A Biblia hol írja, hogy a Jézusról szóló részei Istentől ihletettek?

37 (Titus Pullo)

"Nem a Biblia isteni tekintélyéből vezetjük le a vallást, hanem a valláson keresztül ismerjük fel az isteni szellemet a Biblia szövegeiben."

Értem, és te felismerted Isten szellemét a Bibliában.

Mond, hallottál már a Hermasz pásztora című iratról? A korai keresztények körében elképesztően népszerű volt, isteni ihletésűnek tartották, még a Codex Sinaiticusban, az egyik legkorábbi ismert Bibliában is szerepel! Érted?!

Benne. Volt. A. Bibliában!

Ezzel szemben szerintem a mai keresztények 99%-a még csak nem is hallott róla. Mert egyszer csak az egyik pápa úgy döntött mégse legyen ihletett. Sőt apokrifnak bélyegezte. Miért? Mert csak. (Fogalmam sincs milyen érvet lehet felhozni az ihletettség mellett vagy ellen. Szerintem egyszerűen csak volt benne pár dolog, ami nem egyezett a pápa személyes világnézetével.)

De ugyanez igaz Barabás levelére is, szintén isteni ihletés, része a Codex Sinaiticusnak, később szintén kidobták a Bibliából.

Ott van Kelemen levele. Isteni ihletésnek tartották még az 5. században is! Szerepel a Codex Alexandrinusban, amely szintén az egyik legkorábbi ismert Biblia kézirat. Aztán kivették belőle.

Pedig a korai keresztények felismerték a szövegekben az isteni szellemet! Éppen úgy, mint te. Gondolj bele keresztények százezrei éltek és haltak abban a biztos hitben, hogy ezek az iratok egyenesen Istentől származnak. Ezek szerint tévedtek. Vagy mégsem? Lehet, hogy a pápa hibázott és a fenti szövegek valóban ihletettek? Ez esetben a mai keresztények meg vannak fosztva Isten több igéjétől is!

Vagy lehet, hogy nincs is olyan, hogy "isteni ihletettség". Hiszen bármilyen szövegbe bele lehet látni az isteni szellemet ahová csak akarom (például ami egyezik a világnézetemmel), ahová meg nem akarom, nem látom bele (például, ami nem egyezik a világnézetemmel).

42 (-a-)

"->Pedig pofonegyszerű! Beszélt szemtanúkkal, akiknek megjelent a feltámadt Jézus, hiszen azt álltja, hogy az 500 közül is a legtöbb még él, amikor az 1Kor levelet írja. Galata levélben szintén emlti, hogy beszélt Jakabbal, Kéfással és Jánossal."

Értem már mit mondasz.

A problémám: a 4 evangélium szerint Jézus csak a tanítványainak jelent meg (némelyik még említ pár plusz személyt), de Pál hirtelen még 500-ról beszél!? Kissé kételkedve fogadom az ilyen ellentmondó információkat. Melyik az igaz? Igaz-e valamelyik? Honnan vette Pál az 500-as számot, ha az evangéliumok írói nem tudnak, csak a 11 tanítványról?

Na de, rendben, Pál beszélt olyanokkal, akik saját bevallásuk szerint látták a feltámadt Jézust. A következő lehetőségek valamelyike áll fenn:

1. A tanítványok hazudtak Pálnak.

2. A tanítványok láttak valakit, akit Jézusnak hittek.

3. Jézus valóban feltámadt, de ezt nem tette nyilvánvalóvá azzal, hogy megjelenik Jeruzsálem fölött mindenki szeme láttára, vagy Rómában, vagy a császár előtt, ehelyett kizárólag a közvetlen tanítványainak jelent meg, akik már életében is a fanatikus hívei voltak.

Én az elsőt tartom a legvalószínűbbnek, de nyitott vagyok a másik két lehetőségre is, ha tartható érvek szólnak mellettük.

"Nem beszél a Kelemen levél Rómáról Péter esetében, de egyértelműen vértanúnak álltja mindkettejüket."

Hát ez az. Nemcsak Rómáról, de semmiről sem beszél. Kelemen (ha valóban ő írta, mert ez sem biztos, a levél ugyanis névtelen, ami elég furcsa egy levél esetében) semmi konkrétumot nem ír Péter halálának körülményeiről, ezzel ellenőrizhetetlenné teszi az egész vértanúságot. Bár könnyen lehet, hogy pont ez volt a célja...

"Amit előadtál az egy fikció, nem tudok olyan forrásról,amely ezt alátámasztaná."

Róma égése nem fikció, sem az, hogy a keresztényeket vádolták vele. A 'keresztények örömünnepe' szerintem egy nagyon is reális forgatókönyv, illeszkedik a korai keresztény teológiába, hiszen maga Jézus ígérte meg a tanítványoknak, hogy még az ő életükben bekövetkezik a Végítélet, az apostolok is ezt hirdették úton-útfélen, ez pedig i.u. 64-ben már igencsak időszerű volt. De valóban nincs róla egzakt forrás, így lehet, hogy tévedek és Róma égésekor a keresztényeknek meg sem fordult a fejükben, hogy ez a várva várt prófécia beteljesedése.

"Keresztények begyűjtése nyílván úgy történt, hogy meg kellett vallaniuk, hogy keresztények. Amennyiben tagadták volna keresztény voltukat, úgy az elítélésük is problémás lett volna."

Az érved szempontjából (személyesen látta a feltámadást és ezért vállalta a mártíromságot) Péter kivételével mindenki lényegtelen Rómában, hiszen nem voltak szemtanúi Jézus feltámadásának. A keresztény vezetőket, mint Péter is pedig ismerték a hatóságok, így nem kellett megvallania semmit. Csak elvitték és kérdés nélkül kivégezték.

"De egyébként, ha hamisan vádolnak valakit bűncselekménnyel, az nem teszi a vértanúságát semmissé."

Valóban nem. Az teszi semmissé a vértanúságát, hogy nem a hite miatt ölik meg, hanem egy bűncselekmény miatt. Pont ezért problémás, hogy Péter halálának körülményeiről semmit sem tudunk, így nem tudjuk megállapítani a mártíromságát.

43

"majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra NEM IS ANNYIRA A GYÚJTOGATÁS VÁDJÁT (!), mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá."

"Tehát Tacitus szerint bár kellett bűnbak a gyújtogatásnak is, de végső soron nem ez volt a vád, hanem hogy a keresztények gyűlölik az embereket."

Félreérted. A vád az volt, hogy a keresztények azért gyújtották fel Rómát, mert gyűlölik az embereket, és mivel magát a gyújtogatást nem lehetett közvetlenül rájuk bizonyítani, ezért közvetve, a tanaikon keresztül bizonyították, hogy gyűlölik az emberiséget, és ezért felgyújtották a várost.

Ezt támasztja alá, hogy 64-ben kizárólag Róma városában történt keresztényüldözés, a birodalom többi részén nem. Ha a hitük miatt üldözik a keresztényeket, akkor az egész birodalomban pusztították volna őket, ahogy ez pár évtized múlva meg is történt. De 64-ben még nem.

"Szent Péter és Szent Pál Rómában való tartózkodása és halála több ténnyel is alátámasztható, de természetesen ha valaki végletesen szkeptikus, akkor lehet őket is kitalált alakoknak tartani."

Az én szkepticizmusomban semmi végletesség nincs, csak kritikusan gondolkodom. Pál nem érdekel, ő nem volt szemtanúja a feltámadt Jézusnak, még ha vértanú is volt, maximum a hitéért halt meg, nem azért amit a saját szemével látott. Arról, hogy a hitért való mártíromság miért nem bizonyíték a hit igazságára lásd a 10 és 13-as válaszomat.

Szóval, miért is nem olyan biztos, hogy Péter járt Rómában?

1. Péter Rómában való tartózkodásáról nincs semmilyen kortárs tárgyi vagy írásos bizonyíték. Ez persze önmagában nem jelent semmit, csak szerettem volna leszögezni, mint tényt.

2. A legelső írásos említése annak, hogy Péter járt a városban és egyházat alapított, Kelemen levelében szerepel, a levél keletkezési ideje 90 és 120 közötti. Tehát Péter, a "kőszikla" akire Jézus az egyházát akarta építeni, az első számú tanítvány alapít egy egyházat és erről több évtizedig senki sem ír? Ez rengeteg idő! Mintha csak utólag találták volna ki az egészet. Nem állítom, hogy ez történt, csak azt állítom, hogy ez egy lehetőség: a későbbi római püspököknek érdekükben állt azt terjeszteni, hogy ők Péter utódai a tisztségben, hogy ezzel tekintélyt kölcsönözzenek maguknak a többi püspökkel szemben. (Tudjuk, hogy a püspökségek között már korán elindult a vetélkedés arról, ki kinek a feljebbvalója, ki jogosult értelmezni az írásokat, stb.)

3. Mikor Pál megírta a rómaiakhoz a levelét (i.u. 57), a római keresztény egyház már létezett. Pál a levélben közel 50 embert üdvözöl név szerint, de Péter, akit személyesen ismert, nincs köztük. Ha Péter, az első számú tanítvány Rómában volt, hogyhogy Pál még csak utalást sem tesz rá? Illetve, ha Péter alapította a római egyházat, miért Pál látja el őket tanáccsal levélben és miért nem hagyja meg Péternek, hogy igazgassa a saját egyházát?

4. Pál két éves római tartózkodásáról az ApCsel28 tudósít, de Pétert egy szóval sem említi.

46 (-a-)

Tisztázzunk két dolgot mielőtt továbbmegyünk, mert kezdünk elbeszélni egymás mellett.

1. A vértanúság definíciója, ha valaki a hitéért hal meg. Nem politikai okokból, nem szerelemféltésből, nem bűncselekmény miatt, hanem a HITért.

Vértanú az, aki a hite megtagadásával megmenthetné az életét, de mégis a halált választja. Illetve az apostolok esetében letagadnák, amit állítólag a saját szemükkel láttak, hogy mentsék az életüket.

Ebben gondolom egyet értünk.

2. Ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a vértanúságot, ismernünk kell a halál körülményeit. Ez szerintem logikus, ha nem tudjuk hogyan, miért halt meg az illető, nem tudjuk verifikálni a vértanúságát.

Az, hogy valakiről csak leírják, hogy "vértanúságot szenvedett" kevés, mert lehet, hogy a forrásnak tévesek az információi vagy akár szándékosan is hazudhat. Ezért kell ismernünk a részleteket, hogy mi magunk kivizsgálhassuk az esetet.

Ott van például István diakónus. Az ApCsel részletesen beszámol a haláláról, tudjuk a helyszínt, az időpontot, ismerjük a történéseket. Ráadásul az ApCsel-nek nincs oka hazudnia ebben az esetben, így a beszámolót elfogadhatjuk hitelesnek.

Azonban, ha az apostolok halálát kutatjuk, mindjárt homály vesz minket körül. A könyv címe "Apostolok cselekedetei", mégis az egyik legfontosabbról, a halálukról és az állítólagos mártíromságukról vagy egyáltalán nem szól, vagy csak nagyon szűkszavúan.

"->1. Hazugságért nem vállalták volna az üldöztetést és a halált. (Pétert és Pált említettük, Jakab kivégzéséről az Apcs12,1-3 ír)."

Pétert már kiveséztük, nincs hiteles forrásunk arról mi történt vele, ha pedig igaz a hagyomány és Nero ölette meg, megbeszéltük, hogy egy bűncselekmény miatti kivégzés miért nem vértanúság. Az elkövetőket ugyan a hitük alapján válogatták össze, de mégsem a hitük miatt végezték ki őket, hanem egy bűncselekményért. Hasonlítsuk ezt össze István diakónus esetével és megértjük a különbséget.

Jakabról:

ApCsel 12.1

"Ebben az időben Heródes király elfogatta az egyház néhány tagját, hogy ártson nekik.

János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette.

Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, azon volt, hogy Pétert is elfogassa."

Ebből nem sok minden derül ki. Miért végeztette ki Heródes Jakabot? Politikai okokból vagy a hitéért, esetleg az állításáért, hogy látta a feltámadt Jézust? Nem tudjuk. Mindenesetre furcsa, hogy az ApCsel egy, szinte jelentéktelen diakónus halálát részletesen megörökíti, 2 fejezetet szentel neki, de Jakab apostoléról nagyon szűkszavúan nyilatkozik. Én ebből arra következtetek, hogy a diakónus halála egy keresztény szemmel nézve nagyon dicső halál volt, az apostolé pedig olyan, amivel annyira nem akar dicsekedni az ApCsel írója, csak egy félmondatban épphogy megemlíti. Ja, és vegyük észre, az ApCsel még csak azt sem állítja, hogy Jakab vértanú lett, csak annyit ír, "karddal kivégezték".

"2. Pál szintén állítja, hogy neki is megjelent Jézus (1Kor15,8). A damaszkuszi úton történt valami, ami „pálfordulás”-t eredményezett nála. Apcs9,1-9."

Pál nem látta a TESTBEN feltámadt Jézust. A saját beszámolója szerint, amikor beütötte a fejét, megjelent neki. Szellemben, nem testben! Ma is sokan állítják, hogy megjelent nekik Jézus. Szellemben, nem testben. (Nekik is hitelt adunk?) Szerintem azzal a bizonyos 500-zal is ez történt, Pál úgy érti szellemben jelent meg nekik Jézus, ahogyan neki magának is. Lehet, hogy azt hitték látták Jézust, de a TESTBEN feltámadt Krisztust az evangéliumok beszámolói szerint csak a közvetlen tanítványok (esetleg még néhány asszony) látta.

"néhány evangélista ismerhetett a korábban íródott evangéliumokból,- mint ahogy Lk1,1 meg is jegyzi -, ami felfoghatatlanná teszi, hogy miért hoznának ellentétes feltámadási beszámolót."

Ebben nincs semmi felfoghatatlan, ők nem tudták, hogy az írásuk évszázadokkal később bekerül egy Újszövetség nevű gyűjteménybe, nem tudták, hogy nekik egységes leírást kellene adniuk az eseményekről, csak mindegyikük leírta a saját verzióját a történetről. Különböző forrásokból, különböző szóbeszédekből dolgoztak, így persze, hogy rengeteg eltérés van köztük.

"Az ApCsel írja, hogy Jézus a feltámadásától a mennybemenetelig eltelt 40 napot végigtanította. Ez idő alatt bőven volt alkalma találkozni az említett 500 emberrel"

Az ApCsel szerint is csak a tanítványokkal találkozott a 40 nap alatt. A 4 evangélium szerint is. Továbbra sem értem miért kellene hitelt adnunk ennek a semmiből előjött 500-nak? Amúgy meg Pál azt írja egyszerre jelent meg mindnek. Ennek pedig azért illene, hogy nyoma legyen az ApCselben vagy az evangéliumokban, de akár még a rómaiaknak is a fülébe juthatott egy ilyen tömeges észlelés.

Mindegy is, a kérdésem az ihletettségről szólt, ennek szempontjából lényegtelen, hogy volt-e 500 névtelen ember vagy sem.