Mennyit jogos ez a gondolkodás a párom részéről a kereszteléssel kapcsolatban?

@ "Mennyire jogos ez a gondolkodás a párom részéről a kereszteléssel kapcsolatban?"

Szerintem tolerálható jószándékú gondolkodás, de persze azért téves. "Engedjétek hozzám a gyermekeket!" - mondja Jézus, ami ugye keresztény nevelést jelent, ami a katolikus logika és tanítás szerint a keresztelést is magában foglalja, hiszen a keresztség által lesz valaki Isten gyermeke, az egyház tagja és szabadul meg az áteredő bűntől. A gyermek a maga gyermeki módján igenis lehet Krisztus követője vagyis keresztény, ha pedig felnőttként mégis másképp dönt, hát másképp dönt, könnyen belátható, hogy egy gyerekkeresztség ebben nem fogja őt meggátolni vagy akadályozni.

Jézust 8 napos korában körülmetélték, mint ahogy minden zsidó fiút. Nem sok beleszólása van akkor a dolgokba... (Jézus mégis annyira hasonlóvá vált az emberekhez, hogy ennek is alávetette magát.) Ennek az ősi szertartásnak a lényege az, hogy a közösséghez tartozzon, illetve az Istennel való szövetség jele. Ezt azért írom, mert nem igaz az, hogy Krisztus korában az volt a gondolkodás, hogy "majd felnőttként eldönti".

A férjed persze gondolhatja így, és egyébként ez a vita gyakran felmerül az Egyházban, de végső soron azt mutatja, hogy nem érti a keresztség lényegét. A keresztség megszabadít az áteredő bűntől, az üdvösség feltétele. Ezenkívül Isten kegyelmét közvetíti. Én ebből nem szeretném a gyermekem kizárni, nem mellesleg szeretném, ha ugyanahhoz a közösséghez tartozna, amihez én is. Mellesleg a keresztség szentsége nem helyettesíti a nevelést. Hiába lesz megkeresztelve, a saját hitéért ugyanúgy neki is meg kell majd vívnia a maga csatáját felnőttként, kamaszként.

"nem igaz az, hogy Krisztus korában az volt a gondolkodás, hogy "majd felnőttként eldönti".

A zsidóknál valóban nem.

De a keresztényeknél igen. Jézus ebben is újat hozott.

A férjed gondolkodása nem jogos, mivel az, hogy az a gyermek "oda született" ahová született az nem véletlen! Nagyon is benne volt az ő életsorsában az, hogy azért is születik oda, hogy meg legyen nálatok keresztelve!

Ezért komolyan vétkezni fogtok mulasztással, ha nem keresztelitek meg, pedig meg tehettétek volna! Később, 18 éves fejjel már nagyon sok zavaró hatás fogja őt érni, és akkor már nem lehet utólag bepótolni azt amit elmulasztottatok!

Arról nem beszélve, hogy hogyan tanítjátok őt keresztény erkölcsökre, ha a gyakorlatban magatok sem követitek azt?

Máté28.19. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá (tanítsatok) minden nemzetet, merítsétek be őket az Atya és a Fiú és a Szent Szellem nevében,

Máté28.20. tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek: és íme! én veletek vagyok minden nap a világkorszak bevégződéséig.

"ahová született az nem véletlen!"

Mint ahogy az sem véletlen, ha nem lesz megkeresztelve.

Akkor ezt az életutat választotta magának, hogy majd felnőtt fejjel dönti el.

Emiatt nem fogja semmiféle tragédia érni.

A párodnak valahol igaza van, de ha katolikus, akkor elfogadja a gyermekkeresztséget. ÉS tudhatná, hogy ha most megkeresztelik, azzal nem "küldenek rá semmiféle átkot", attól még felnőve elkárhozhat, ha azt választja (már elnézést ezért).

A keresztelés nem csak a bemerítés, hanem azt meg kell előznie a megtérésnek, a gondolkodás megváltoztatásának.

A párod igazi hívő vagy kultúrkeresztény-katolikus?

"ha most megkeresztelik, azzal nem "küldenek rá semmiféle átkot", attól még felnőve elkárhozhat, ha azt választja (már elnézést ezért).

A keresztelés nem csak a bemerítés, hanem azt meg kell előznie a megtérésnek, a gondolkodás "

Itt magadnak mondasz ellent!

1, ha megkeresztelik... akkor nem kérdezik meg róla

2, "azt meg kell előznie a megtérésnek"

ezt pedig egy csecsemő nem tudja megtenni...

Teljesen igaza van.

Ez normális körülmények között egy fontos döntés, mérföldkő az ember spirituális életében. Bár sajnos ti egyházba is jártok, szóval ti isten ellenségei vagytok, terjesztitek a negatív agymosást, romlást. De ez már mindegy.