Ez az "Isteni igazság? "

Isten jóságos?

Isten mindenható?

Mindenképp megbukik valamelyik állítás?

Igen, de akkor fel kell készülnöd arra, hogy saját vallást hozz létre magadnak, és vállald a különbözőséget.

Tisztázzuk végre, hogy mi a "pokol" a Bibliában!

A Webster’s Dictionary azt mondja, hogy az angol „hell” (=pokol) szó azonos a héber Seol és a görög Hades szavakkal. A német Bibliákban „Hölle” szót használják a „hell” (=pokol) helyett: a portugálok az infernó, a spanyolok az infierno, a franciák pedig az Enfer szót.

Miért van ez a zűrzavar azzal kapcsolatban, hogy mit mond a Biblia a pokolról?

„Sok zűrzavart és félreértést okoztak a Biblia korai fordítói azzal, hogy a héber seol, valamint a görög hádesz és gyehenna szavakat rendszeresen a pokol szóval fordították. Az, hogy a Biblia átdolgozott kiadásainak fordítói egyszerűen átírták ezeket a szavakat, nem volt elegendő e zűrzavar és hamis felfogás eloszlatásához” (The Encyclopedia Americana. [1942] XIV. köt., 81. o.).

A fordítók engedték, hogy személyes elképzelésük színesebbé tegye a művüket, ahelyett hogy következetesek lettek volna az eredeti nyelvek kifejezéseinek fordításában. Például: 1. A se’ól′ szót a Károli-fordítás ilyen kifejezésekkel adja vissza: „sír”, „koporsó”, „pokol”, „seol”, „alvilág”; a hai′dészt: „pokol”, „sír”. 2. Az Újfordítású revideált Biblia a hai′dész helyett a „halottak birodalma” és a „pokol” kifejezéseket használja. 3. A Katolikus fordítás a hai′dész esetében így fordít: „pokol” és „alvilág”. S a ge′en·na szót a „kárhozat”, illetve a „pokol” szóval adja vissza, noha ez utóbbit a hai′dész fordításaként is használja. Ily módon az eredeti nyelv megfelelő kifejezéseinek pontos jelentése elmosódik.

Milyen emberek kerülnek a bibliai pokolba?

Mondja-e a Biblia, hogy gonoszok kerülnek a pokolba?

Zsolt 9:18, Káldi: „Térjenek az alvilágba* a vétkesek, az Istenről megfeledkezett összes nemzetek!” (*„pokolba”, Kom.; „holtak hazájába”, ÚRB; „alvilágba”, KNB, Kecsk.; „Seolba”, Kár., ÚV [9:17]; „holtak világába”, Kat.).

Azt is mondja vajon a Biblia, hogy igaz emberek kerülnek a pokolba?

Jób 14:13, Dy: Jób így imádkozott: „Ki adná meg nekem, hogy megőriznél a pokolban*, és elrejtenél, míg a harag távozik, és kiszabnád nekem az időt, amikor megemlékezel rólam?” (Maga Isten mondta Jóbról azt, hogy „feddhetetlen és egyenes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat” [Jób 1:8].) (*„Holtak hazájában”, ÚRB; „alvilágban”, KNB, Kám.; „alvilág ölében”, Kat.; „holtak országában”, Kár.; „sirban”, Szep.; „seolban”, ÚV.)

Csel 2:25–27, Káldi, 1865: „Dávid mondja felőle [Jézus Krisztus felől]: mert lelkemet nem hagyod a pokolban*, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.”

Az a tény, hogy Isten nem ’hagyta’ Jézust a pokolban, nemde arra utal, hogy Jézus a pokolban, azaz a hádeszben volt, legalább is egy ideig? (*„Pokolban”, Soós.; „hádeszben”, ÚV; „sírban”, Maszny., Kár.; „alvilágban”, Kat., KNB; „halottak birodalmában”, ÚRB.)

Kiszabadulhat valaki egyszer a bibliai pokolból?

Jel 20:13, 14, Kár.: „a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol* is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába.”

A halottak tehát kiszabadulhatnak a pokolból. Figyeld meg azt is, hogy a pokol nem azonos a tűz tavával, hanem a poklot belevetik a tűz tavába. (*„Pokol”, ÚRB; „alvilág”, B.—D., KNB, Kat., Kecsk.; „hádesz”, ÚV.)

A Bibliában nincs olyan fogalom, hogy "szellemi lélek", még azokban a mondatokban is, ahol mindkét szó megtalálható, a pontos jelentéseik alapján érthető különbséget lehet tenni közöttük.

Érdekes, hogy erre a kifejezésre nincs is találat a bibliában, mert nem is lehet. Maga a két szó, Biblia jelentéseik fényében, el sem viselik egymást ilyen összevonásban.

Amikor a "három fiókról" spekulál a cikkíró, tudjuk, hogy az első kettőbe, a bibliában található összes "lélek" szó beleillik!

Tehát a teljes ember, mint élőlény és annak élete - ezeket jelenti, semmi mást az emberrel kapcsolatban. Tehát ezen "fiókokba" sok-sok verset lehet illeszteni, de a harmadik meghatározáshoz hogy-hogy nem egyetlen-egyet sem talált a cikk írója!

Persze a bibliai bizonyítékok arra utalnak, hogy a "nefes" és a "pszühé" időnként az egész személyre, máskor pedig az 'emberből valamire', mint pl. az indulatokra, érzelmekre, kívánságokra és érzésekre utal. De még ezek is csupán az ember "lelkével", vagyis az élőlénnyel, vagy annak életével szorosan kapcsolatos kifejezések.

Ez viszont egyáltalán nem azt jelenti, vagyis még ebben sincs benne a gondolat, hogy az ember két külön részből állna. A lélek magát az embert, vagy annak életét (esetleg életének tulajdonságait) jelenti.

Jellemző viszont, hogy az egész cikk egyetlen vastagon kiemelt mondata a legkevésbé támasztható alá a bibliából!

"A lélek tudatos továbbélésére több bibliai példa is van:

a Noé idején élt és az özönvíz során elpusztult emberek "börtönben" levő lelke öntudatánál volt, különben Jézus nem prédikált volna nekik (1Pt 3:19)"

Erőtelen próbálkozás!

Mit jelent az 1Péter 3:19, 20? „Ebben az állapotban [a feltámadását követően, szellemben] el is ment [Jézus], és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek [„lélek”, ÚRB, Kár.; „nyolcan”, Kat.] vitetett át biztonságban a vízen.”

Vajon a ’börtönben levő szellemek’ azoknak az embereknek a lelkei voltak, akik nem hallgattak Noé prédikálására az Özönvíz előtt, s akik előtt most megnyílt az égbe vezető út? A 2Péter 2:4 és a Júdás 6 összehasonlítása az 1Mózes 6:2–4-gyel megmutatja, hogy ezek a szellemek Isten angyalfiai voltak, akik Noé napjaiban testet öltöttek, és feleségeket vettek maguknak. Az 1Péter 3:19, 20-ban a ’szellemek’ szó a görögben a pneu′ma·szin, míg a ’léleknek’ fordított szó a pszü·khai′. A ’szellemek’ nem a testből eltávozott lelkek, hanem az engedetlen angyalok voltak; az ugyanitt említett ’lelkek’ élő emberek voltak, mégpedig Noé és a családja. A „börtönben levő szellemeknek” prédikált üzenet ezért ítéletüzenet kellett hogy legyen.

Mi az 1Péter 4:6 jelentése? „Valójában ezért hirdettetett a jó hír a halottaknak is, hogy megítéltessenek test szerint az emberek nézőpontjából, de éljenek szellem szerint az Isten nézőpontjából.”

A Krisztus előtt meghalt emberek voltak ezek a ’halottak’? Miként már rámutattam, a halottak nem a ’börtönben levő szellemek’. Azok a szellemek engedetlen angyalok voltak. Betű szerinti halottaknak nem használt volna a prédikálás, mivel azok a Prédikátor 9:5 szerint „semmit sem tudnak”, és a Zsoltárok 146:4 hozzáfűzi, hogy a halállal az egyénnek „elvesznek gondolatai”. Az Efézus 2:1–7, 17 ezzel szemben olyanokra vonatkozik, akik szellemileg voltak halottak, de a jó hír elfogadásának eredményeként szellemileg életre keltek.

A többi spekulációra nem válaszolok, ez is jelzi, mennyire hiteles ez az iromány.

Röviden: a pokol a bibliában az emberiség közös sírját jelenti (hádesz és seol), nem valami büntetés helyét, vagy állapotát.

Ezért mindenki odakerül egyszer a halálával, még Jézus is odakerült 3 napig, pedig Ő tökéletes és bűntelen volt!

Mivel a Biblia a feltámadás reményét tárja elénk, ezért természetesen ki is lehet jutni a "pokolból", hiszen az az öntudatlan halál állapota.

Máté 17:1-5

Ez megint egy nem valós "bizonyíték" az mellett, hogy a lélek öntudatosan továbbél az égben.

Az elváltozás prófétai jelentőségű esemény volt. Jézus ezt mondta: „az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival . . . Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni az ő országában” (Máté 16:27, 28). Tényleg voltak olyan apostolok, akik látták Jézust eljönni az ő országában, vagyis Királyságában? A Máté 17:1–7 kijelenti: „hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. És elváltozék előttök.” Milyen drámai esemény! „Az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.” És „fényes felhő borítá be őket”, és hallották, amint maga Isten mondja: „Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének. Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!”

Ez a lenyűgöző esemény valószínűleg a Hermon-hegy egyik hegygerincén történt, ahol Jézus és három apostola az éjszakát töltötte. Az elváltozás lehetséges, hogy éjszaka történt, ami különösen élénkké tette. Az egyik ok, amiért Jézus látomásnak nevezte ezt az eseményt, hogy Mózes és Illés, akik már régen meghaltak, nem voltak jelen szó szerint. Csak Krisztus volt ott a valóságban (Máté 17:8, 9, Újfordítású revideált Biblia). Péter, Jakab és János egy ragyogó látomás által látványos ízelítőt kapott abból, milyen lesz Jézus dicsőséges jelenléte a Királyság-hatalomban. Mózes és Illés Jézus felkent örököstársait szemlélteti, és a látomás határozottan megerősítette azt a tanúbizonyságot, melyet Jézus a Királyságáról és jövőbeli királyi mivoltáról adott.

Jel. 6:9-11

Az oltár aljánál „azoknak lelkét [látni], akiket legyilkoltak az Isten szava miatt és a tanúskodómunka miatt, amely megvolt náluk” (Jelenések 6:9). Mivel „a test lelke [vagyis élete] a vérben van”, az oltár talapzatánál valójában Jézus hűséges szolgáinak vére látható jelképes értelemben, akiket bátor és buzgó tanúskodásuk miatt gyilkoltak le (3Mózes 17:11).

Akárcsak az igazságos Ábel vére, úgy ezeknek a keresztény mártíroknak a vére is igazságszolgáltatásért kiált (1Mózes 4:10). „Harsány hangon ezt kiáltották: »Legfőbb Úr, te szent és igaz, meddig tartod még vissza magad az ítélkezéstől és attól, hogy bosszút állj a vérünkért azokon, akik a földön laknak?«” Mi történik ezután? „Egy fehér köntöst kaptak mindnyájan, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig nyugodjanak, míg be nem telik rabszolgatársaik és testvéreik száma is, akiket még meg fognak ölni, miként őket is megölték” (Jelenések 6:10, 11).

Vajon a fehér köntösöket vértócsák kapták egy oltár alján? Semmiképpen! Azok a személyek kapták, akiknek a vére mintegy ki lett ontva az oltáron. Feláldozták az életüket Jézus nevében, és most fel lettek támasztva mint szellemszemélyek. Honnan tudjuk? A Jelenések könyvének egy korábbi része ezt írja: „Aki győz, azt ily módon fehér felsőruhákba öltöztetik, és semmiképpen nem törlöm ki a nevét az élet könyvéből”. Arra is emlékezzünk, hogy a 24 vén „fehér felsőruhákba [volt] öltözve, fejükön pedig aranykorona” volt (Jelenések 3:5; 4:4). Vagyis miután a háborúk, az éhínség és a járványok pusztítani kezdtek a földön, a 144 000 közül azok, akik már meghaltak — akiket az oltár aljánál levő vér jelképez —, feltámadtak égi életre, és szimbolikus fehér köntösökbe öltöztették őket.

Jel 7:9-17

E „nagy sokaság” tagjait itt magának az Istennek a trónja előtt láthatjuk állni. Továbbá az alkalomhoz illően tiszta, fehér palástba vannak öltözve.

Vajon valamilyen kapukon kívüli, szabadban tartott összejövetel ez? Nem, mert a Jelenések 7:15 (ED) azt mondja, hogy „nyilvánosan szolgáltak neki éjjel és nappal az ő templomában [az eredeti görög szövegben na·os’]”. Nos, azt jelenti ez, hogy azok, akik a „nagy sokaságot” alkotják végül a mennybe jutnak, ahol az az Isten van, akinek a ‘megmentésüket’ tulajdonítják? Erre rendszerint igennel válaszolnak. Miért? Azért, mert a szövegben az áll, hogy „az ő templomában” (ED) vagy „az ő szentélyében” (Rotherham) végeznek neki nyilvános szolgálatot vagy „istentiszteletet”.

Illenek-e azonban ehhez a nézethez mindazok a részlettényezők, melyek a Biblia utolsó könyvében, a Jelenésekben találhatók?

A kérdés akörül az eredeti görög szó körül forog, amelyet különböző fordítások „sátor”, „templom” és „szentély” szóval adnak vissza. Például abban a bibliai beszámolóban, amely elmondja, hogy Jézus kikergette a pénzváltókat és kereskedőket a Heródes templomából, az eredetileg használt görög szó a na·os’. Itt azt olvassuk: „Jézus azt válaszolta: ’Rontsátok le ezt a szentélyt [na·os’] és én három napon belül felépítem azt.’ A zsidók azt felelték: ’Negyvenhat évet vett igénybe e szentély [na·os’] felépítése, és te három nap alatt akarod felépíteni?’ De Ő arról a szentélyről [na·os’] beszélt, amely az ő teste.” (Ján 2:19–21, The Jerusalem Bible) Mit értettek azok a zsidók a szentélyen?

Biztosan nem a belső szentély, amely a pitvart, a Szentélyt és a Legszentebbet vagy Szentek-Szentjét elkülönítve tartalmazta. Ők a templomépítmény egészét értették ezalatt az udvarokkal együtt, melyek egyikében a pénzváltók és kereskedők üzleteltek.

A Máté 27:5 beszámol róla: „Júdás a szentélybe [na·os’] szórta a pénzt és otthagyta őket; aztán elment és felakasztotta magát” (Good News Bible; The Jerusalem Bible; Young’s Literal Translation of the Holy Bible). Miért fordították más modern Biblia–fordítások a [na·os’] szót „templom”-nak?

Nyilvánvalóan azért, mert felismerték, hogy az itteni görög szó nem a belső szentélyt jelenti a tornácával, Szentélyével és Szentek Szentjével, amelybe a főpap bevitte az évi engesztelési napon az áldozatok vérét, hanem az egész templomot jelentette összes udvaraival együtt.

Így el lehet mondani, hogy a „nagy sokaság” „Isten templomában” vagy a „na·os’”-ban van, noha tagjai nincsenek a mennyben szellemi teremtményekként, mint a 144 000 szellemi izraelita, akik Isten „kicsiny nyáját” alkotják (Jel 7:1–9, 15; Luk 12:32).

Nem a halottak tovább élő lelkeiről van szó!