Mi értelme az eleve elrendelésnek?

Az eleve elrendelés „logikája”

Az eleve elrendelés hívei alapjában véve így okoskodnak: Isten mindentudó, ennélfogva még azt is tudja, hogy mi fog történni a jövőben. Tudja, mit kezd majd minden egyes ember az életével, és azt is, hogy melyik percben és hogyan fog meghalni. Az ő gondolatmenetük szerint tehát az ember nem dönthet másképpen, mint ahogy Isten előre látta és elrendelte, különben Isten nem lenne mindentudó. Ésszerűen hangzik ez neked? Gondold végig, hogy logikusan mi következik ebből az érvelésből.

Persze abban nincs semmi különös, hogy Isten előre tudhatja a jövőt. De ez a Biblia sok része szerint nem azt jelenti, hogy ezzel a képességével minden körülmények között él is!

Arra szoktak hivatkozni ezzel kapcsolatban, hogy mivel Isten "mindentudó" és időn felüli, így szükségszerű, hogy minden pillanatban, mindenek tudója legyen.

De azt is mondja a Biblia, hogy Isten "mindenható", vagyis a képességeit semmi sem korlátozhatja. Ha pedig azt állítjuk, hogy mindentudásának következtében szinte "kénytelen" szó szerint "mindent előre tudni", akkor a mindenhatóságát vonjuk kétségbe!

Nem tudom, érthető-e?

Más szavakkal, ha mindentudó és mindenható is Isten egyszerre, akkor képesnek kell lennie arra is, hogy esetenként szelektíven használja az előre tudását. Ezt a levezetést azért írtam le, mert a Biblia szerint Isten az ember szabad döntéseivel kapcsolatban, gyakran valóban él a korlátozott előre tudás képességével, mivel ránk bízza a döntést és nem szorul rá, hogy mindent előre lásson!

Figyelmeztet előre, mint aki valóban szeret minket, de ránk bízza a döntést.

Ha valamiféle erő már meghatározta a jövődet, akkor felesleges vigyáznod magadra. Mit sem számít az egészséged és a gyerekeid egészsége szempontjából, hogy dohányzol-e vagy sem. A biztonságodra semmilyen hatással sincs az, hogy bekapcsolod-e a biztonsági övet, amikor autóval utazol. Ez azonban nem így van. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az elővigyázatos embereket ritkábban éri halálos baleset, vagy sújtja halálos kór, míg a gondatlanság tragédiához vezethet.

Tegyük fel, hogy az ember „mestere” a sorsának. Ebben az esetben lehetséges-e, hogy egy személyt előre elrendeljenek egy bizonyos feladat elvégzésére vagy hivatal betöltésére? És ha az emberek valóban saját maguk alakíthatják a jövőjüket, hogyan tudja Isten véghezvinni a földre vonatkozó akaratát? A Biblia mindegyik kérdésre kielégítő választ ad.

Mivel Isten hasonlatosságára teremtettünk, képesek vagyunk visszatükrözni a tulajdonságait, például a szeretetét, igazságosságát, bölcsességét és hatalmát. Emellett Isten szabad akarattal, azaz döntési szabadsággal ajándékozott meg minket. Ez azt jelenti, hogy mi, emberek egyedülállóak vagyunk a földi teremtményei között. Választhatunk, hogy követni fogjuk-e az Isten által nyújtott erkölcsi irányítást vagy sem. Ezért mondhatta Mózes próféta: „Bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is, azáltal hogy szereted Jehovát, a te Istenedet, hallgatsz a szavára és ragaszkodsz őhozzá” (5Mózes 30:19, 20).

Hogyan tulajdoníthatunk az embereknek erkölcsi felelősséget, és büntethetjük meg őket a rossz tetteikért, ha elfogadjuk, hogy a döntéseik és cselekedeteik eleve el vannak rendelve? Természetesen sehogy. Az ösztöneiknek engedelmeskedő állatokat nem terheli erkölcsi felelősség a tetteikért, és a számítógépektől sem kérjük számon azokat a műveleteket, amelyek elvégzésére be lettek programozva.

Az Efézus 1:3–5 verseihez:

Szemléltetésként tegyük fel, hogy egy kormány elhatározza, hogy létrehoz egy hivatalt. Előre meghatározza a kormányhivatal feladatait, hatáskörét és a hivatalnokok számát. Majd a hivatalt felállítják, és a munkája végül megkezdődik. A tisztviselők a következő nyilatkozatot teszik: „A kormány néhány évvel ezelőtt meghatározta, mi lesz a feladatunk. Most pedig hozzáfogunk a ránk bízott munkához.” Arra a következtetésre jutnál, hogy a kormány már biztosan évekkel korábban tudta, hogy személy szerint kik lesznek a hivatal tisztviselői? Persze, hogy nem. Nos, Isten előre eldöntötte, hogy létrehoz egy speciális hivatalt vagy képviseletet, hogy helyrehozza Ádám bűnének a következményeit. Előre elrendelt egy csoportot, amely be fogja tölteni a hivatalt, de hogy személy szerint kik lesznek a tagjai, azt nem rendelte el. A kiválasztásukra később került sor, és hogy végül alkalmasnak találják-e majd őket a tisztség betöltésére, az a személyes döntéseiktől is függ.

"az ember szabad döntéseivel kapcsolatban, gyakran valóban él a korlátozott előre tudás képességével, mivel ránk bízza a döntést"

Tehát... Ha Isten látja mi lesz a jövőm, akkor már nem én döntök, mivel ha Ő látja, hogy almát fogok enni, akkor mindegy hogy én mit döntök... almát fogok enni! Így oda a szabad akarat. Ő ezért korlátozza az előrelátását... és én dönthetek. Ha jól értem...

1, Isten mindenható (ugyebár...) tehát nem tudja megtenni, hogy mindentudó legyen úgy, hogy közben meghagyja a szabadakaratomat? Csak úgy tudja megtartani az ígéretét, hogy ha korlátozza magát? Ez akkor önmagában egy korlát...

2, Attól, hogy én nem nézem meg az újságban, hogy mit adnak este a tv-ben, a műsor még ugyanaz lesz. Isten azzal hogy "befogja a szemét" nem változtat semmit. Tehát én ugyan úgy almát fogok enni... Csak most már nem is látja előre... Am meg elég nehéz lenne pontos jövőt tervezni és vezetni egy egész világot (próféciákkal meg minden) hogy ha nem tudná TELJESEN PONTOSAN a jövőt.

Egyébként részben van eleve elrendelés. Van Istennek tökéletes akarata és megengedő akarata is. Ő elrendelte kivel mit akar tenni, de ezen mindenkinek joga van változtatni! Be lehet kerülni az élet könyvébe, de ki is radírozhatnak onnan... Isten elrendelte a jövődet, de te döntesz, engeded-e neki, hogy ez legyen. Jézus is így imádkozott: Legyen meg a te akaratod! Tehát ez nem mindig így van. Ha így lenne... nem kellett volna ezért imádkoznia. Épp arról tanított, hogy nem kell hosszan imádkozni, mint a farizeusok, tehát ő nem csöpögte túl. Csak azért imádkozott, amit tényleg fontosnak tartott!

Sziasztok!

Szerintem a lényeg az, hogy a Biblia mit tanít!

A Biblia pedig nem tanítja az eleve elrendelést.

A Biblia arról beszél, hogy Isten előre ismeri a történelmet, és benne az egyes emberek döntéseit, és ez alapján megpróbál minden embert - akit csak lehet - megmenteni! Azoknak akik Istent választják "minden javukra van" pontosabb fordításban "minden együttmunkákodik a jóra..."

Üdv. Péter

Egyébként érdekes, hogy pont ezt a témát vesszük át ezen a héten a római levél 8-9.fejezetei alapján:

"Elõre elrendelte, hogy Fia ábrázatához hasonlatosak

legyenek..."

AZ ISTENT SZERETÕK REMÉNYSÉGE (RM 8,28–9,24)

1 Milyen életcélt állít elénk Isten? Milyen segítséget ad ennek eléréséhez? Mit ismert Isten elõre, és mit rendelt el elõre? Hogyan kapcsolódik össze Isten szeretete

és az igazság szeretete? Hogyan segítheti Isten elõre

rendelésének megértése életünk eseményeinek megértését?

Mi a jelentõsége annak, hogy az apostol múlt idõben fogalmazza meg az elhívást, a megigazítást és a megdicsõítést?

2. Mitõl függ az, hogy ki tudja Istent szeretni, azaz mitõl függ a kiválasztás és az elhívás? Születik-e bárki úgy, hogy természeténél fogva szereti Istent? Mitõl függ az Isten iránti bizalom és szeretet az életünkben Rm 5,5 és 2,5 alapján?

3. Milyen következtetésre juthat az, aki megérti Isten elõre rendelését? Hogyan adhat segítséget ez a hétköznapok

küzdelmeiben? Mi a legbiztosabb ellenérv az Isten személyes szeretetében való kételkedéssel szemben? Mit tesz Krisztus ahelyett, hogy vádolna és kárhoztatna? Hogyan lehet gyõzni a csüggesztõ, megpróbáló körülmények

között is?

4. Milyen további szempontokat érthetünk meg a kiválasztásra vonatkozóan a folytatásból? Gyûjtsük össze Pál kijelentéseit a kiválasztás hátterérõl! Mi volt a különbség Jákób és Ézsau bûne között? Emberi mércével mérve ki követte el a súlyosabb bûnt? Mi rejtõzött Ézsau, illetve Jákób cselekedete mögött?

5. Hogyan segíti a predesztináció az igazságos, jogos ítélet meghozatalát az utolsó ítéletben? Mit rendelt el Isten azokkal kapcsolatban, akikrõl azt látta elõre, hogy "nem fogadják be az igazság szeretetét"? Mely bibliai igék cáfolják azt, hogy Isten akarata lenne az, hogy némelyek elkárhozzanak? Mi volt Isten célja azzal, hogy az egyiptomi fáraó életét nem vette el akkor, amikor nyilvánvalóan nem engedett annak a kérésnek, hogy Izráelt elbocsássa? Hogyan teljesedett be Isten Mózesnek adott kijelentése: Milyen hatással vannak az Istentõl származó késztetések annak az embernek a szívére, aki elutasítja azokat?

6. Hogyan segíti a predesztináció lényegének megértését a

fazekasra történõ utalás? Mit gondoljunk át akkor, amikor

súlyos teherként nehezedik ránk a világ gonoszsága? Milyen két vonatkozásban idézi az apostol a fazekassal kapcsolatos ószövetségi kijelentéseket? Mi a helyes gondolkodás Isten és az ember viszonyáról? Mi kell ahhoz, hogy valakibõl "hasznos edény" legyen? Mi Isten célja a nagy küzdelem során?

Ha valakit érdekel a tanulmány letölthető itt: [link]

Üdv. Péter

Kedves 21:07-es!

Én ezt írtam: "... Isten az ember szabad döntéseivel kapcsolatban, gyakran valóban él a korlátozott előre tudás képességével, mivel ránk bízza a döntést és nem szorul rá, hogy mindent előre lásson!"

Ebben benne van a magától értetődő és ésszerű gondolat, amit több érvvel is alátámasztottam, hogy az embernek Isten szabad akaratot adott arra, hogy eldöntse mit választ, az "áldást, vagy az átkot", a jót, avagy a rosszat.

De arra is kitértem, hogy Istenben meg kell lennie annak a képességnek is, hogy bizonyos eseményeket, emberi döntéseket "ne tudjon" előre, ha nem akar (mintha Ő mindig rászorulna erre az előretudásra ahhoz, hogy sikeres legyen, mint Mindenható Isten). Legalábbis ez derül ki abból az eljárásmódjából, ahogyan pl. az első emberpárral, vagy Kainnal (stb.) bánt. Nyilván merő hitegetés és képmutatás lett volna Istentől, ha annak ellenére, hogy Ő már a teremtésük előtt is tudta, hogy el fognak bukni, mégis egy szerető apaként óvta és figyelmeztette őket erre.

A Bibliából az derül ki más versek kapcsán is, hogy a Teremtő nem él minden alkalommal, minden egyes ember döntésének az előre tudásának a képességével. Isten a szándékát megismerteti az emberekkel, és bizonyos dolgokat előre elrendel (mint pl. az első sz.-i felkent keresztények csoportját - de ésszerűen a szabad akarat miatt, nem az egyes személyeket benne), hogy szándékát megvalósítsa, valamint teljhatalmánál fogva szavatolja azok beteljesedését. Ő valóban tudja, mit akar, de ehhez nem feltétlenül kell az, hogy minden egyes ember esetében tudjon mindent előre. 1Mózes 18:20, 21; 22:12. Fontos versek, olvassátok el!

Helló.

szerintem egy dolog azért el van rendelve...mégpedig az, hogy mindenki a mennybe jut, vagyis üdvözül...persze minden ember külön "történelemmel" fog rendelkezni az odajutásig...mivel minden ember egyéniség...de nem különálló. más és más leckék fogják rávinni az embert arra, hogy észrevegye magát...és fogja is, mert a rossz így is úgy is pusztulásra van ítélve...és mindenki útja előre visz, még ha lassabban is. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

12:24.

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a jelenlegi kereszténynézet ellenes...de semmiképp sem a valós vallási nézettel szembeni. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

a jelenlegi keresztény nézet a Biblián alapul

az pedig kifejezetten ellene mond a "mindenki üdvözül" cukormázas hazugságának

Azt hiszem félreértettél. :)

A Biblia rossz értelmezésén alapul a mostani kereszténység...és ezt írtam le előzőleg is, a téves nézet ellenes, amit állítottam, szemben a valós nézettel. ;)

A pokolra kerülést nevezik megfélemlítésnek...és mindaddig amíg valaki fél...képtelen továbbjutni. Tudod az fél, aki önző és nem tudja a valót...tehát már bukta is a menny az ilyen embereknek.

ui.: Vannak kivételek, csak általánosságban írtam erről a dologról, mert a közhitben a téves felállás szerepel.

üdv

25/F

LastOne.Left