Hogyan oldják fel az ellentmondást a keresztény emberek arról, ahogyan a rabszolgaságot támogatólag szabályozza a Biblia?

Az eredeti nyelveken a ’szolgának’ vagy ’rabszolgának’ fordított szavak nemcsak olyan személyekre utaltak, akik mások tulajdonában voltak. A héber ʽeʹvedh szót használták az olyan személyre, aki valaki másnak volt a tulajdona

Máskor ez a szó utalhatott egy király alattvalójára, egy legyőzött népre, amelynek sarcot kell fizetnie, függetlenül attól, hogy a személy mások tulajdona volt-e, vagy sem

A háború, a szegénység és a bűncselekmények voltak az alapvető okai annak, amiért valaki szolgaságba kényszerült. A hódítók a háborús foglyokat gyakran a saját rabszolgáikká tették, vagy eladták őket rabszolgának. Az izraelita társadalomban egy elszegényedett ember eladhatta magát vagy a gyermekeit rabszolgának, hogy ki tudja fizetni az adósságát

Azt a tolvajt, aki nem tudta megfizetni a kártérítést, eladták a lopott dolgokért, de amikor megfizette az összes kiszabott kártérítést, nyilvánvalóan visszanyerte a szabadságát

Izraelben egy héber rabszolga helyzete eltért egy idegen, egy jövevény vagy egy telepes rabszolga helyzetétől.Egy héber rabszolgával úgy kellett bánni, mint a béresekkel

Volt aki saját magát adta el szolgának, mert jó dolga volt egy háznál.Ebben az esetben a héber rabszolga dönthetett úgy, hogy az uránál marad. Ekkor a fülét átszúrták egy árral; ez volt a jele annak, hogy rabszolga marad időtlen időkig

A törvény megvédte a rabszolgákat attól, hogy brutálisan bánjanak velük. A rabszolgát szabadon kellett engedni, ha az ura rossz bánásmódjából kifolyólag elvesztette az egyik fogát vagy az egyik szemét.

Ha egy héber rabszolga felszabadult, az urának ajándékot kellett adnia neki, hogy el tudja kezdeni az életét mint szabad ember

Ha visszagondolunk az i. sz. első századra, amikor általános volt a rabszolgaság a római birodalomban, rabszolgaként vagy háziszolgaként dolgozott sok keresztény.

Helyénvaló, hogy Isten Szava foglalkozik az urukkal szemben fennálló kötelességeikkel. Napjainkban alkalmazhatjuk a rabszolgatartó—rabszolga közti kapcsolatban követendő alapelveket a munkaadó—munkavállaló kapcsolatra.

A hívő rabszolga Krisztus társörököse volt, és ezért szellemi vonatkozásban hívő urával azonos szinten állt. Következésképpen óvakodnia kellett a rabszolgának attól, hogy úgy következtessen, hogy ez a szellemi azonosság eltörli a világi vonatkozásban köztük fennálló viszonyt, valamint megsemmisíti urának ebből származó tekintélyét. Az ilyen beállítottság könnyen arra vezethetett volna, hogy a rabszolga kihasználja urát, és kötelességeit nem a lehető legjobb módon teljesíti.

Ma is hasonlók a körülmények, ha egy keresztény hívő felügyelete alatt dolgozik, vagy hívőnél van alkalmazásban. Azon kell lennie, hogy a tőle telhető legjobb munkát végezze. Végül is testvére az, akinek haszna van a munkájából. Ha rosszul vagy felületesen dolgozna, akkor csalódást okozna testvérének, és alkalmat adna számára a bosszankodásra

A mózesi törvénytől függetlenül a kereszténység konkrétan egyetlen szót sem emelt önmagában a rabszolgaság ellen. Sőt az Újszövetség alapján nekem úgy tűnik, hogy támogatja is azt.

Egyetlen szentíró sem írt arról, hogy amit Róma művel az nem felvilágosult emberhez méltó. Helyette mosták az emberek agyát az engedelmességgel.

Szia! Én úgy vélem a Biblia nem támogatóan szabályozta a rabszolgaságot, hanem szabályozta azt. A kettő nem ugyan az. Úgy vélem, abban a korban a rabszolgaság tiltása, valószínűleg több kárt okozott volna, mint hasznot. A rabszolgaság ettől nem szűnt volna meg, viszont egy teljes tiltó törvény elvágta volna az utat a jó szándékú emberektől is. Gondolok arra, hogy pl. azért sem lehetett volna rabszolgát vásárolni, hogy felszabadítsák azt, mert ha azt mondjuk a rabszolga tartás és a rabszolga vásárlás bűn, akkor rabszolga csak ahhoz került volna, aki törvényszegő és semmibe veszi Isten akaratát. Én úgy vélem, abban az időben célravezetőbb volt, ha szabályozva volt a rabszolgatartás és biztosítva voltak a rabszolgák jogai, mintha a világot és az akkori állapotokat teljesen figyelmen kívül hagyva, tiltva lett volna. Véleményem szerint, a Biblia elítéli a rabszolgaságot, ez pl. látszik abból, hogy halállal bünteti a Mózesi törvény azt, aki embert rabol és ad el rabszolgának vagy hogy a Biblia és az Újszövetség hangsúlyozza, hogy az emberek egyenlőek, az emberélet számít, keresztény ne adja el magát rabszolgának stb...

7 évente kellet elengedni a zsidó rabszolgákat, 7x7 évente minden rabszolgát el kellett engedni. De, a rabszolga meg is vásárolhatta a szabadságát vagy ha maradandó sérülést szenvedett (pl. kitört egy foga) el kellett engedni, valamint a gazdája bármikor felszabadíthatta.