás könyve ¬„csupán” költött tanító elbeszélés: az a hitbeli döntés azonban, amely elé állít bennünket, nagyon is valóságos.”

A Jónás könyve nem alapozható történelmi tényekre, Jónás képzelt személy. Szóval kár azon rugózni, hogy megette Jónást a cethal, vagy nem ette meg, hanem azon érdemes gondolkozni, hogy a könyv szerzője mit akar nekünk mondani.

Ide is eljutottunk. A Biblia első olvasói szó szerint elhitték minden betűjét, és ezek alapján taposták bele minden hitetlenbe az egy, igaz Isten dicsőségét.

De ma már nem kell szó szerint venni minden szavát, csak azokat, amik amúgy a modern ember eszével nem tűnnek egetverő marhaságnak vagy nem értelmetlenek. Lassan eljutunk oda is, ahová igyekszünk, hogy a Biblia oda kerüljön a könyvespolcon, ahová való: az Iliász, Kalevala, Herkules, Apolló. A Micimackó mellé csak azért nem, mert ez 18-as karikás a kegyetlenségek miatt.