A keresztények honnan veszik, hogy a Biblia Isten kinyilatkoztatása?

Péter és Pál hol végeztek bűncselekményt? Azért üldözték a keresztényeket, mert féltek tőlük. Féltek, hogy eluralkodik ez az egész és már nem az ő isteneiket fogják tisztelni. Ezért akarták kiirtani a kereszténységet és ennek a keresztényüldözésnek lett az áldozata Pál is. Egyébként több helyen is hibás amit te és mások leírtak. 1. Krisztus előtt nem léteztek apostolok, mert 13 apostol van összességében(azért 13 mert összességében annyi, mert Júdás elárulta Jézust de beválasztották helyette Mátyást és ha mindent egybeveszünk akkor 13), és azokat is Jézus választotta ki. Előtte próféták voltak.

2 a vallás csak formaság. Az egyész hit kérdése. Én sem járok minden vasárnap templomba, mert hiszek Istenben és bárhol tudok vele beszélni, mert mindenhol ott van. Nagyon erős hitem van de a vallást nem szeretem. NEM UGYAN AZ A 2!

3. Vegyünk közelebbi példát vértanúságra. Gellért püspök is vértanú volt.

4. Az egyesnek igaza van. Az ateisták szerint miért nem? Mert nem hisznek. Erre pedig van egy jó film az a címe hogy Isten nem halott! A keresztények azért hiszik azt, mert van hitük. De mindenki abban hisz amiben akar, nekem pl van egy osztálytársam aki buddhista és nem érdekel, hogy az mert ő dönti el miben hisz vagy nem hisz. Attól függetlenül ugyan úgy barátok vagyunk.

Nem állítható biztosan, hogy Gellért püspök a hitéért, a hite miatt halt meg. Sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy politikai okból ölték meg a Vata-féle lázadás során.

Amely lázadást, egyházi érdekből, előszeretettel minősítik pogánylázadásnak, noha maga Vata, és az őt támogató törzsfők, urak jelentős része keresztény volt. Lázadni sem a vallási okból lázadt, hanem abba akartak beleszólni, hogy ki legyen a király a Szent István halála utáni trónviszály során. Vallási szempontból szabad vallásgyakorlást követeltek, tehát a római katolicizmus, a görög katolicizmus és a régi pogány vallás egymás melletti létezését támogatták, szemben a római katolikusok erőszakos térítésével és intoleranciájával. A lázadás azért kapott vallási színezetet, mert hangsúlyosan az idegen származású papok politikai (!) befolyása ellen irányult.

A dolog pikantériája, hogy Gellért püspök és Vata egyaránt Vazul fiainak (András és Levente) visszatérését és (egyikük) trónra lépését támogatták Orseolo Péterrel szemben. Sikerrel. Orseolo Péter elmenekült, de elfogták és megvakították. vata csapatainak támogatásával András lett a király. Ekkor azonban terhes lett számára a Vata-féle párt hatalma és ereje, leszámolt velük, és a Szent István ill. Géza által elindított nyugati, illetve vallási szempontból római katolikus orientációt erősítette.

Gellért püspök és Vata tehát nem ellenfelek voltak, hanem vetélytársak a leendő királynál majdan érvényesíthető befolyás tekintetében. A királyfiakat konkrétan Gellért püspök hívta haza Oroszországi száműzetésükből, miután (Vatától független) lázadást, palotaforradalmat robbantott ki Orseolo Péter ellen. Ezzel komoly jövőbeli befolyás lehetőségét alapozta meg. Valószínűleg ezért kellett meghalnia, mintsem tisztán a keresztény illetve római katolikus vallása miatt. Erre utal, hogy politikailag inaktív egyházi személyek nem nagyon estek áldozatául Vata csapatainak. Egyszerű hívők sem. Egyházi források sem állítanak ilyesmit. Gellért püspök halála azonban hivatkozási alap volt az új király számára a terhessé vált szövetségessel, Vatával szembeni fellépésre. Így Gellért püspököt felmagasztalták, halála után közvetlenül szent-kultuszt építettek köré, Vatát viszont igyekeztek befeketíteni, pogánynak bélyegezni.

Egyébként egykorú forrás nemigen maradt fenn. A későbbi, római katolikus egyházi személyek által másolt vagy fogalmazott történetírások a Vata-lázadást már vallási alapon írják le, politikai aspektusait elhallgatva.

„38. De nem kímélte sem a népet, sem szülővárosa falait. Beszélgetés közben ezt a sort idézte egyszer valaki:

Ha meghalok, a földet tűz eméssze el.

— »Sőt — mondta Nero — még életemben!« Így is cselekedett: mintha ugyanis bosszantaná az ódon épületek csúfsága, a girbegörbe, keskeny utcák látványa, felgyújtotta Rómát; ez oly nyilvánvaló volt, hogy sok consuli rangú férfi egy ujjal sem bántotta Nero szolgáit, pedig kóccal, fáklyával a kézben tetten érték őket tulajdon házaikban; néhány terményraktárt az Aranyház szomszédságában, minthogy a telkére igen vásott a foga, előbb hadigépekkel kellett összeromboltatnia, csak azután gyújthatta fel. Hat nap, hét éjjel dühöngött a tűzvész, s a nép emlékművek, síremlékek épületébe húzódva keresett oltalmat és menedéket magának. A rengeteg lakóházon kívül akkor égett le a régi vezérek sok, ősi szokás szerint hadizsákmánnyal ékesített palotája, a királyok isteneknek szentelt templomai, továbbá a pun és a gall háborúk idején felajánlott fogadalmi templomok és minden, ősidőkből fennmaradt látnivaló, nevezetesség. A város égését Nero a Maecanas-toronyból nézte végig, a »lángok szépségében gyönyörködve« — mint mondta, s ismert színpadi öltözetében a Trója elfoglalásáról szóló dalt énekelte. De a lehető legnagyobb hasznot és zsákmányt akarván húzni még ebből a szörnyűségből is, kihirdette, hogy ingyen magára vállalja a hullák meg az üszkös romok eltakarítását, de nem engedte, hogy házatája maradványaihoz bárki is közelítsen; közben azonban az önként felajánlott, valamint a kényszerűen behajtott költség-hozzájárulásokkal mind a tartományokat, mind a magánemberek anyagi erőforrásait csaknem kimerítette.”

Suetonius: Caesarok élete. Tizenkét életrajz. Fordította Kis Ferencné. A versbetéteket fordította Terényi István.

[link]

Az ókori Róma térképe:

[link]

Nekem nem tűnik zegzugosnak, inkább szűknek.

Az ókori Róma vízellátása

[link]

Az ókori Róma tűzvédelme

[link]

Caius Suetonius Tranquillus római történetíró

Nero utóélete

„Nem volt olyan rokona, akit bűnnel be ne mocskolt volna. Antóniát, Claudius lányát megvádolta, hogy felkelést szervez ellene, és megölette, mert Poppaea halála után nem akart férjhez menni hozzá. Hasonlóképpen meggyilkoltatta vérrokonait is, vagy akik sógorság révén kerültek rokonságba vele: ezek között volt az ifjú Aulus Plautius is; őt kivégzése előtt még meg is becstelenítette, mondván: »Most aztán menjen, anyám, és csókolgassa az utódomat«; elhíresztelte, hogy a fiú az ő anyja szeretője volt, és az császári hatalmat ígért neki. Mostohafiát, Rufius Crispinust, Poppaea még serdületlen gyermekét, halászat közben tulajdon rabszolgájával vízbe fojtatta, mert azt rebesgették, hogy hadvezéresdit meg császárosdit játszik. Tuscust, dajkája fiát, Egyiptom helytartóját azért száműzte, mert a császár tiszteletére előkészített medencék vízében megfürdött. Senecát, tanítómesterét halálba kergette; pedig elbocsátási kérelme és vagyonáról való lemondása alkalmából szentül megesküdött neki, hogy »alaptalan a gyanúja,és ő inkább választaná a halált, semhogy ártalmára legyen«. Burrusnak, a testőrség parancsnokának torokfájás ellen ígért gyógyszer helyett mérget küldött. Gazdag és idős, szabadon bocsátott rabszolgáit, akik őt egykor örökbefogadtatásához hozzásegítették, majd bizalmas tanácsadói voltak a hatalomban, ételükbe, italukba szórt méreggel sorban eltette láb alól”

Suetonius: Caesarok élete. Tizenkét életrajz. Fordította Kis Ferencné. A versbetéteket fordította Terényi István.

1) Már a kérdésfeltevés is pontatlan. A Bibliát egyértelműen emberek írták, nem isteni kinyilatkoztatás. Az első rész (Ószövetség) a teremtésről és a zsidók történetéről, a második rész (Újszövetség) pedig lényegében Jézus Krisztus hitelveiről, tanításairól szól. Ez két teljesen eltérő dolog. Mintha két különböző vallást kötöttek volna egy könyvbe. Az iszlám tanítása valóban az, hogy a Szent Korán Allah szava, amelyet Mohamed prófétának diktált. De a keresztény Bibliát nem Isten diktálta.

2) Jézus életéről a keresztény egyház által elfogadott négy evangélium (örömhír) számol be (Máté, Márk, Lukács, János). Született még több más evangélium is, de ezeket az egyház nem fogadja el, több esetben megpróbálta eltüntetni, mert nem pontosan támasztják alá az egyház tanításait.

3) Valaki azt írja „személyesen ismerték Krisztust”. Ez nem igaz. Az evangéliumokat 50–80 évvel Jézus Krisztus halála után írták, azaz 1-2 generációval később. Az evangélisták nem találkoztak Jézussal, mint ahogyan Pál sem.

4) Valaki azt írja, „Pál apostolt Néró végeztette ki.”. Ez nem igaz. Pál életéről az Apostolok cselekedeteiben olvashatunk. Ennek szerzője a görög Lukács, aki közeli barátja Pálnak. Pált 470 római katona mentette ki Jeruzsálemből az ókeresztények támadása elől és hajóval Rómába küldték. (Nagyon különös, hogy a rómaiak milyen nagy katonai erővel menekítették ki Jeruzsálemből. Vajon miért védték ennyire egy kis zsidó szekta prédikátorát? Talán mert sikerrel bomlasztotta Júdea vallási egységét?) Ekkor Pál eltűnt. Az Apostolok cselekedetei hajótöréssel zárta le Pál életét. Mindez több évvel évvel a nagy római tűzvész előtt történt.

5) A történészek kétségbe vonják, hogy Néró gyújtotta volna fel Rómát. Tacitus (aki gyűlölte Nérót) fél évszázaddal később erről, mint szóbeszédről és nem mint bizonyított tényről írt. Néró a mai rossz hírét elsősorban Sienkiewicz lengyel Nobel-díjas írónak köszönheti, aki a Quo vadis? című regényében ír Néróról. A kitűnő regény semmiképpen sem tekinthető történelmi műnek. Néró semmivel sem volt kegyetlenebb zsarnok, mint bármelyik másik római császár, de a történelmet – mint tudjuk – a győztesek írják, (a Néró legendákat pl. az őt megbuktató császárok történetírói).

6) Egy hozzászóló szerint a Biblia „történelmi szempontból is hiteles”. Ezt még komoly egyháztudósok sem állítják. Az evangéliumokat Jézus Krisztus követői írták kifejezetten a hit terjesztése és nem a történeti hűség kedvéért. Ezeket semmiképpen sem lehet hiteles történelmi műnek tekinteni, sem pontos helyszínek, sem dátumok nem szerepelnek bennük. A cél a hit terjesztése és semmiképpen sem a történelmi hűség volt.

7) Pál volt a valódi vallásalapító. Jézus zsidó vallásreformer nem gondolt új vallás alapítására. Jakab, Jézus testvére, közvetlenül hallotta Jézus tanításait, míg Pál sohasem találkozott Jézussal. Pál minden tanítása nagymértékben eltér a Jakab által vezetett kereszténység tanaitól. Pál megalkotta a maga teológiáját, és mindezt Jézusnak tulajdonítva adta elő. Jézus pontosan betartotta a zsidó Törvényt, Pál viszont a Törvény elé állította a hitet, a Jézus imádatot. Pálnál jelentek meg Jézus életrajzában a csodák. Ezek szöges ellentétben álltak Jakab felfogásával.

8) A mai kereszténység Pál tanításain alapul. Azt, hogy a kereszténység világvallás lett Nagy Konstantin római császárnak köszönhetjük, aki 313-ban a „milánói edictum”-ban gyakorlatilag államvallássá nyilvánította a kereszténységet a hatalmas Római Birodalom területén. Vagyont és hatalmat adott az egyház kezébe, a püspökök törvénykezési és végrehajtási joggal is rendelkeztek. A ma ismert kereszténység lényegben 300 és 500 között alakult ki. A 300 előtti kereszténységről semmit nem tudunk.

9) Jézus neve nem jelenik meg a kortársak feljegyzéseiben. Philon Alexandiában élő filozófus beszámol Poncius Pilátusról, de Jézusról semmit nem ír. Justus Nagy Heródes életét írja meg, de abban nem szerepel Jézus. Poncius Pilátus hivatalos jelentéseiben nem szerepel Jézus bírósági tárgyalása, sőt Jézus neve sem. Josephus zsidó történetíró részletesen leírja Keresztelő Szent János történetét, kivégzését, de nem említi Jézust. Utal Poncius Pilátusra, és Jézus bátyjára, Jakabra. Arról ír, hogy 62-ben Anan zsidó főpap halálra kövezteti ellenfeleit, köztük egy Jakab nevű embert, aki egy Jézus nevű ember testvére volt. Tehát itt kerül elő Jézus, de az evangéliumok csodás történeteiről nem tud Josephus sem. A középkorban egy fordító szerzetes nem nyugszik bele, hogy a kortárs Josephus szinte semmit nem tud Jézusról, ezért beleír egy bekezdést jellegzetes középkori szóhasználattal. Ez a hamisítás többet árt, mint használ.

10) Közel 100 évvel az események után találkozhatunk Jézus említésével. Suetonius görög történetíró Claudiusról ír, aki 10 évvel Jézus halála után került trónra és a zavargásokat a zsidó közösségen belüli Jézus Krisztus által keltett konfliktusnak tulajdonítja. „Mikor a zsidók Chrestus ösztönzésére folyamatos lázadásokat szítottak ő kiűzte őket Rómából.” Tacitus római történetíró 115 körül így emlékezik a 64-es római nagy tűzvész utáni keresztény üldözésre: „Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Nero másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Judeában, e métely szülőhazájában, hanem a Városban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefolyik, s hívekre talál.”

Tehát létezett egy Jézus nevű nagy tanító, aki komoly ellentéteket generált a zsidó közösségen belül, de életének csodás történetei később keletkeztek, a kortársak nem tudnak ilyenekről.

11) A kereszténység merített a judaizmusból, a perzsa zoroasztrizmusból, Ízisz és Ozírisz egyiptomi vallásából, a hinduizmusból és a pogány perzsa és görög filozófiai tradíciókból is. A kereszténység nem Jézus által közvetített előzmény nélküli „isteni kinyilatkoztatás”, hanem egy szellemi evolúciós fejlődés eredménye bőséges előzményekkel.

12) Végül a válasz a feltett kérdésre. A világban sokféle hit van és minden hit kisebbségben van az összes többivel szemben. (Keresztény, zsidó, iszlám, buddhizmus, hinduizmus, taoizmus stb. stb.) Természetesen minden hit meg van győződve egyedüli helyességéről. Ez a hit lényege. Pontosan ismerjük a „hinni” és a „tudni” szó értelme közötti különbséget. Ezért a „hittudomány” fából vaskarika. A tudomány egészen más módszerekkel dolgozik, és más követelményeknek kell, hogy megfeleljen, mint a hit megvallása. A hit nagyon fontos és tiszteletre méltó, de nem keverendő össze a tudással.

Nagyon érdekes ez a meddő vita. A Biblia nem tudományos mű, hanem a Szentháromság Isten kinyilatkoztatása. Teljesen felesleges olyan részletkérdésekbe belemenni, mint, hogy az apostolok, vagy bármilyen keresztyén, vértanúhalált haltak-e, vagy mi volt Néro szerepe, vagy mit írt Kelemen vagy más személy.

A kinyilatkoztatás természetéből adódóan nem vár el bizonyítékokat, Isten nem tart ilyesmire igényt, hanem hitet tételez fel. Vagyis vagy elhiszed, vagy nem. Ha igen, akkor - ha tényleg keresztyén vagy - akkor a Biblia szerint rendezed be az életedet, az lesz életed zsinórmértéke.

Ha ateista vagy, és butaságnak tartod Isten kijelentését, sőt nem is hiszel Isten létezésében, akkor a szerint élsz és hozod meg döntéseidet. Ha egyéb vallásokban (istenekben, vagy istenített emberekben) hiszel, akkor az határozza meg a gondolkodásodat és az életszemléletedet. Az egyes embernek ez szuverén döntése.

Tanulmányozni lehet és érdemes is a Szentírást, egy egész sor tudományág foglalkozik vele (régészet, nyelvtudomány, biológia, csillagászat stb.) Ezek segíthetnek Isten megértésében és megismerésében. Ezek azonban másodlagos jelentőségűek a Kinyilatkoztatáshoz képest.

Szándékosan nem hozok bibliai idézeteket ezzel kapcsolatban, - mert vannak - mivel egy a Kinyilatkoztatást elutasító személynek mindig újabb és újabb külső bizonyítékok kellenek, amikből azonban soha nem lesz számára elegendő. Nem is beszélve arról, hogy az „önmagával való" magyarázatot és bizonyítékot elutasítja.

Pláne nem írok ide praktikus érveket a keresztyénség mellett, mert az ateista mindent tudományos és filozófiai (világnézeti) oldalról rögtön cáfolni kezd.

Összefoglalva: nem tudományos kérdés, mert a Biblia nem tudományos mű, hanem Isten ihletett kijelentése.

Amúgy nem értem az ateistákat,hogy nem tudom hány könyv és hány levél hány szerzővel írta és ezeket nem fogadják el.Ha nem lettek volna összegyűjtve,hinnétek?

Mózes első könyve: 1Móz

Mózes második könyve: 2Móz

Mózes harmadik könyve: 3Móz

Mózes negyedik könyve: 4Móz

Mózes ötödik könyve: 5Móz

Józsue könyve: Józs

Bírák könyve: Bír

Ruth könyve: Ruth

Sámuel első könyve: 1Sám

Sámuel második könyve: 2Sám

Királyok első könyve: 1Kir

Királyok második könyve: 2Kir

Krónikák első könyve: 1Krón

Krónikák második könyve: 2Krón

Ezsdrás könyve: Ezsd

Nehemiás könyve: Neh

Eszter könyve: Eszt

Jób könyve: Jób

Zsoltárok könyve: Zsolt

Példabeszédek könyve: Péld

Prédikátorok könyve: Préd

Énekek éneke: Énekek

Ézsaiás könyve: Ézs

Jeremiás könyve: Jer

Jeremiás siralmai: JSir

Eékiel könyve: Ez

Dániel könyve: Dán

Hóseás könyve: Hós

Jóel könyve: Jóel

Ámosz könyve: Ám

Abdiás könyve: Abd

Jónás könyve: Jón

Mikeás könyve: Mik

Náhum könyve: Náh

Habakuk könyve: Hab

Szofoniás könyve: Zof

Haggeus könyve: Hag

Zakariás könyve: Zak

Malakiás könyve: Mal

Máté evangéliuma: Mt

Márk evangéliuma: Mk

Lukács evangéliuma: Lk

János evangéliuma: Jn

Apostolok cselekedetei: ApCsel

Rómaiakhoz írt levél: Róm

Korintusiakhoz írt első levele: 1Kor

Korintusiakhoz írt második levele: 2Kor

Galatákhoz írt levél: Gal

Efezusiakhoz írt levél: Ef

Filippiekhez írt levél: Fil

Kolosszeiekhez írt levél: Kol

Tesszalonikaiakhoz írt első levél: 1Thessz

Tesszalonikaiakhoz írt második levél: 2Thessz

Timóteushoz írt első levél: 1Tim

Timóteushoz írt második levél: 2Tim

Tituszhoz írt levél: Tit

Filemonhoz írt levél: Filem

Zsidókhoz írt levél: Zsid

Jakab levele: Jak

Péter első levél: 1Pt

Péter második levele: 2Pt

János első levele: 1Jn

János második levele: 2Jn

János harmadik levele: 3Jn

Júdás levele: Júd

Jelenések könyve: Jel

Ezeket nem fogadjátok el,mert össze lettek gyűjtve és ezért nem tartjátok ezeket hitelesnek.Belinkelnék egy könyvet,de abban egy bizonyos ok miatt kételkedem,hogy jó ötlet.