Ha Isten kinyilatkoztatásai a Biblia által örök érvényűek, akkor miért kell az igeszakaszokat történelmi kontextus szerint értelmezni? Részletek lent.

Isten a zsidókat Egyiptomból, az akkori világ legfejlettebb országából szabadította meg.

Jézus Izraelben, a júdeai Betlehemben született, körülbelül az időszámításunk kezdetén. Tehát történelmi helyen és időben. A halála Jeruzsálem külvárosában, a Golgota nevű dombon történt. Jézus áldozata egyszeri a történelemben, de örök érvényű, ez azt jelenti, hogy nem kell ismételni (mise gyakorlata).

Isten azt is elmondta mind az ó, mind az újszövetségben, hogy pl. utálatos előtte ha egy férfi egy férfival úgy hál, ahogy nővel szoktak. Ez örök érvényű, azt jelenti, hogy semmilyen Pride felvonulás sem változtatja meg Isten véleményét.

Az Ószövetség nem csak Isten örökérvényű kinyilatkoztatásait tartalmazza, hanem a zsidó nép történelmét is, amit bizony csak történelmi kontextusban lehet értelmezni.

Egyébként az Egyház nem értelmezett mindent szó szerint a középkorban. Ez valami általános tévhit lehet, mert már többektől hallottam.

"A középkorban például az egyház és a tudósok mindent szó szerint értelmeztek, a történelmi közeg szerinti bibliaértelmezést csak a modern társadalmak kialakulásának hajnalán kezdték felvetni, amikor már tűrhetetlen volt a brutális erőszak, ami a Biblia egyes részeiben van, így ráfogták, hogy ezt az ókori közegben kell érteni és hogy ez ma már nem igaz szó szerint."

Ez így nem igaz. Már az egyházatyák is megkülönböztettek értelmezési szinteket, amit a középkori kereszténység örökölt. Valójában a szószerinti értelmezés az újkeletű, a fundamentalista neoprotestáns irányzatok kezdték el a felvilágosodás idejében, egyfajta ellenállásként, mert a bibliai igazságokat a tudományos gondolkodásra próbálták adaptálni. Mivel a tudományos eredmények igazsága nehezen vitatható, abbéli törekvésükben, hogy a vallásos tartalmat megtartsák, azt hirdetik, hogy mondjuk Ádám és Éva története ugyanolyan tételes igazság, mint a termodinamika, ami a gőzgépet hajtja. A középkorban ezt egyáltalán nem így fogták fel, és ez nem azt jelenti, hogy nem tartották volna igaznak a biblia állításait, csak az az igazság nem állítások ismereteken alapuló tételes tudását jelentette, hanem megélhető és megtapasztalható tudást. Tehát olyat, mint annak a tudása, hogy mi az életed értelme.

Szándékosan említettem két konkrét eseményt, amit a magát kereszténynek nevező irányzatok többsége elfogad konkrét eseménynek. A zsidók Egyiptomból való szabadulásukat ünneplik a 8 napos pészachi (magyarul húsvét) ünnepükön. A keresztények pedig egy zsidó nemzetiségű és vallású, konkrét hús-vér személy, Jézus fizikai testben való feltámadását ünneplik nagyjából ugyanezeken a napokon.

Aki Jézus halálát és feltámadását jelképesnek tartja, az már nem is keresztény.

Megjegyzem, ha Jézus fizikai testben feltámadt, és a mennyben van, akkor ez azt is jelenti, hogy a menny egy fizikai hely lehet csupán, hiszen Jézus fizikai testben van ott jelen. A római katolikus teológia ilyen felhőkben lebegő semminek gondolja a mennyet, de ez ellentmondásban van a fizikai feltámadással is.

#4

Ez azért lehet így, mert te materialista vagy, a katolikusok pedig nem. Ők Istenre sem anyagként gondolnak, hanem mint aki anyagon, téren és időn felül áll.

„Aki Jézus halálát és feltámadását jelképesnek tartja, az már nem is keresztény.”

De ez az, hogy nem jelképesen értették. És nem szó szerint értették. A szószerintiség és jelképesség ugyanannak a modern viszonyrendszernek a két aspektusa, de a középkori és ókori emberek nem ezek mentén értelmezték a dolgokat. Nem történelmi igazságként fogták fel, mert akkor még nem is létezett történelmi felfogás. Ha megnézed a reneszánsz festményeket bibliai jelenetekről, a szereplők például reneszánsz-kori ruhákban, fegyverzetben vannak ábrázolva, mert a Bibliában leírtakat (meg általában a legendákat, történeteket) nem helyezték történelmi kontextusba, a történetet nem a megtörténtsége tette igazzá, hanem a jelentése.

Ha valaki hisz abban, hogy Isten Fia valóban, fizikai testben megszületett a Földre, meghalt érte, és feltámadt fizikai testben, annak üdvözítő hite van.

Ha valaki ezt egy szép mesének vagy történetnek tartja, lehet hogy igaz se volt, de szép, és tanulságos, annak nincs üdvözítő hite.

Sok katolikus pap az utóbbi véleményen van (és szeretője van, férfi vagy nő /rosszabb esetben egy gyermek/, mondván: egy mese miatt ne kelljen má' lemondani az élvezetekről)

A katolikus teológián, papi szemináriumokon homoszexuális csoportok jelentek meg, akik nem is annyira titkolják a másságukat, ez megváltoztatta a szemináriumok légkörét a nyugdíjas Benedek pápa szerint.

Ennek az oka az "Isten hiánya" Benedek pápa szerint.

Nem, te egyértelműen materialista vagy. Az üdvösség nem más, mint élet Istenben. Isten már az anyagi világ megteremtése előtt is létezett, nincs az anyagi világhoz kötve, ahogy a benne üdvözült ember sem. Jézus maga mondta, olyanok lesztek, mint az angyalok az égben.

Ha pedig Jézus dicsőségesen feltámadt teste olyan lenne, mint az te a materialista téveszméiddel gondolod, akkor például nem lett volna képes egyszerűen megjelenni zárt ajtón át. Vagy az apostolok egyből felismerték volna az úton. A feltámadt Krisztus teste más minőséget kapott.