Némely hívő észnél van akkor, amikor olyanokkal érvel, miszerint a kereszténység bizonyítható, vagy, hogy Jézus feltámadása történelmi tény?

Vajon hogy tudnám bebizonyítani, hogy nagymamám maga gyúrta a tésztát, maga vágta el a csirke nyakát és kopasztotta meg és maga ölte, szúrta le a disznót és töltötte a hurkát és a kolbászt?????

Ki tudja alátámasztani vagy bizonyítani, hogy mennyi jót tett a nagymamám másokkal, a mellet, hogy egyedül nevelt 7 gyermeket???????

Senki, senki, senki, senki, senki.... csak én emlékszem rájuk, mert a többiek már meghaltak és nincs írás, feljegyzés, napló, fénykép vagy videó!!!!!!!!

Ha ilyen egyszerű dolgot nem lehet bizonyítani, akkor hogyan lehetne bizonyítani Jézus feltámadását, hacsak nem a szemtanuk elbeszélése alapján ???????

Mi marad? A hit elhiszem vagy nem hiszem???????

Én szerintem az általam felvetett dolgok semennyire sem bizonyíthatóak, és Jézus feltámadása pontosan ugyanennyire nem. Mivel a felsoroltak közül azért pár a keresztény erkölcsiségben gyökerezik.

Félreértés ne essék, én nem várok el senkitől sem bizonyítékot, hogy Isten nem létezik, bizonyítékok hiányában is lehet ez egy megalapozott meggyőződés. Nem tagadom, hogy léteznek olyan nézőpontok és megtapasztalások, amik erre engednek következtetni. Csak arra akartam rávilágítani, hogy értékrendet az ember nem tárgyi bizonyíték vagy logikai levezetés mentén választ, hanem neveltetés, személyes megtapasztalás, szociális környezet alapján. Ilyen bizonyítékok ebben nem adnak támpontot.

Vagyis az a meggyőződés, hogy van vagy nincs Isten, ugyanazon folyamat mentén jön létre, minthogy finom a csoki. Honnan tudjuk, hogy a csoki finom? Onnan, hogy megkóstoljuk. Vagy ha nem kóstoljuk meg, valaki más a környezetünkben megkóstolja, és figyeljük a verbális és nonverbális jelzéseit. Vagy ha van egy közeli barátunk, akinek adunk a véleményére, ő elmondja nekünk, hogy amikor ő evett, az milyen volt. Nincs az a tárgyi vagy logikai bizonyíték, ami elégséges támpontot ad a kérdés eldöntésére, csakis a magunkra vagy másokra gyakorolt hatás és a kapcsolatainkba vetett bizalom.

Vallásoknál vagy értékrendeknél ugyanígy, adott egy értelmezési és döntési keretrendszer, aminek elsajátítása valamilyen hatással van az emberre. De annak eldöntése, hogy igaz-e, azon múlik, hogy emberek és a környezetük azt hogyan tapasztalja meg. Ezért sem igaz, hogy az erkölcs puszta szellemi konstrukció volna, mivel olyan erkölcs, aminek a megtapasztalása negatív, nem ver gyökeret a társadalomban. És ez tekinthető bizonyosságnak, ha nem is bizonyítéknak, hogy a például a tízparancsolat vagy a Krisztusi erkölcs szemlélőtől függetlenül igaz.

"olyan erkölcs, aminek a megtapasztalása negatív, nem ver gyökeret a társadalomban"

De, sajnos.

Ritkán ugyan, de ilyen is előfordul.

"ez tekinthető bizonyosságnak"

Szerintem nem, mert ezt sokan bizonyítéknak értik.

Egyébként nem rossz, amit írtál, és abban igazad van, hogy megalapozhat egy életet.

#16# Kérdező: "Az viszont elég gáz, hogy ilyen gyerekes példákkal akarod igazolni az Isten létezését, főleg a keresztény istent, ami egy komolytalan vallás.".

Egyáltalán nem gáz! Számodra nincs bizonyíték a nagymamás példázatomra, ami megtörtént. Te semmit nem tapasztaltál meg abból, amit a nagymamám csinált.

Én tudom egyedül és én leírom. Te vagy elhiszed vagy nem hiszed!

Jézusról sem tudsz semmit! Nem voltál ott, nem találkoztál vele, nem beszélgettél vele! Milyen jogon vonod akkor kétségbe az egész Evangéliumot, Jézus Istenségét, Isteni mivoltát, Szavait, melyekről szemtanúk általi írásos beszámolók léteznek???

Ezt nem hiszed el, de a nagymamámról írt dolgokat elhiszed, amikről aztán valóban semmit nem tudsz! Nem látod ezt falsnak és ellentmondásosnak kedves kérdező????