Folytassam Isten megismerését vagy hagyjam abba mert ez képmutatás ?

Azért ezotériába esett mert nem találtam vallás fület .

Egy ideje olvasom a bibliát hallgatok tanításokat, hanganyagokat.Isten felkeresésének az is oka hogy nehéz volt a startvonalról indulnom a felnőttkorba mert nem volt könnyű gyerekkorom, viszont ez ajándék is mert sokkal érzékenyebb vagyok mások iránt.Pl ha van egy ember akinek ha rossz kedve van sajnálom és megkérdezem mi a baj viszont mások meg röhögnek rajta fikázzák…Istentől sok mindent tanultam .Azt is hogy nem csak érzelmekből állunk hogyan kell tisztelni a tapló főnökünket hogy a fizetés megmaradjon stb..eldönthetem hogyan érezzem magam ,inkább a jókra kell nézni mint rossz dolgokra és mindjárt javul a kedélyállapot is.Na és itt jön a bibi… azt hogy szeressem a rosszindulatú embereket nem megy …márpedig Isten őket is szereti. Sok problémám megoldódni látszik de ha azt mondom mindenkit szeretek képmutatásnak érzem és olyan mintha beleköpnék az arcába..ilyen szempontból meg a világnak van igaza: miért igyak poshadt vizet?miért tegyek hervadt csokrot a nappaliba?ha egyszer van friss víz és szép virág. Vagy pl az oroszlánt is szeretem de csak távolról kedvelem mert tudom hogy a húsomat akarja..szóval ez paradoxon mert az ember azokkal veszi körbe magát amik építik és nem amik rombolják.tehát folytassam az utat vagy járjak világ szerint? Mert kettő az együtt nem megy…helyesírási hibákért elnézést