Ezekeről mi a véleményetek?

Az elsővel majdnem egyetértek. Azonban ezt a tényt már sokan tudják, és maga 2. János Pál Pápa is megmondta. De ez nem sok embert érdekel. A tévedéshez annyira hozzászoktak és az életük része lett, hogy semmiért nem mondanának le róla. A szeretet ünnepeként könyvelik el, amit igazából gyakorolni kellene az év minden napján, nem ünnepelni.

A második eset pedig az Izraeliták idejére vonatkozik, a messiás megjelenéséig. Isten volt az aki meghatározta, hogy kivel és milyen módon vannak "harcban".

A keresztények életében ez változik. Jézus önfeláldozó szeretetet tanított, ami nem folyik bele a világ dolgaiba, nem része azoknak. Tehát háború esetén is semleges, semmi köze az emberi politikai ügyekhez.

Ez a nacionalista nézet nem keresztény tanítás. Semmilyen engedélyt, jóváhagyást nem ad ezekre a követőinek.

"Semmilyen forrás nem bizonyítja, hogy Jézus december 25-én született volna."

Így van. De ettől még a katolikusok kinevezhetnek egy napot, hogy ha meg akarnak emlékezni Jézusról. Lényeg, h Jézust hirdetik

"A tízparancsolat közül a hatodik valójában nem azt mondja ki, hogy „ne ölj” noha ez a fordítás hazánkban elterjedt. A parancsolatban szereplő héber רצח kifejezés elsődleges jelentése „ne gyilkolj”."

Igen, tudjuk. Csak az ateisták szeretnek értetlenkedni, hogy akkor miért vágnak le haszonállatokat a keresztények

"Például a (polgár)háborús védekezés, vagy állami halálbüntetés nem tartozott a gyilkosságok közé, így e parancsolat, ebben az értelmezésben nem vonatkozott ezekre az esetekre."

Lehet, de a Biblia van tovább is. így a hívő tudja, hogy lelkiismeretből nem ölünk embert, még katonaként sem. Amúgy sincs már érvényben a tízparancsolat. Nem mózesi szövetség van, hanem krisztusi.

A halálbüntetés kérdésében is azt mondom, hogy az igaz hívő nem megy el hóhérnak, de a Biblia azt is írja, hogy a törvényeket tartsuk be. Szóval ha az állam elrendeli a halálbüntetést, tudomásul vesszük. Senkinek sem kötelező bűncselekményt elkövetni, pláne, ha tudatában van annak, hogy ki is végezhetik.

Ezek tények.

Viszont a második kérdés kapcsán az 1-esnek és a 3-asnak is igaza van. Bár én annyival árnyalnám, hogy szerintem közvetlen életveszély esetén, vagy ha az ember családját, szeretteit fenyegeti ilyen veszély, nem ítélhető el akár a katonáskodás, akár ha magánemberként, védekezésből ölsz. De ez csak az egyéni véleményem.

1. Dec. 25-én a keresztények Krisztus születését ünneplik. Senki nem tudja, hogy pontosan mikor született Krisztus. Ami nem meglepő: abban a korban az emberek sokszor a saját születésük napját sem tudták, nem volt lényeges, meg nem voltak anyakönyvek. Mindenki tisztában van azzal, hogy lehet, hogy nem ekkor született Krisztus, de mi nem magát a napot ünnepeljük, hanem a tényt. Keresztelő Szent János születésének az ünnepe is egy feltételezett napon van (június 24.) Az ünnepeknek a lényege nem egy adott dátum, hanem a tartalma, hogy ráirányítsa a figyelmünket karácsony esetében az Ige megtestesülésére.

Egyébként sem értem a kérdést: most akkor változtassa meg az Egyház a karácsony dátumát, mert néhány embernek nem tetszik...? És mire változtassa? Mert ahhoz azt sem lehet bizonyítani, hogy nem dec. 25-én született Krisztus, ugyanúgy más dátumot sem lehetne.

2. "Például a (polgár)háborús védekezés, vagy állami halálbüntetés nem tartozott a gyilkosságok közé, így e parancsolat, ebben az értelmezésben nem vonatkozott ezekre az esetekre."

Nem mernék így ilyen határozottan belemenni, hogy jogtörténetileg a mózesi törvények anno mire vonatkoztak, valószínűleg ez is változott. Viszont a keresztény morálteológia szerint igen, pl. a jogos önvédelem nem számít gyilkosságnak. Nyilván csak akkor, ha ez arányos: ha valaki nekem támad egy pattintott kőeszközzel, én meg válaszképp egy magnummal lemészárolom a családját, az nem jogos önvédelem.

Halálbüntetés: ez egy nagyon kényes és bonyolult kérdés. Az Egyház katekizmusa szerint:

"Az Egyház hagyományos tanítása - a tettes kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve - nem zárja ki a halálbüntetéshez folyamodást olyan esetekben, amikor ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben.

Ha pedig a vérontás nélküli eszközök elegendők a támadó elleni védekezésre és a személyek biztonságának megőrzésére, a hatalom ezekre az eszközökre korlátozódjék, mert ezek jobban megfelelnek a közjó konkrét javainak és inkább összhangban állnak az emberi személy méltóságával."

Magyarul: a tényleges életfogytiglannak azért elégnek kéne lennie, hogy a társadalomra veszélyes embereket elkülönítsük a társadalomtól. Nekem személy szerint a halálbüntetéssel az a problémám, hogy nincs tévedhetetlen bíróság. Nem egyszer van, hogy évek után derül ki valakiről, hogy nem is ő volt, vagy nem vett részt a bűncselekményben olyan mértékben, ami a halálbüntetést indokolná.