A kereszténységre a legnagyobb veszélyt tényleg saját szektái jelentik?

A Bibliától a legjobban elfordult keresztény irányzat a IV. században jött létre a hét dombon: a római katolicizmus. A foga fehérjét fokozatosan mutatta ki, az istentelen dogmáit (római pápa primátusa, pápa tévedhetetlensége, halottakhoz való ima, purgatórium tana, búcsúcédula árusítása, kötelező papi nőtlenség) a történelemben fokozatosan termeli ki, találja ki, így először a magukat ortodox keresztényeknek nevezők szakítják meg az egyre inkább istentelenné váló, hazug dogmákat katonai erőszakkal terjesztő rómaiakkal a kapcsolatot, majd Luther szerzetes ismeri fel vallása istentelenségeit és visszásságait.

Így a keresztény történelem, és az emberiség történelme is, Krisztus után az első pár évszázadot leszámítva szabadulás a kereszténység babiloni (azaz római) fogságából, az inkvizícióból, a búcsúcédula árusításból, a Biblia meghamisításától, az ártatlan kisgyermekeket megrontó pedofil papoktól.

Idézet a Bibliából:

"

Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes, illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmatos;

Nem borozó, nem verekedő, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstől ment, nem pénzsóvárgó;

Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;

(Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)

"

(Biblia, Timóteushoz írt levél)