A világvallásokban való hitet, és annak gyakorlását csak azért nem kezelik elmebajként, mert mélyen a kultúrába van ágyazódva?

"Bizonyos szempontból semmi."

Ez viszont bármire igaz. Bizonyos szempontból a tudomány sem haladt egy lépést sem a XVIII. századtól, hiszen ugyanazt csinálja most is,és nem lépett túl a korlátain. Továbbra sem képes mondjuk erkölcsi kérdéseket vizsgálni.

A jogrendünk alapvetései bizonyos szempontból megegyeznek kétezer éve létezett római joggal, tehát akkor ott sincs előrelépés?

Te állításod szerint festő vagy. Amikor festesz, akkor ugyanabból a rituális indíttatásból teszed, mint a cro-magnoni ember a barlangrajzok készítésekor?

Sőt, akkor mondjuk egy Shakespeare-színdarab vagy egy Scorsese-film sem különbözik a Barátok közttől, mert hát mindegyikben fiktív szereplők vannak?

Az, hogy valami fiktív, semmilyen mértékben nem informál minket artól, hogy mennyire fejlett az a fogalmi keret, amihez tartozik. Az egyetemes emberi jogok léte is merő fikció, mégis a társadalmi fejlettség fokmérőjének tekintjük. Nem kell fizikai létezőket takarnia egy fogalomnak vagy ábrázolásnak ahhoz, hogy igaz legyen.

"2011-ben pszichológiai vizsgálatra köteleznek valakit, aki élni szeretett volna a vallásszabadság biztosította törvény adta jogával, úgy hogy azzal nem sért meg más törvényt?" Provokatív kérdés az egész, ahogy az egész eset provokáció volt. Nem a vallása miatt ítélték pszichológiai vizsgálatra.

"Alm azt állította, hogy a Repülő Spagettiszörny követője, és a tésztaszűrő viselésének vallási oka van." Ez szép és jó, de létezik ez a vallás és létezik ez az előírás, amihez Alm igazodni akart? Nem. Akkor nem jogos az épelméjűségét vizsgálni, ha egy olyan vallás előírásához akar igazodni, ami nem is létezik? Azóta minden nap tésztaszűrővel a fején mászkál? Vagy a vallása csak azt írja elő, hogy csak jogosítvány fotó készítésekor kell viselni? Ez hova van leírva és ki írta elő? Ő? Mivel egy semmiben hívő vallás nem létező előírásáról beszél, jogosan merül fel a kérdés, hogy beszámítható-e vagy csak szórakozik, ahogy az egész vallása csak egy gúny? Mivel ez egy paródiavallás, aminek éppen az lényege, hogy egy nemlétező dolgot állít be létezőnek, hogy ezzel gúnyolja a hívőket, jogosan merül fel a kérdés, hogy az illető tisztában van-e ezzel, képes-e ezt értelmileg felfogni, vagy konkrétan pszichésen sérült, aki komolyan azt hiszi, hogy a vallásalapító szándék az volt, hogy egy létező lény imádatára ösztönözze a követőket és úgy érzi neki követnie kell az előírásokat. De, ha feltételezzük, hogy rögtön gondolták, hogy csak szórakozik, akkor is ez egy passzív-agresszív viselkedés, ami felveti a kérdést, hogy alkalmas-e a közutakra való kiküldésre.

Igazából ez csak azt mutatja, hogy a vallásszabadság címszó alatt a rendszer kijátszható és még egy nyíltan vallásellenes csoport gúnyolódása is belefér. Így a törtvények már nem csak a vallás gyakorlókat vagy vallástalanokat védik, hogy mindenki abban hihessen, amiben akar, hanem támogatja a nyíltan sértő szándékú törekvéseket is, amik egy másik csoport ellen irányulnak. Tehát épp ellentétes hatást ér el. Az illető nem gondolta komolyan, nincs is ilyen vallás, de ezzel jól kigúnyolt egy csomó embert. Ha komolyan vennék ezt az eszmét és az eredeti céljára fokuszáltak volna, akkor ezt nem engedték volna meg.

Kedves Titus Pullo!

"Bizonyos szempontból a tudomány sem haladt egy lépést sem a XVIII. századtól, hiszen ugyanazt csinálja most is,és nem lépett túl a korlátain."

Itt egybemosol két dolgot, és ezért helytelen a megközelítésed.

A tudomány valóban nem változott a XVIII. század óta abból a szempontból, hogy akkor és most is a valóság vizsgálata, a minket körül vevő világ megismerése volt a célja.

Ez egy dolog...

Emellett azonban azt is kell vizsgálni, hogy a célja elérése érdekében előbbre lépett-e, és e tekintetben óriási fejlődésen ment keresztül. A mai tudás szintünk messze meghaladja akár csak a száz évvel ezelőtti tudás szintjét.

Ez viszont egy másik dolog... és nem elhanyagolható!

Ezt remélem nem tagadod.

Mi a helyzet a vallással? (konkrétan nézzük a kereszténységet)

Hol találsz benne jelentős előre lépést a száz, kétszáz évvel ezelőtti kereszténységhez képest?

Ugyanabban a világot teremtő transzcendens lényben hisznek.

Ugyanazt 2000 évvel ezelőtt megírt könyvet tartják a hitük alapkövének.

Évszázadok óta szinte változatlan módon miséznek.

Ugye azt nem tartod világrengető előrelépésnek, hogy az imádságok szövegében egy-egy szót módosítanak - mert kb ennyi változás volt az elmúlt év(századok) alatt.

----

"Te állításod szerint festő vagy. Amikor festesz, akkor ugyanabból a rituális indíttatásból teszed, mint a cro-magnoni ember a barlangrajzok készítésekor?"

Igen és nem...

A festő (vagy akár más művész is) ma és egykor is valamilyen céllal alkotta meg a művet, de még egy adott kor festőművészeinek sem azonos a célja sokszor.

Lehet ez a cél valamilyen spirituális/rituális indíttatás, de lehet a gondolatainak/véleményének kifejezése, állíthat vagy akár kérdezhet a művével, vagy akár egyszerűen csak a gyönyörködtet.

Valami ilyesmire mondják ,hogy ha egy embernek van egy képzeletbeli barátja akkor azt bolondnak hívják, ha többnek ugyan az akkor vallásnak.

(Nem provokálni akarok, csak ez ugrott be a kérdés alapján)

"Mi a helyzet a vallással? (konkrétan nézzük a kereszténységet)

Hol találsz benne jelentős előre lépést a száz, kétszáz évvel ezelőtti kereszténységhez képest?

Ugyanabban a világot teremtő transzcendens lényben hisznek.

Ugyanazt 2000 évvel ezelőtt megírt könyvet tartják a hitük alapkövének.

Évszázadok óta szinte változatlan módon miséznek."

Ahhoz, hogy ezt megválaszoljuk, először is tisztázni kell, hogy mi a vallás célja. Illetve hogy általában a vallást hasonlítjuk a tudományhoz, vagy a kereszténységet.

Hogy tisztázzuk, a vallás célja nem az, hogy feltérképezze a valóság törvényszerűségeit,vagy hogy racionális magyarázattal álljon elő a jelenségekre. A vallás nem a jelenségek, hanem a jelentések és jelentőségek szintjén működik.

A vallás az emberi lét válságaira kell átfogó megoldási struktúrát adjon, mégpedig úgy, hogy megadja a jelentéskölcsönzés helyes metódusát. És itt az emberi lét válságaiba olyanok tartoznak, mint hogy meghalunk, vagy hogy szenvedünk, hogy boldogtalanok vagyunk, hogy céltalanok vagyunk, hogy bizalmatlanok és önzőek vagyunk,és hogy szorongunk és félünk.

Ha ebből a szempontból nézzük, akkor igenis van minóségbeli különbség mondjuk a sámáni hitvilág és az egyiptomi vallás között, mert mondjuk ez utóbbi képes volt egy olyan társadalom megszervezésére, ami hosszabb ideig fennált, mint a teljes nyugati civilizáció az antiktól napjainkig. Ugyanígy van komoly különbség mondjuk a kereszténység és a politeista germán vagy görög-római vallásban, mert az előbbi szabadon adoptálható minden ember által egy élhetőbb közösség megszervezésére,míg mondjuk a rómaiak hite arra szolgált, hogy a rómaiak helyét határozza meg, és nem igazán lehetett jelentősége egy nem római számára.

Persze,ennek a fejlődésnek a tempója más léptékű, mivel egészen más társadalmi léptékben működik. A tudomány fejlődéséhez lényegében elég a társadalomhoz képest maroknyi szakember gondolkodását formálni. De ahhoz, hogy egy teljes társadalmat átformálj, ahhoz minden ember gondolkodását formálnod kell (de legalábbis szignifikáns többséget).

Emellett ott van az is, hogy a tudomány még fiatal. A forradalmi fejlődésben az is szerepet játszott, hogy a paradigmaváltás sok alacsonyan lógó gyümölcsöt tett elérhetővé. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a tudomány fajlagos hatékonysága döbbenetes mértékben lassul. Az eltelt évszázadokban néhány ezer tudós képes volt hatalmas tudományos előrelépésre. Ma több százezer tudós munkája kell, hogy picikéket lépdeljünk.

Ez természetes, és nem a tudomány hibája, csak azért mondom, mert tisztázni kell, hogy a paradigmaváltások mindig a kezdeti szakaszokban a legintenzívebbek. Ha megnézzük a kereszténység első évszázadait, ott is egy forradalmat látunk, egy más után születnek meg a legjelentősebb teológiai művek, termékeny párbeszédek folynak, amik sok olyan választ szülnek meg az emberi léttel kapcsolatban, amik annakelőtte fel sem merültek. Egy termékeny, inspiráló, dinamikus időszakot látunk, ma meg egy statikus, meggyökeresedett, és éppen aprózódó, felbomló folyamatot. Ez vár majd a tudományra is, csak még nem tart ott.