Arra vagyok, hogy a Jehova név honnan származik? Ki találta ki?

Hatalmas tévedés, ezen érvelések, amik próféciát teljesitenek, vagy is, hogy némely emberek elakarják felejteni, és feledtetni Isten nevét. Ezzel betöltik a szerepüket.

Ezékiel mindig Isten nevével kapcsolja össze ezt a szót, tehát az ʼAdhó·nájʹ Jehwiʹ, („legfőbb Úr, Jehova”) formával él. Egy másik összetett cím, az ʼAdhó·nájʹ Jehwiʹ cevá·ʼóthʹ („a legfőbb Úr, a seregek Jehovája”)

W. G. Waddell professzor ezt mondja: „Órigenész Hexaplájában. . . Aquila és Szümmakhosz görög fordításai, valamint a LXX [Septuaginta] mind a ΠΙΠΙ betűkkel írták le a JHWH-t; a Hexapla második oszlopában a tetragram héber betűkkel volt írva” (The Journal of Theological Studies. Oxford, XLV. köt. 1944, 158–159. o.). . Maga Órigenész a Zsoltárok 2:2-höz fűzött megjegyzésében azt mondta, hogy „A NÉV a legpontosabb kéziratokban héber betűkkel van írva, de nem a maiakkal, hanem a legrégebbiekkel” (Patrologia Graeca. Párizs, 1862, XII. köt. 1104. h.).

Így hát az úgynevezett keresztények, akik a Septuaginta másolataiban „a tetragramot felcserélték a küriosz szóval”, nem Jézus korai tanítványai voltak.

Dr. P. Kahle: „Ma már tudjuk, hogy a görög nyelvű bibliaszöveg [a Septuaginta], mivel zsidók által és zsidóknak íródott, nem a küriosz szóval adta vissza Isten nevét. Az ilyen kéz.-ok [kéziratok] héber vagy görög betűkkel megőrizték a tetragramot. A keresztények voltak azok, akik a tetragramot felcserélték a küriosz szóval, amikor Isten nevének héber írásmódja már nem volt érthető” (The Cairo Geniza. Oxford, 1959, 222. o.).

Isten neve egy Héber szóból származik, ami a cselekvéssel van összhangban.

A héber ʼá·dhónʹ 334-szer fordul elő a Héber Iratokban. A kifejezés a tulajdonjog vagy a vezető szerep gondolatát hordozza, és Istenre is, emberekre is utalhat. Az ʼadhó·nímʹ többes alak olykor egyszerűen számbelileg tekintendő többesnek, és ilyenkor az „urak” szóval szokták fordítani

Az ʼÁ·dhónʹ, illetve ʼAdhó·nímʹ cím 25-ször vonatkozik Jehovára az Írásokban. A maszoréta szövegben az ʼÁ·dhónʹ szó előtt kilenc esetben határozott névelő (há) áll, tehát ezekben a versekben csakis Jehovára utalhat a cím

Azon a hat helyen, ahol nincs határozott névelő az ʼÁ·dhónʹ előtt, mindig Jehovát kell érteni alatta, mivel úgy esik szó róla, mint aki a föld Ura (Tulajdonosa), tehát nem homályos a jelentés

A Jelenések 19:1, 3, 4, 6-ban szereplő „Aleluja”, „Alleluja”, „Halleluja” vagy „Hallelujah” kifejezésben (Kár., Kat., ÚRB, Csia). Az itt feljegyzett kiáltás – „Dicsérjétek Jahot!” Még jó hogy ezt nem tudták kicsavarni.

Nem az örtoronyból másoltam.

Már már megszálottan erre a folyóiratra utaltok ha kell, ha nem. Mint ha más kiadvány nem létezne.

Ha nem érteném, akkor nem tudnám a hitemet, és Isten nevét "megvédeni".

Nézzél utána az emlitett forrásanyagoknak, hogy a saját szemeddel lásd amit az általad is elfogadott Szaktekintélyek irnak.

Ők nem Jehova Tanúi, még is ugyanzat mondják amit Mi.